I.évad 16.rész

Miután bementünk a többiek a nappaliban ültek ezért úgy döntöttünk beszélgetünk meg filmezünk. Furcsa azért hogy régi a ház és mégis szereztek ide Tv-t viszont nem csodálom így legalább nem unatkoznak. nem tudom mennyi lehet az idő de úgy döntöttem hogy már aludni kéne.
-Srácok én megyek alszok mert reggel korán kelek.-mondom miközben felállok.
-Miért is kellene korán kelned?.-kérdezi szemöldökét felhúzva Louis.
-Nekem suli van nem úgy mint nektek.-nevetem el magamat.
-Huu igaz nekem is.-csap a homlokára Harry.
-Én is mehetek veletek?.-kérdezi hirtelen Lana.
-Miért akarnál jönni?.-kérdezem furcsállva.
-Mivel rég jártam már suliban mióta átváltoztam. Jó muri lenne.-feleli mosolyogva.
-Nekem nincs ellene kifogásom.-felelem amire a többiek csak bólogatnak hogy nekük sincs.

*Másnap reggel*

Gyorsan letusoltam majd felöltöztem és leindultam a konyhába. Szerencsére mióta itt vagyok telepakolták a hűtőt hogy tudjak mit enni. Gyorsan megreggeliztem és miközben betettem a tányéromat a mosogatóba kicsapódott az ajtó és Lana lépett be.

-Jó reggelt.-mondta mosolyogva.

-Neked is.-feleltem.

-Többiek?

-Nem tudom én is nemrég jöttem le.

Ahogy ezt kimondtam újra kicsapódott az ajtó és Zayn meg Harry léptek be rajta. Megbeszéltük hogy Zayn visz minket mivel neki kell a kocsi és miután vége van az óráknak jön értünk. Miközben haladtunk az autópályán eszembe jutott Anna és Stef rég beszéltem már velük és biztos várnak. Remélem hogy Lanával összebarátkoznak nagyon aranyos lány. A gondolataimból feleszméltem amikor megállt az autó elköszöntünk Zayn-től majd indultunk befelé. Messziről már észrevettem Stef és Anna alakját ezért gyorsra vettem a lépteimet.

-Csajszi úgy eltűntél!.-ölelt meg Stef.

-Voltunk nálatok de senki nem nyitott ajtót.-feleli Anna miközben ő is megölel.

-Bocsi csajok csak apu elutazott így pár barátomhoz költöztem addig oda.-mondtam.

-És miért nem hozzánk jöttél??.-kérdezték egyszerre.

-Sajnálom velük már hamarabb meglett beszélve.-nevettem fel.

-Khmm..-hallottam egy hangot a hátam mögül.

Megfordultam és Lana meg Harry álltak mögöttem mosolyogva.

-Bemutatnám nektek Harryt és Lanát. Lana, Harry ők pedig a legjobb barátnőim Anna és Stef.-mutattam be őket egymásnak.

Hirtelen a csengő hangját hallottuk meg majd siettünk befelé nehogy elkéssünk az első óráról. Sajna Lanának más osztályba kellett mennie ezért mi négyen indultunk ugyanoda. Sajnáltam kicsit Lanát hogy egyedül kell megbirkóznia ezzel de erős lány ahogy megismertem. Csigalassusággal telik az idő de végre kicsengetnek így mindenki feláll és kiindul a tanteremből. Alig hogy kilépek az ajtón Lanát veszem észre ahogy szalad felém majd megölel.

-Olyan jó itt. Nagyon kedvesek.-mondja nevetve miközben végeszakad az ölelésnek.

-Örülök hogy tetszik.-mondom mosolyogva.

Alig beszélgettünk pár percet már be is csöngettek ismét ezért elköszöntünk és indultam a biológia terem felé.

~*~*~*~*~

Ennél unalmasabb nap nem volt még mint a mai nap hála istennek már csak egy órám van. Bemegyek az öltözőbe majd elkezdek öltözködni a tesi órára. Késtem kicsit ezért már csak én vagyok itt épp mikor kötöm a cipőmet hallom hogy nyitódik az ajtó. Gondoltam biztos az egyik lány jött inni vagy pihenni egy kicsit de tévedtem mikor megfordultam és két zöld szempárral találtam magam szembe. Nem tudtam megszólalni a hirtelen közelsége miatt ajkunk majdnem összeért.

-Harry ez a női öltöző.-nyögöm ki nagy nehezen.

Nem szól semmit csak elmosolyodik majd még közelebb lép hozzám amitől hátrálok egyet. Ő csak tovább mosolyog és újra tesz felém egy lépést én pedig hátrálok de a hátam a falnak ütközik. Érzem hogy gyorsabban veszem a levegőt ahogy megsimogatja az arcomat. Fogalmam sincs hogy miért reagálok így rá és a közelségére. A kezét megtámasztja a fejem mellet a falon majd egyre közelebb hajol.

-Amikor utoljára ezt megtettem akkor elszaladtál. Ugye most nem fogsz?.-suttogja.

Nem tudok mit felelni olyan mintha a torkom teljesen kilenne száradva. Tudom mire érti és hogy őszinte legyek nem tudom mit akarok. Érezni akarom ahogy újra megcsókol viszont magam se tudom eldönteni mit akarom vagy érzek. Vagy talán nem akarom bevallani? Jó kérdés de a választ az nem tudom így nem szólok semmit. Csak mosolyog majd még közelebb hajol és lágyan megcsókol amit viszonzok magamat is meglepve. Miközben csókolózunk beleturok a hajába és meghúzom mire egy morgással válaszol. Simogatni kezdi a lábamat majd felemel és én automatikusan a csípője köré fonom a lábaimat. Vadan és szenvedélyesen folytatjuk tovább nem törődve semmivel sem hogy órán kéne lennünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor az öltöző ajtaja kinyílik.

-Hupsz bocsi......

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :) 

I.évad 15.rész

Hazafelé indultam vagyis a fiúkhoz mivel Lanának még volt egy kis dolga én meg már fáradt voltam. Beléptem a házba de úgy tűnt üres ezért a konyhába vettem az irányt. A hűtőn egy cetlit vettem észre.

'Elmentünk vadászni. Majd jövünk pontos időt nem tudok mondani.

Ne szedjétek szét a házat ;)

                                                                                                               Harryxx

Hát akkor egyedül maradtam felkaptam a földről a szatyrokat majd felindultam a szobámba. Elpakoltam mindent és úgy döntöttem körülnézek kicsit még úgyse volt rá lehetőségem. Ahhoz képest hogy öten laknak itt ja és Lana elég nagy a ház sok szobával. Már mindenki szobáját megnéztem kivéve egyet lassan kinyitottam az ajtót majd beléptem. A szoba színe kicsit kopott volt de így is tükrözte hogy kié. Végignéztem mindent majd az ágy melletti asztalhoz mentem egy képkeret volt lefordítva rajta. Lassan felemeltem majd megnéztem egy gyönyörű nő volt rajta hosszú fekete hajjal és csodaszép mosollyal. Nem tudtam ki lehet ő de biztos közel áll Harryhez. Hirtelen a kép kicsúszott majd leesett a földre lehajoltam érte de mielőtt vissza tettem volna megnéztem a hátulját egyetlen szó volt odaírva 'Mom'. És ekkor leesett Harry édesanyja van a képen ami elég réginek tűnik. Hirtelen eszembe jutott az én anyukám is 15 éves korom óta nem gondoltam rá csakis a bosszúra. Hiába kerestem azt a két vámpírt nem találtam pedig minden vágyam az volt hogy megbosszuljam a halálát. Elvették tőlem azt a személyt akire mindig számíthattam és bíztam benne. Lassan visszatettem a képet ugyanúgy lefordítva majd kimentem a ház hátúljához. Volt ott egy kisebb tó ami gyönyörű volt és rásegített az is hogy napnyugta volt. Újra az anyukámra terelődtek a gondolataim. Nagyon hiányzott mit meg nem adnék azért hogy újra lássam.

Az évek során miért nem gondoltam rá? Talán megakartam ettől magamat óvni? Vagy talán azért mert fáj az emléke? Magam se tudom rengeteg kérdés válasz nélkül. A legfájdalmasabb elveszíteni valakit akitől elbúcsúzni se tudtál. Gyerek voltam akkor felse tudtam fogni amikor elvesztettem. De ahogy felnövök kezdem felfogni a hiányát hogy nincs mellettem. Ha itt lenne mellettem talán büszke lenne rám? Ezt magam se tudhatom és nem is fogom megtudni soha. Akaratom ellenére is egy könnycsepp csordult ki a szememből majd követte több száz.

-Bella mit keresel itt kint?.-jött hirtelen mögülem egy hang.

-Semmit.-mondtam gyorsan és próbáltam eltüntetni hogy sírtam.

-Te sírtál?.-lépett közelebb aggódva Harry.

-Nem csak belement valami a szemembe.-hazudtam gyorsan.

-Bella..nem kell hazudnod nyugodtan elmondhatod.-nézett rám miközben megfogta a kezemet.

-Anyukámra gondoltam..-mondtam miközben egy újabb könnycsepp csordult ki.

Harry nem szólt semmit hiszen ismerte a történetet már elmeséltem neki. Hirtelen közelebb húzott magához és szorosan átölelt amit viszonoztam. Csak ott álltunk ölelkezve megnyugtatott a közelsége rá legalább számíthatok.

-Nagyon hiányzik nekem.-mondtam ki nehezen.

-Elhiszem és sajnálom.-felelte.

Harry szemszöge:

Nagyon sajnálta Bellát egyszerűen túl fiatal volt amikor elveszítette az édesanyját. Énis átéltem már de én sokkal idősebb voltam már és feltudtam fogni.

-Nagyon hiányzik nekem.-hallottam meg hirtelen a hangját.

-Elhiszem és sajnálom.-ennyit tudtam kibökni.

Legrosszabb érzés az életben ha elveszítesz valakit főleg hogyha még kicsi vagy és felfogni se tudod. Csak később tudatosul benned hogy kit vesztettél el akit már nem láthatsz. Azt mondják idővel elfog múlni a hiányérzete de ez nem igaz. Nem fog elmúlni csak beletőrödsz hogy nem láthatod többet. Nem látod a mosolyát mindennap, nem ölelheted meg és nem mondhatod el neki hogy mennyire szereted. Már több mint 50 év telt el azóta hogy meghalt de még most is hiányzik és ez nem fog elmúlni sose.

-Gyere menjünk be nehogy megfázz.-mondtam miközben odaadtam neki a pulóveremet.

-Rendben.-mondta még kicsit szomorúan.

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)