*3 nap múlva*
Harry szemszöge:
-Meddig megyünk még?.-néztem kicsit bosszúsan az előttem haladó fiúra.
-Szerintem észreveszed majd ha odaérünk.-mondta miközben hátra sem nézett.
-Mindig ezt mondod. És már 3 napja gyalogolunk.-feleltem mérgesen.
-Talán a vámpír nem bírja a sétát? Meglepő.-horkantott fel.
-Semmi közöd semmihez.
-Ha gondolod vissza is fordulhatunk. Élhetsz így tovább. Megölhetsz így mindenkit.-fordult hátra és megállt velem szembe.
-Fiúk elég legyen. Nem hallgatom ezt tovább.-csattant fel Bella.
Mindketten ránéztünk miközben közénk állt.
-Próbáljátok már elviselni egymást. Harry örülj annak hogy megpróbál segíteni Aaron te pedig ne szólj be állandóan. Olyanok vagytok mint a gyerekek.-mordult ránk majd elindult előre.
Bella szemszöge:
3 napja csak megyünk és még rá is tesznek hogy csak vitatkoznak. Komolyan mondom hogy nem láttam még ennyi drámát két fiú között. Már kiskorom óta vámpírokra vadászok és így nem voltam nagyon az a társasági ember. De így őket elnézve nem is nagyon bánom.
-Na megérkeztük.-állt meg Aaron.
-Most ugye ugratsz?.-nézett rá Harry.
-Hazz.-néztem rá mérgesen.
-De néz már körül. Nincs itt semmi.-mutatott körbe.
Épp mondtam volna valamit mikor Aaron megköszörülte a torkát mire ránéztünk és felfelé mutatott. Mind a ketten egyszerre néztünk fel. Egy fa tetején hatalmas faház volt amelynek az ablakaiból zöld fény látszódott.
-És hogy jutunk oda fel?.-néztem körbe mert semmilyen lépcsőt vagy kötelet nem láttam.
-Figyelj.-mondta Aaron majd odalépett a fához.
Hármat kopogott a fán kis szüneteket hagyva. Majd hirtelen mindhárman emelkedni kezdtünk amin meglepődtem nem kicsit. Mikor felértünk a tetejére az ajtó előttünk egyből ki is nyílt.
-Aaron angyalom.Gyertek beljebb.-szólalt meg az előttünk lévő lány. Egész fiatalnak tűnt csak pár évvel lehetett idősebb nálam. Beléptünk a házba majd Harryvel leültünk a kanapéra.
-Bemutatom nektek Aurorát. Látnok és boszorkány.-mondta mosolyogva miközben megölelte a lányt és leült mellénk.
-Nem túl fiatal? Mit tudhatna ez bármiről?.-súgta nekem oda Hazz.
Mielőtt válaszolni tudhattam volna Aurora szólalt meg.
-Csak mondom nem vagyok fiatal és sok mindent tudok.-felelte miközben teát töltött nekünk.
-Bocsánat. Én..-mondta Harry.
-Ááá. Semmi baj senki se nézné ki belőlem hogy már elmúltam 1000 éves. De ez titok.-kacsintott ránk miközben leült elénk.
Csak meglepetten néztünk rá igaz Aaron kivéve ha régóta ismeri akkor ezt már tudta.
-Na de akkor ne rólam beszéljünk. Aarontól kaptam egy gyors üzenetet hogy miért is látogattatok meg.-nézett ránk.
~*~*~*~*~*~*~
Miután megkérte Harryt hogy részletesen számoljon be neki mindenről csend telepedett mindenkire.
-Tudom már mi volt.-nézett fel Aurora.
Senki nem szólt semmit csak kíváncsian néztünk rá.
-Röviden az elmeséltek alapján aki valószínűleg megátkozta Harryt azt egy Démon szállta meg. Mégpedig Aesma Daeva démon a neve jelentése Őrület. A harag, bosszú és kéjvágy démona. Ezt a fajtát nagyon nehéz felbosszantani de ha sikerül akkor mindent megtesznek hogy megkeserítsék az életedet. Ami persze sikerült is mit látszik.-nézett ránk.
-És mit tudunk ellene tenni?.-kérdezte Harry.
-Nem sok jót mondhatok. De..akit ismertem ugyanez volt vele..és..sajna mielőtt találhattunk volna valamit annyira megörült ettől hogy akit szeret mindig megöli hogy saját magával végzett...
