-Szia.-köszöntem bele boldogan.
Kicsit távolabb mentem a többiektől de persze úgy hogy közben Harry mindig figyelt. Vártam hogy apu beleszóljon a telefonba de egy ismeretlen hang szólalt meg. Csak hallgattam amit mond és egyszerűen nem tudtam elhinni. Felfogtam amit mondott de az agyam nem tudta elfogadni. Harry észrevehette hogy valami nincs rendben mert ott termett mellettem pont időben. A telefon kiesett a kezemből és összeestem. Még mielőtt elnyelt volna a sötétség Harry aggódó hangjára emlékszem.
~*~*~*~*~*~*~*~
Éreztem hogy már magamnál vagyok de a szememet nem nyitottam ki. Reméltem hogy ami történt az csak egy rossz álom volt. Egy hideg ismerős kéz szorította a kezemet eddig nem is figyeltem erre hogy ilyen hideg. Kinyitottam a szememet majd a zöld szempárba néztem.
-Szia.-simogatta meg az arcomat.
-Tudod..igaz?.-kérdeztem mire csak bólintott egyet.
-Mond hogy nem igaz..hogy csak álom az egész.-éreztem hogy könnyes lesz a szemem.
Nem szólt semmit csak átölelt és a könnyeim útnak indultak. Miért történik velem ez? Semmi rosszat nem tettem a világon csak ami a feladatom volt. Mégis az a személy aki mindig mellettem volt nincs többé. Már nem csak anyukám de apukám sincs. És nem tudom mihez fogok most kezdeni. Hiszen a világon nincsen már családom...
*Pár óra elteltével*
A többiekkel mind lent voltunk a nappaliban. Tudták jól mi történt mert Harry elmondta nekik így csak hallgattak. És Lana is visszatért mikor megláttam csak az ölelésére vágytam. Anna és Stef is üzent úgy látszik igen gyorsan terjednek a hírek. Pedig nem is természetes vagy baleset okozta halál volt. De biztos a bázison megpróbálták beállítani hogy valami baleset történt. Örültem neki hogy senki nem szólt semmit így csendben próbáltam feldolgozni a történteket. Amíg meg nem csörrent újra a telefonom. Ismeretlen szám.
-Felvennéd? Nem akarok újabb rossz hírt.-kértem meg Harryt és el is vette a telefont.
Kicsit félre húzódott majd pár perc múlva vissza is jött.
-Eric az valamilyen bázisról. Azt mondta beszélni szeretne veled.-nyújtotta a telefont.
Gondolhattam volna hogy keresni fognak hiszen meg kell tudniuk hogy rendben vagyok-e. És persze a legtöbb vadász nagyon sokat törődik a fiatalabbakkal. Átvettem a telefont és nem félrevonultam hanem átmentem a konyhába. Tudom vámpír hallásuk van de reméltem most nem fognak hallgatózni.
-Halló.-szóltam bele.
-Szia Bella. Eric vagyok. Lehet nem emlékszel rám de apukád nagyon jó barátom volt. Mikor kisebb voltál párszor már találkozhattál velem.
-Halványan talán emlékszem. De igen rég volt már.
Emlékszem hogy apu régen sokat volt együtt egy nála jópár évvel fiatalabb fiúval. Valami olyasmit mondott róla hogy nem vámpírvadásznak való inkább ő az ügyeket intézi csak éppen tanuló volt még.
-A halvány is jó. De egy fontos dolog miatt hívtalak. Apukád...hagyott egy levelet.
-Az hogy lehet? Hiszen nem tudhatta hogy ez fog történni nem?
-Nem tudjuk. Nem akartuk elolvasni azelőtt mielőtt te el nem olvastad.
-Mikor kaphatnám meg?
-Elküldjük a házatoknál. Ott megtalálod majd.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Ja és Bella..van hol laknod? Tudod még nem töltötted be a 18-at. Nem akarlak ilyenekkel zaklatni pont most de kötelességem meg munka ilyeneket intéznem.
-Van megnyugodhatsz. Pár barátom biztos nem bánja ha náluk maradok.-vagyis csak remélni tudtam.
Még pár szót váltottunk majd visszamentem a többiekhez persze egyből Harry-hez léptem oda.
-Eltudnál vinni?-néztem rá.
-Persze. Hova?.-állt fel majd megfogta a kezem.
-Haza.-nyögtem ki nagy nehezen mire bólintott.
~*~*~*~*~*~*~*~
A hazaút csendben telt és így is láttam jónak. Szükségem volt erre a némaságra hogy felkészüljek arra ami vár. Olyan 1 óra múlva Hazz leparkolt és felém fordult.
-Rendben leszel?-kérdezte.
-Persze.-bólintottam.
-Megvárjalak itt?
-Nem kell. Majd felhívlak ha értem jöhetsz.-Melletted vagyok bármiben tudod.-szorította meg a kezem majd megpuszilta az arcomat.
Halványan rámosolyogtam igaz kicsit erőltettet volt de megtettem mindent. Lassan kiszálltam az autóból majd megvártam míg elhajt. Majd lassan a ház felé fordultam. Odaléptem a postaládához és kivettem egy borítékot amin a nevem állt. Száz közül is megismertem apu késírását. Lassan lépdeltem a ház felé majd kinyitottam az ajtót és beléptem. Ahogy körülnéztem máris elfogott a szomorúság. Levettem a cipőmet majd beléptem a nappaliba. Apu kedvenc fotelja ott volt. Lassan leültem majd csak bámultam a kezemben a levélre. Vajon mi állhat benne? Örülni fogok annak amit benne találok vagy kiborulok? Máshogy nem fogom megtudni csak ha megnézem. Megfordítottam a levelet majd elkezdtem kibontani....
