-Figyelj. Ez egy nagyon hosszú történet és félek hogyha ezt elmondom akkor elhagysz.-fogtam meg a kezét miközben a szemébe néztem.
-Harry. Életem során már sok mindent átéltem. Megölték az anyámat. Többször is meghalhattam volna már a munkám során. Mond el.
-Szóval az új volt....-kezdtem bele.
~*~*~*~*~*~*~
Bella szemszöge:
....és
nem tudtam mit csinálni egyszerűen nem voltam magamnál. És az a kép
amikor magamhoz tértem és láttam hogy akit a világon mindennél jobban
szerettem megöltem örökre belém vésődött. Ezért nem akartam bárkihez is
közel kerülni. De jöttél te és ez mindent megváltoztatott.
Egyszerűen nem bírtam felfogni azt amit mondott. Ez nem lehet csak egy rossz álom akar ez lenni. Nem tudtam semmit mondani csak néztem őket.
-Most el kell mennem.-nyögtem ki nehezen majd hátat fordítottam.
-Bella kérlek ne.-halottam még Harry hangját de már kiléptem az ajtón.
Az erdő felé vettem az irányt muszáj volt kitisztítani a fejemet. Ezt róla nem tudtam elképzelni hogy ilyet csinált ez egyszerűen lehetetlen. Ahogy szaladtam a könnyek miatt alig láttam valamit így valaminek vagy inkább valakinek nekiszaladtam és elterültem a földön.
-Héé jól vagy?.-halottam meg az ismerős hangot.
-Semmi nincs jól.-feleltem miközben még mindig sírtam mire hirtelen átölelt.
-Majd elmondod ha lenyugodtál. Gyere.-mondta amire csak bólintottam.
Nem tudom mennyi ideje mentünk de egy tisztásra értünk ahova leültünk. A gondolataim kavarogtak de azt éreztem hogy kezdek lenyugodni.
-Jobban vagy már?.-kérdezte Aaron.
-Kicsit.-fújtam ki a bent maradt levegőt.
-Elmondod?.-felelte mire csak bólintottam egyet.
-Úgy kezdődött hogy....-kezdtem el mesélni.
~*~*~*~*~*~*~
Mire a végére értem úgy éreztem mintha egy kis súlytól megszabadultam volna.
-Ez eléggé necces.-felelte.
-Hát az.-feleltem lehajtott fejjel.
-És most mihez akarsz kezdeni?.-kérdezte.
-Fogalmam sincs. Egyszerűen róla nem gondoltam hogy ilyet képes tenni és mégis ez történt. De mégis...szeretem.-mondtam.
-Azt mondtad hogy fekete szeme volt és nem tudta magát uralni?.-fordult felém.
-Aha.
-Mintha hallottam volna már ilyesmiről.
-Tényleg?.-kérdeztem meglepetten.
-Még egy ismerősöm mesélte el nekem. Énis meglepődtem hogy ilyesmi létezik.-felelte.
-És mit mesélt?
-Halványan emlékszem rá de ugyanaz a történet volt mint a barátod esetében.
-És van rá valami gyógymód?
-Az egy jó kérdés. Ehhez meg kéne látogatnunk csakis őt ismerem aki találkozott már ilyennel.
-Bármit megteszek azért hogy segítsek neki.-mondtam miközben felálltam.
-Akkor menjünk el érte és utána indulhatunk.-mosolyodott el.
~*~*~*~*~*~*~
-Azt hittük már valami bajod esett.-rontottak nekem mind.
-Semmi bajom. De engedjetek be minket léci.-kértem miközben Aaront beengedtem.
-Ez meg ki?.-kérdezte Louis.
-Aaron és azért van itt hogy segítsen.
-Mégis hogy tudna segíteni?.-szólalt meg a sarokból a jól ismert hang.
-Találkozott már ilyennel ami veled történik vagyis az egyik barátja.-mondtam.
-És ha azt mondja jobb ha inkább meghalok?.-kérdezte Harry kicsit feszülten.
-Nyugi. Azt akarom hogy minden rendben legyen.-mentem oda hozzá majd megfogtam a kezét.
Éreztem rajta hogy még mindig feszült. Ezt csak az ő érdekében teszem. Azt akarom hogy minden rendben legyen.
-Énse akarlak elveszíteni.-tettem rá az arcára a kezem.
Ahogy megérintettem mintha csökkenni kezdett volna a feszültsége majd lassan kifújta a levegőt.
-Rendben.Mond mit csináljunk.-fordult Aaron felé...
