-Látom felébredtél.-jelent meg Aurora egy pohárral a kezében.
Ránéztem majd leült mellém és a kezembe adta a poharat.
-Idd meg. Állati vér belekevertem még pár dolgot hogy hamarabb rendbe jöjj.
-Sikerült valamit kideríteni? Gondolom nem hiába hagytad abba.-pillantottam rá miközben ittam kicsit.
-A sejtésem igaz volt hogy egy démon átkozott meg. De elég nehéz lesz megtalálni. Mivel különböző embereket megszállnak és nehéz a nyomukra akadni. A megszállást meg csak akkor csinálják ha valakit megakarnak átkozni és ez ritkán esik meg.
-Akkor mit tehetnénk?
-Két lehetőség van. Az első ha felkutatjuk és megöljük. De sok időt vehet igényben és lehet addigra az átkod rosszabbra fordulhat.
-És mi a másik lehetőség?
-Ismerek valakit. Egy régi barátot. Ő is boszorkány igaz neki nagyobb hatalma van. Így ő idézni is tud.
-Azt akarod hogy megidézzük a démont?.-néztem rá meghökkenve.
-Harry. Nincs más választás. Ha megidézzük akkor megölni nem tudod de beszélni tudunk vele. Visszaveheti az átkot. Persze ha meggyőzzük hogy nem volt semmi értelme hogy megátkozott.
-Mennyi idő? Hogy megidézzétek.
-Úgy 1 hét. Bekel még mindent szerezni és persze az előkészületek.
-És addig mi lesz velem? Az átok folyton csak erősödik.
-Adok neked valamit. Akkor csináltam míg nem voltál magadnál.-állt fel majd egy üveggel a kezében tért vissza.
-Ez mi?.-vettem el tőle és néztem a különös kék folyadékot benne.
-Amíg tart az előkészület addig ebből minden nap igyál. Megakadályozza hogy az átok átvegye az irányítást.
-Rendben.-feleltem majd kicsit elgondolkoztam és leesett valami.
-Mióta vagyok itt?
-2 és fél hónap.-nézett rám.
-Akkor mennem kell.-pattantam fel és elindultam kifelé.
-Harry vigyázz magadra és ne felejtsd el igyál minden nap.
Csak bólintottam és elindultam hazafelé. Nem hiszem el hogy ilyen sokáig tartott. Bella már biztos beleörült ebbe az egészbe.
Bella szemszöge:
2 és fél hónap és még mindig semmi. Nem tudom mi lehet vele. Egyáltalán él e még. Aurora nem üzent és csak reménykedem benne hogy jól van. A suli elkezdődött 1 hete de már hétvége is van. Annaval és Stefel végre tudtam beszélni már nagyon hiányzott a társaságuk. Kicsi szünet azért néha kell természetfeletti lények társasága nélkül. Kölcsönvettem egy kocsit a fiúktól és a pláza felé vettem az irányt. Muszáj egy kicsit kikapcsolnom nem gondolhatok mindig arra hogy Harryvel mi lehet. Csak bízok benne hogy jól van. Leparkoltam az autóval majd elindultam befelé barátnőim már ott vártak. Köszöntünk egymásnak majd indultunk körülnézni.
-Na és veled mi a helyzet és a lovagoddal?.-kacsintott rám Stef.
-Minek kéne lennie?.-néztem rá.
-Ne csináld már Bella tudjuk vagyis sejtjük hogy van köztetek valami.-nézett rám Anna.
-Miért vagytok ilyen kíváncsiak?
-Mert talán ritka eset hogy valakivel kavarsz?.-tette fel a költői kérdést Stef.
-Na jó együtt vagyunk. Csak azért mondom el hogy ne kérdezzetek többet.
-Tudtam.-mosolyodott el Anna majd belecsapott egyet Stef kezébe.
-De ne ezzel foglalkozzunk inkább irány a mozi.-mosolyogtam rájuk majd tovább indultunk.
~*~*~*~*~*~*~
Hamar eltelt az idő és már hazafelé indultam. Nagyon jól éreztem magam de sajna hamar eltelt. Jó volt kicsit elfelejteni mindent és csak szórakozni. Leállítottam a motort de nem volt erőm kiszállni. Egy újabb nap vége úgy hogy nem tudok semmit róla. Egy este újból vagy rémálmokkal vagy nem. Lassan kifújtam a levegőt kiszálltam majd elindultam. Ahogy beértem Louis, Niall és Lana a nappaliban ültek. Köszöntem nekik jóéjt kívántam és elindultam a szobámba. Ahogy beléptem a szobámba nem kicsit meglepődtem.
-Szia.-mosolygott rám.
Nem hittem a szememnek. Mit keres itt? Ilyen gondolatok kavarogtak fejemben miközben ő felállt és közelebb jött.
-Mi baj? Nem is örülsz nekem?
Nem szóltam semmit csak odarohantam hozzá és átöleltem. Nem hittem el hogy végre itt van mellettem. Egy örökkévalóságnak tűnt amíg távol volt de végre itt van velem...
