2.évad 3.rész

Bella szemszöge: 

3 hónapja tart ez az őrület és már kezdem feladni hogy a többiek megtalálnának. Eric-el most éppen egy kastélyban lakunk két világ között. Igen ezt úgy lehet érteni hogy az emberek és a tündérek világa közötti helyen van egy hatalmas kastély. Eric persze örül mert nélküle sehova se tudok menni. Egy jó ideje már itt vagyunk mivel néha mikor költöznünk kellet hallottam Ericet beszélni valakivel hogy Harry a közelben van muszáj tovább állni. De 1 és fél hónapja meg se mozdultunk. Talán feladták hogy megtalálnak? Megráztam a fejemet hogy elűzzem a rossz gondolatokat majd felkeltem az ágyból és felöltöztem. Elhúzva a függönyt kinézve csak ködöt láttam mint mindig. Leindultam a konyhába hogy egyek valamit odafelé nem találkoztam vele. Mint kiderült Eric inkább magának való. Bemegy a dolgózószobába elvan magának valamikor csak a bejárati ajtó csattanását hallom hogy elhagyta de persze én nem mehetek sehova. De legalább nem hagy éhen. Kinyitottam a hűtőt kivettem a tejet majd meg persze a müzlit a polcról. Mikor végeztem szokásomhoz híven átmentem a hatalmas könyvtárba az időm nagy részét itt töltöm.

~*~*~*~*~*~*~*~*~

Órák telhettek el de még mindig ugyanott voltam és a könyveket tanulmányoztam. Semmi érdekeset nem találtam amikor is véletlenül húztam ki egy könyvet vele együtt a földre leesett egy másik is. Lehajoltam majd meglepődve olvastam a címet.

Ez valami vicc? Még hogy Vampirologia. Magammal vittem a könyvet egy asztalhoz majd elkezdtem olvasni. Az első oldalakat olvasva igazán meglepődtem. Azt hittem valami kitalált történetek alapján van megírva de minden amit eddig tanultam benne volt szó szerint a könyvben meg persze pár olyan dolog amit még nem is tudtam. Például hogy milyen sok vámpír képesség van a gondolatolvasáson kívül. Mikor kisebb voltam és kérdeztem hogy mégis honnan tudjuk ezt a sok mindent róluk mindenki azt mondta ez már évszázadok óta vadászokról vadászokra száll. És mégis most a kezembe tartok egy olyan könyvet ami minden kérdésemre választ ad. Akár még Harryvel kapcsolatban is. Fellapoztam majd az érzéseket kerestem benne.

'Minden Vámpír másként érez. Vannak olyanok akik örökre

elhagyják az emberi érzésüket hogy könnyebben tudják élni a vámpír létet.

Míg mások ragaszkodnak az emberi érzésekhez

hiszen az ilyenek nem önakaratukból lettek azok akik.'

Meglepődve olvastam a sorokat ez majdnem a könyv elején van az után hogy miként kell velük végezni. De hogy hogy ezt sose tanultuk hogy vannak akik nem is veszélyesek? Igaz eddig mindig csak olyannal kellett végeznem aki már nagyon sok ember életét elvették.

'Néha mondhatjuk azt hogy a vámpírok érzései

sokkal tisztábbak mint a legtöbb emberé persze ez a tiszta szívűekre igaz.

Akikhez ragaszkodnak azokért bármire képesek.'

Tiszta szívűek olvasása közben elmosolyodtam. Nem csak Harryre igaz ez de a csapatban a legtöbbjükre ez igaz. Hiába fogoly ként tartottak utána pedig elengedtek akkor is mellettem voltak mikor szükségem volt rájuk. Felajánlották egy vámpírvadásznak miután végleg elvesztette az egész családját hogy lakjon náluk. És persze az egyik elérte hogy beleszeressek amit sose gondoltam hogy megtörténhet. Mindent feláldoztak értem én pedig azzal bizonyítottam hogy énis képes vagyok áldozatot hozni értük akármit is kell átélnem vagy tennem hogy biztonságban legyen mindenki. És rájöttem nem szabad feladni ha Harry és a többiek igazán kedvelnek akkor nem adják fel a keresésemet. Nem lehet tudni hogy mi fog történni ha megtalálnak de valahogy segítenem kell nekik. Gyorsan fellapoztam a könyvet hátha találok valamit.

Kapcsolat

'Ha egy vámpír erősen kötődik akár emberhez, vámpírhoz vagy

esetleg más fajta lényhez létrejön közöttük egy bizonyos kapocs.

Távol vannak egymástól mégis álmaikban tudnak találkozni.

Az egyik félnek kell nagyon erősen a másikra gondolnia

persze mindkettő személynek aludni kell

hogy ez a kapcsolat létrejöjjön.

Ha nem sikerül a próbálkozás valószínű hogy a másik

fél ébren van ilyenkor később kell próbálkozni'

Nem hiszem el hogy eddig ezt nem tudtam. Miért nem találtam meg hamarabb ezt az átkozott könyvet. Valamit tennem kell kikel próbálnom hátha sikerül és segíthetek. Gyorsan eldugtam a könyvet ahol nem elég feltűnő és vissza indultam a szobámba. Belépve körülnéztem de senki nem volt. Beléptem a függönyöket elhúztam majd bebújtam az ágyba. Ahogy elhelyezkedtem lassan lehunytam a szememet majd Harryre gondoltam....

2.évad 2.rész

A tisztásra értünk dél előtt pár perccel. A barátaim mind ott voltak már és rajtuk kívül még három lány akik valamit csináltak a földön.

-Nyugi. Ők csak a barátaim. Éppen a kört rajzolják meg hogy a démon ne tudjon kijönni belőle.-mondta Perrie.

-És pontosan mit kell csinálnom?.-néztem rá.

-Először kérdezni kell tőle. Hátha megtudjuk kinek a parancsára rakta rád az átkot. És persze vissza tudja e vonni ezt az egészet.

-Ha nem tudja visszavonni?-kérdeztem.

-Akkor csak az tudja megparancsolni neki hogy vonja vissza aki megkérte rá. Vagy megöljük. De egy démon megölése nem a legegyszerűbb feladat. Nekem olyan képességem meg fegyverem nem nagyon van. Csak bizonyos emberek jók ebben. Reméljük elárulja.-felelte miközben a kör közelébe mentünk.

-Kész minden?.-nézett a lányokra akik csak bólintottak és pár lépést hátráltak.

-Mindenki lépjen hátra kivéve Harry te maradj mellettem.-szólt mindenkihez majd egy ismeretlen nyelven elkezdett kántálni.

Ahogy mondta a szavakat és ránéztem a szeme lilán világított miközben egy ugyanolyan színű fénycsóva tört ki a kör közepéből. Eltakartam a szememet védve az éles fénytől majd mikor már nem érzékeltem hogy olyan erős lenne elvettem a szemem elől a kezemet. A kör közepén egy körvonalat véltem felfedezni majd ahogy teljesen megszűnt a fény a démon jelent meg teljes életnagyságában. 

-Ki merte megidézni Aesma Deavet!-szólalt meg egy fura hang.

-Én voltam az démon! Pár kérdésünk lenne a számodra és utána békében elmehetsz.-felelte Perrie érzelem mentes hangon.

-Már miért segítenék nektek halandóknak?

-Mivel te raktál egy átkot a mellettem lévő személyre! És azt szeretnénk tudni hogy ki volt az.

-Életemben sok átkot adtam sok emberre.

-Igazad van. Csak ő nem ember hanem egy vámpír. Sokkal veszélyesebb. Azért kérjük a segítségedet.

-Rendben. Egyszeri alkalom de segítek nektek. Három kérdést tehet fel a fiú többet nem utána elengedtek.

Perrie rám nézett majd a démon felé bökött és egy kicsit hátrébb lépet. Közben én tettem előre még egy lépést.

-Ki parancsolta rád hogy átkozz meg?.-néztem rá.

-A nevét pontosan nem tudom. De azt igen hogy akkor még ember volt mikor engem felkeresett.

-Miért rakta rám?

-Azt mondta nekem hogy tudja hogy szörnyeteg vagy. Ezalatt úgy látszik a vámpír létedre értette. És remélte megölöd magad az átok miatt. De ez fordítva sült el. Mivel aki hozzád és hozzá is közel állt meghalt ha jók az információim.

Mikor kimondta az utolsó szavakat már tudtam. Akkor leesett hogy Eric volt az. És nála van Bella. Szóval ezért lett ő is "szörnyeteg" ő csinálta az egészet minden az ő hibája. Nem miattam halt meg Lexy hanem miatta.

-Hogy lehet rólam levenni az átkot?

-Ha meg akartok ölni annak semmi értelme nem lenne.-mosolyodott el. 

-Aki megparancsolt attól kell hallanom hogy vonjam vissza. De ha egy hangfelvételt hoztok a hangjával amin azt hallom hogy rólad visszavonja az átkot az is elég.-nézett körbe.

-Köszönjük a segítségedet Aesma. Ha sikerül ugyanezen a helyen találkozunk.-lépett mellém Perrie majd bezárta a kaput.

-Tudom ki az.-mondtam miközben odaértünk a többiekhez.

-A démon elmondta? Bocs de annyira hátrajöttünk hogy szinte semmit nem hallottunk.-kérdezte Niall.

-Nem. De szerencsére olyan dolgokat mondott amiből rájöttem. Eric az.-néztem rájuk.

-Akinél Bella van?.-Liam.

-Igen. Szóval még nagyobb vágyat érzek aziránt hogy megöljem. Nem miattam halt meg Lexy ez az egész az ő hibája volt. És Bella annál az örültnél van.

-Vissza tudja a démon valahogy vonni az átkot?.-Louis.

-Azt mondta hogy Eric-nek kell megparancsolnia. De elég róla egy felvétel is hogy azt mondja. Ha megtalálom addig ütöm amíg kinek nyögi ezt a pár szót majd utána megölöm. 

*~*~*~*~*~*~*~*~*

Mind hazaértünk Perrie-t is meghívtuk magunkhoz hogy pihenjen kicsit nagy varázslat volt így kicsit elfáradt. Kicsit nyugodtam voltam már hiába nem tudtam még merre is keressem őket de legalább már az átok terén nyomon vagyunk. Így megengedtem magamnak azt hogy kicsit ledőljek pihenni. Fárasztó volt az utóbbi 3 hónap.

Zayn szemszöge:

Mikor elsőnek megláttam Perrie-t nem tudtam mit gondoljak róla. Éppen belépett az ajtón és a többieket kérdezte merre van Harry majd utána ment is megkeresni. Mióta vámpír vagyok nőket csak kihasználok vagy csak megcsapolom őket és kész. Igaz Bella nem ilyen volt számomra csak neki Harry kellett és ezt elfogadtam. De nem tudom mi ez az érzés Perrie-vel kapcsolatban. Sikeresen meglett idézve a démon így amit sikerül kideríteni nyugodtabban jöhettünk haza. Perrie is velünk tartott mondása szerint kicsit sok erőt használt fel így nem e lenne baj ha nálunk töltene pár órát utána nem is zavar. Csak egy meggyengült mágusnak veszélyes egyedül lennie. A többiek nagy része elment pihenni kivéve Niallt és Lana-t ők a konyhába mentek majd egy kis idő múlva elmentek vadászni. Én a nappaliban a tv-t kapcsolgattam mikor mellém ült Perrie.

-Mit nézünk?.-kérdezte.

-Fogalmam sincs. Néha szoktam csak tv-t nézni.Miért nem pihensz még fent?-feleltem előre bámulva.

-Nem muszáj aludnom hogy visszatérjen az egész mágiám. Elég ha csak elfoglalom magam valami mással.-felelte mosolyogva miközben ránéztem.

-Értem. Nem nagyon ismerem milyen a mágusok élete.

-Egyel se találkoztál még?

-Nem szokásom ismerkedni. Tudod benne vagyok ebbe a természetfeletti világban de csak élem a saját életemet.

-Hát amit én már átéltem sok fura lénnyel találkoztam már.-felelte.

-Átéltél? Mégis mennyi idős lehetsz?.-néztem rá furán.

-Héé. Egy lánytól nem illik megkérdezni a korát.-akart rácsapni a vállamra nevetve de gyorsabb voltam és elkaptam a csuklóját.

-Csak kíváncsi voltam.-mosolyogtam miközben a szemébe néztem és ő is ugyanúgy engem nézett.

Nem tudom miért de elkezdtem közeledni felé automatikusan. Már majdnem a szám a szájához ért mire meghallottam hogy nyílik a bejárati ajtó így szétrebbentünk. Hihetetlen hogy a jelenlétével milyen dolgokra rá nem vesz. Életemben nem vonzott senki így. Megőrjít ez a nő....

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)