Ahogy az ajtó irányába fordultam megláttam Lana döbbent egyben vigyorgó arcát. Csak egy kérdés merült fel bennem mit keres itt amikor nem is egy osztályban vagyunk. Harry óvatosan letett a földre vetett rám egy pillantást majd kiment az öltözőből. Talán pár másodperc telhetett el de nekem perceknek tűnt mikor végre megszólalt.
-Még hogy nincs semmi mi??.-nevetett fel.
-Nincs is.-próbáltam az igazamat adni sikertelenül.
-Bella ez nem semminek mondható.-felelte még mindig nevetve.
Nem szóltam semmit inkább leültem az egyik padra Lana közben helyet foglalt mellettem.
-Elmondod mi bánt?.-hallottam meg a kérdését.
Nem tudom honnan jött rám ez a tudatlanság hirtelen de egyszerűen nem értettem már semmit.
-Lana én már semmit nem értek.-hajtottam le a fejemet.
-Mit nem értesz?.-nézett rám.
-Ezt az egész helyzetet. Igazad volt Harryvel és Zaynnel kapcsolatban. Láttad hogy Harry megcsókolt ez nem az első alkalom volt. Mikor történt akkor elszaladtam mert nem tudtam felfogni. És itt van Zayn is....-csak úgy ömlöttek belőlem a szavak de nem tudtam befejezni.
-Mi van Zaynnel?.-vált kíváncsivá a hangja.
-Ő is megcsókolt..-hajtottam le ismét a fejem.
-Ez mégis mikor történt?.-döbbent meg.
-Mielőtt elengedtek volna ketten voltunk a házban mert a többiek elmentek vadászni. Feljött hozzám és mondta hogy elfognak engedni majd utána megcsókolt.-sóhajtottam fel.
Nem szólt egyikünk se egy szót csak hallgattunk. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor Lana megszólalt.
-Hát te aztán vonzod a vámpírokat.-nevetett kicsit ami engem is egy kis mosolygásra késztetett.
-De Lana ezt nem érted vámpírvadász vagyok ez nem mehet így.-mondtam neki.
-Miért ne menne? Egy kérdés van kit szeretsz?-tette fel a kérdéseket.
Nem tudtam semmit válaszolni Zayn inkább rejtélyesebb Harry viszont mindig megpróbál a közelemben lenni és felvidítani ha bármi baj van. Zayn viszont a célpontom és ezt senki nem tudja.
-Lana valamit el kell mondanom...-fújtam ki a bent tartott levegőt.
Ő csak kíváncsian nézett rám várva hogy belekezdjek abba amit elszeretnék neki mondani.
-Zayn a célpontom...-nyögtem ki nehezen.
Zayn szemszöge:
Órán voltunk de Bellát sehol sem láttam ami elég furcsa volt. A tanárnak is feltűnt ezért megkért rá hogy keressem meg. Épp jókor jött úgyis akartam vele beszélni kettesben de eddig sose jött össze. Az öltözők felé haladtam és halk beszélgetésre lettem figyelmes.
-Zayn a célpontom..-hallottam meg Bella hangját.
Nem szokások hallgatózni mert tiszteletben tartom mások magándolgait de ezt nem tudtam annyiba hagyni.
-Hogy érted hogy a célpontod?.-hallottam meg egy másik hangot.
Lana volt az akivel beszélgetett. De mit keres itt? Nem is járunk egy osztályba.
-Úgy a célpontom ahogy egy vámpírvadásznak az áldozata.-felelte kicsit halkabban mintha sejtené hogy itt vagyok.
-De ez hogy lehetséges?.-vonta kérdőre Lana.
-Sok embert ölt meg és erre a vámpírvadászok felfigyeltek. És apám nekem adta ki ezt a feladatot.-felelte.
Leforrázva hallgattam hogy miket mond Bella nem tudtam elhinni ezt az egészet. Én a célpontja? De akkor miért nem ölt még meg?
-És hogy-hogy nem végeztél még vele?.-tette fel a kérdést mintha a gondolataimban olvasna.
-Én....nem tudom megtenni túl jó barátaim lettetek. De semmi gond mert hazudtam apámnak.-mondta miközben lassan fújta ki a levegőt.
-Ezt hogy érted?.-kérdezte meglepődve Lana.
-Úgy hogy azt mondtam neki hogy elintéztem Zayn. De ha meglátják akkor nekem lesz végem.-mondta.
Nem bírtam tovább már csak hallgatózni ezért beléptem a helyiségbe hiába a lány öltöző.
-Ezt nekem miért nem mondtad el?.-kérdeztem.
Hirtelen kapta fel a fejét a hangom hallatán majd lassan rám nézett. Nem tudom mennyi idő telhetett el de nem szólt semmit csak néztünk egymás szemébe.
-Én most kimegyek beszéljetek nyugodtan.-állt fel Lana majd kiment az ajtón.
Néztem ahogy lassan bezáródik az ajtó majd a lány eltűnt mögötte.
-Sajnálom.-hallottam meg egy vékonynak tűnő hangot.
Lassan közelíteni kezdtem felé majd leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Bella nem kell sajnálni csak az esett rosszul hogy nem mondtad el.-emeltem rá a tekintetemet.
-Alig beszélünk hogy mondhattam volna el. Néha eléggé ijesztő vagy azért.-nevetett fel.
-Félsz tőlem?.-kérdeztem rá.
-Talán néha kicsit.-mondta a szemembe nézve.
-Nemkell félned.-simogattam meg az arcát.
Miközben hozzáértem becsukta a szemét és úgy élvezte a kényeztetésemet.
-Miért jöttél amúgy?.-kérdezte.
-A tanár küldött hogy keresselek meg. De már kár visszamenni mert nemsokára vége.
-Értem. Akkor én visszaöltözök. Megtennéd hogy kimész?.-vigyorgott.
-Még átgondolom.-kacsintottam rá majd felálltam és az ajtó felé indultam.
-Csak okosan Malik.-kiabált még utánam.
Mosolyogtam az egészen mégis egy kicsit rossz volt hogy nem tudtam vele beszélni. Soha életemben nem éreztem olyat mint iránta. Vámpíroknak elvileg nincsenek érzései nem? Akkor mi történik velem? De muszáj leszek elfelejteni akármit is "érzek" iránta hiszen látszódik Harry hogy vonzódik hozzá igaz Bellán nem láttam viszonzást még. Nincs mit tennem el kell felejtenem bármi áron....
Remélem tetszett mindenkinek :) Sajnálom a késést de suli van :/ Ezért próbáltam minél hosszabbat írni :) A másik blogomba nem tudom mikor lesz új rész de próbálok azzal is sietni :) Komizz és pipálj ha tetszett :)
