~1 hét múlva~
Úgy kezdődött mint egy átlagos nap....és teljesen máshogy végződött..
Sokat gondolkoztam az este Zaynen meglepett hogy nem zavarta hogy ő a célpontom de belül mégis nyugodt voltam hogy megtudta. A többiek viszont nem tudtak semmit és remélem még egy darabig nem is fogják. Azóta eltelt ez a hét Harryvel a csók óta nem beszéltem nem értek semmit. Ha valami történik köztünk utána nem szól semmit csak elkerül. 3 napja pedig aputól kaptam egy üzenetet hogy Amerikában gondok adódtak és tovább marad. Remek tovább maradhatok itt velük nem mintha nem szeretném őket igazán megkedveltem de így nehéz hogy egyszerre két ember kerül vagy éppen jóban vagyunk. Szerencse hogy a suliban szünetet adtak ki mert felújítás van de kitudja meddig. Legalább addig nyugtom van igaz Anna meg Stef hiányoznak de így nem találkozhatom velük és ide se lehet őket hívni. Legalább Lana itt van nekem ha már másra nem számíthatok. Lassan felkeltem az ágyból ideje hiszen már esteledik majd elkezdtem öltözködni gondoltam körülnézek kicsit az erdőben. A fiúk meg Lana sincsenek itthon elmentek a városba kaját venni nem mintha nekik lenne rá szükségük.
~*~*~*~*~*~
Lassan lépkedem az erdőben nehogy elessek valamiben. Hagytam a többieknek egy üzenetet hogy ne keressenek mert csak sétálni jöttem és nemsokáig leszek. Hiába agyalok Zaynen és Harryn sehova se jutok. Mindkettőt kedvelem de lehet hogy a szívem kicsit inkább Hazz felé húz. Hirtelen egy ág reccsenést hallok meg nem tudom merről jöhet talán előttem lehet. Csendben odaosonok egy fához majd kilesek mögüle. Egy srácot pillantok meg mit kereshet itt ilyenkor?? Felnéz az égre majd hirtelen...
Nem hiszek a szememnek angyalszárnyak bukkantak elő..ez hogy lehetséges?? Hallottam már apától hogy más természetfeletti lények is léteznek de amikor mesélt nem nagyon izgatott. Meg ha jól emlékszem vissza valami dereng arról hogy az angyalokat nem lehet látni akkor őt miért?? Jobban megfigyelem és ahogy a hold megvilágítja a szárnyait a fekete lassan eltűnik és gyönyörű fehér szárnyak veszik át a helyét. Csak nézem nemtudom róla levenni a szememet és rám emeli a tekintetét meglátott. Most mihez kezdjek?? Ha elfutok akkor simán utolér az biztos. Nézünk egymásra és tesz felém egy lépést majd még egyet míg oda nem ér hozzám.
-Szia.-köszön mosolyogva elővillantva tökéletes fogait.
-Szia.-nehezen de visszaköszönök neki.
-Mit keres itt egy ilyen gyönyörű lány ilyenkor??.-kérdezi miközben felém nyújtja a kezét és felhúz a földről.
-Csak sétálok.-felelem miközben leporolom magam.
-Ilyenkor?.-vonja fel a szemöldökét.
-Igen. Csak kicsit gondolkoznom kellett. Nem messze lakom innen. Vagyis a barátaimnál.-felelem.
-Egy ilyen lánynak vámpír barátai vannak?.
-Ezt honnan tudod?.-kerekedik el a szemem.
-Ismerem őket. Vagyis csak látásból. De még bese mutatkoztam Aaron vagyok.-nyújtja a kezét.
-Bella vagyok.-fogadom el majd kézrázás helyet egy apró csókot lehel a kezemre.
~*~*~*~*~
Hazafelé tartunk mivel Aaron felajánlotta hogy elkísér ne bolyongjak egyes egyedül a sötétben.
-Lehetne egy kérdésem?.-szólalok meg.
-Persze.-nézz felém mosolyogva.
-Hogy láthatlak ha angyal vagy? Ha jól tudom őket nem lehet látni.
-Angyalnak angyal vagyok de nem teljesen.-feleli.
-Az meg hogy lehet?.-kérdezem.
-Hallottál már olyan lényekről hogy Nefilim??
Elgondolkozom Nefilim. Ilyenkor bánom hogy nem figyeltem jobban apára. Csak megrázom a fejem.
-A Nefilimek félig angyal félig pedig ember lények Bella.-mondja miközben megállunk és a szemembe néz.
-És akkor teis az vagy??.
-Igen. Apám angyal aki elcsábított egy nőt aki ember volt.
-Volt??.-ráncolom a szemöldökömet.
-Mikor én születtem az anyám meghalt. A Nefilimeknél ez van amikor megszületsz akkor az a nő aki kihordott belehal. De az apámat sose ismertem. Nevelőszülőkhöz kerültem akik emberek és ott nőttem fel. Mikor a 18.-dik születésnapom volt minden megváltozott. Fájt a fejem elviselhetetlenül és szinte semmit nem érzékeltem magam körül. Akkor változtam át Nefilimmé.
-Sajnálom az anyukádat.-csúszott hirtelen ki a számon.
-Nem kell sajnálnod nem ismertem.-erőltetett mosolyt az arcára.
Lassan közeledtünk a házhoz láttam hogy az ablakokból gyenge fény sugárzik. Már otthon vannak a többiek.
-Tovább már nem kísérhetlek.-áll meg miközben a ház felé figyel.
-Örülök hogy találkoztam veled.-mosolyodok el halványan.
-Remélem még találkozunk.-fogja meg a kezem és ismét egy lágy csókot lehel rá.
Csak mosolygunk egymásra majd elfordul és arra elindul amerről jöttünk. Csak bámulok utána amíg el nem tűnik. Ahhoz képest ahogy kezdődött a napom mondhatom hogy jó vége lett. Valami különös érzésem van vele kapcsolatban de nem tudom mi lehet az. Megismerkedtem valakivel de nem is akárkivel. Egy Nefilimmel...
Sajnálom, sajnálom, sajnálom tudom sokára hoztam az új részt :/ de egyszerűen egyre jobban közeledik az érettségi és rengeteg tanulnivalóm van :( Nem ígérek semmit hogy mikor lessz új rész. De jó olvasást akik még itt vannak velem. Komizz és pipálj :)
