I.évad 27.rész

Szinte mintha megfagyott volna körülöttünk a levegő. Senki nem szólalt meg. Félve néztem Harryre de ő csak maga elé bámult. Nem tudni meddig lehettünk így de Harry végül felemelte a fejét és megszólalt.
-Semmi nincs ami segíthet?.-nézett Aurorára.
-Talán egy dolog van. De félek hogy fájdalmas lenne és sok kínt kéne megélned.
-Bármit megteszek. Csak kérlek segíts.-nézett rá könyörgően.
-Rendben. Itt kell maradnod. Holnap elkezdünk mindent minnél hamarabb. De nem tudom meddig fog tartani. Ti pedig.-nézett ránk. Jobb lenne ha haza mennétek.
-De..-próbáltam megszólalni de megszólalt újra.
-Figyelj nem tudom meddig fog tartani..Lehet csak pár nap. De az is lehet hogy hetekig vagy akár hónapokig.
-Bella kérlek..menj haza jól leszek.-fordult felém Harry majd megfogta a kezemet.
-Rendben..de a bármi van kérlek értesíts.-pillantottam Aurora felé aki csak bólintott egyet.

~*~*~*~*~*~*~

*1 hónappal később*

Csak teltek a napok de semmi hír róla. Fogalmam sincs hogy éle még vagy hogy jobban van e már. 1 hónapja hogy hazajöttem vagyis a fiúkhoz. Ledöbbentek az egészen amit elmeséltem nekik és ők is aggódnak. Lana pár hete elutazott nem mondta miért de megígérte megpróbál sietni. Barátnőimmel nem nagyon beszéltem nem nagyon tudom mi van velük szünet van talán elmentek valahova. És ami még ennél rosszabb Apuról semmi hír írtam neki de nem válaszolt. Remélem minden rendben van vele.Próbálom úgy elterelni a gondolataimat hogy dolgozom. A főhadiszállásról mindig kapok célpontokat akiket lekel vadászni így legalább valamennyire elfoglalom magamat. De akkor is érzem hogy hiányzik belőlem egy darab.

Harry szemszöge: 

Fogalmam sincs mennyi ideje lehetek már itt. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. Lehet sőt biztos hogy a sok vérveszteség miatt. Aurora ezt a megoldást találta a legbiztosabbnak. Nem jelentek senkire veszélyt és ha eléggé legyengülök akkor beletud látni a fejembe és kideríteni ki volt az aki rámtette az átkot. Egy asztalon fekszem kezeim és a lábaim is kifeszítve. Mély sebeket ejtett rajtam és azokba belerakott egy fém szerkezetet amit valamilyen főzetbe belemártott így nehezebben gyógyulok. Elsőnek kínszenvedés volt amikor elhelyezte őket de most hogy levagyok gyengülve legtöbbször csak alszok vagy félálomban vagyok. Mindig Bella arca jelenik meg vagy jó álmaim vannak de a legtöbb rémálom. 

-Rendben vagy?..-hajolt fölém hirtelen a semmiből Aurora.

Megszólalni nem nagyon tudtam így csak bólintottam egyet.

-Lassan talán már betudok látni a fejedbe. Már 1 hónap eltelt. De nagyon jól haladunk.

Szóval 1 hónapja vagyok itt. Kevesebb időnek tűnt de szeretnék már túl lenni rajta. Szúrást éreztem a karomban. Tudtam hogy megint altatót kaptam. Auróra szerint így könnyebb nem szenvedek annyit mint először. Éreztem hogy még jobban zsibbadok nem kellett sok és újra elnyelt a sötétség...    

 

I.évad 26.rész

Bocsi a sok késésért :/ de itt az új rész :) Igérem a következő hosszabb lesz :)

*3 nap múlva*

Harry szemszöge: 

-Meddig megyünk még?.-néztem kicsit bosszúsan az előttem haladó fiúra.

-Szerintem észreveszed majd ha odaérünk.-mondta miközben hátra sem nézett.

-Mindig ezt mondod. És már 3 napja gyalogolunk.-feleltem mérgesen.

-Talán a vámpír nem bírja a sétát? Meglepő.-horkantott fel.

-Semmi közöd semmihez.

-Ha gondolod vissza is fordulhatunk. Élhetsz így tovább. Megölhetsz így mindenkit.-fordult hátra és megállt velem szembe.

-Fiúk elég legyen. Nem hallgatom ezt tovább.-csattant fel Bella.

Mindketten ránéztünk miközben közénk állt.

-Próbáljátok már elviselni egymást. Harry örülj annak hogy megpróbál segíteni Aaron te pedig ne szólj be állandóan. Olyanok vagytok mint a gyerekek.-mordult ránk majd elindult előre.

Bella szemszöge: 

3 napja csak megyünk és még rá is tesznek hogy csak vitatkoznak. Komolyan mondom hogy nem láttam még ennyi drámát két fiú között. Már kiskorom óta vámpírokra vadászok és így nem voltam nagyon az a társasági ember. De így őket elnézve nem is nagyon bánom. 

-Na megérkeztük.-állt meg Aaron.

-Most ugye ugratsz?.-nézett rá Harry.

-Hazz.-néztem rá mérgesen.

-De néz már körül. Nincs itt semmi.-mutatott körbe.

Épp mondtam volna valamit mikor Aaron megköszörülte a torkát mire ránéztünk és felfelé mutatott. Mind a ketten egyszerre néztünk fel. Egy fa tetején hatalmas faház volt amelynek az ablakaiból zöld fény látszódott. 

-És hogy jutunk oda fel?.-néztem körbe mert semmilyen lépcsőt vagy kötelet nem láttam.

-Figyelj.-mondta Aaron majd odalépett a fához.

Hármat kopogott a fán kis szüneteket hagyva. Majd hirtelen mindhárman emelkedni kezdtünk amin meglepődtem nem kicsit. Mikor felértünk a tetejére az ajtó előttünk egyből ki is nyílt.

-Aaron angyalom.Gyertek beljebb.-szólalt meg az előttünk lévő lány. Egész fiatalnak tűnt csak pár évvel lehetett idősebb nálam. Beléptünk a házba majd Harryvel leültünk a kanapéra.

-Bemutatom nektek Aurorát. Látnok és boszorkány.-mondta mosolyogva miközben megölelte a lányt és leült mellénk.

-Nem túl fiatal? Mit tudhatna ez bármiről?.-súgta nekem oda Hazz.

Mielőtt válaszolni tudhattam volna Aurora szólalt meg.

-Csak mondom nem vagyok fiatal és sok mindent tudok.-felelte miközben teát töltött nekünk.

-Bocsánat. Én..-mondta Harry.

-Ááá. Semmi baj senki se nézné ki belőlem hogy már elmúltam 1000 éves. De ez titok.-kacsintott ránk miközben leült elénk.

Csak meglepetten néztünk rá igaz Aaron kivéve ha régóta ismeri akkor ezt már tudta.

-Na de akkor ne rólam beszéljünk. Aarontól kaptam egy gyors üzenetet hogy miért is látogattatok meg.-nézett ránk.

 ~*~*~*~*~*~*~

Miután megkérte Harryt hogy részletesen számoljon be neki mindenről csend telepedett mindenkire.

-Tudom már mi volt.-nézett fel Aurora.

Senki nem szólt semmit csak kíváncsian néztünk rá.

-Röviden az elmeséltek alapján aki valószínűleg megátkozta Harryt azt egy Démon szállta meg. Mégpedig Aesma Daeva démon a neve jelentése Őrület. A harag, bosszú és kéjvágy démona. Ezt a fajtát nagyon nehéz felbosszantani de ha sikerül akkor mindent megtesznek hogy megkeserítsék az életedet. Ami persze sikerült is mit látszik.-nézett ránk.

-És mit tudunk ellene tenni?.-kérdezte Harry.

-Nem sok jót mondhatok. De..akit ismertem ugyanez volt vele..és..sajna mielőtt találhattunk volna valamit annyira megörült ettől hogy akit szeret mindig megöli hogy saját magával végzett... 

I.évad 25.rész

Nem tudtam semmit mondani csak azon járt az agyam hogy hogyan mondhatnám neki ezt el. "-Hát az volt hogy megöltem a húgát szinte széttéptem de nem emlékszem rá. Sajnálom. De azért Szeretlek." Na ez egy elég hülye megfogalmazás. Körbenéztem a többieket figyeltem de semmi segítségre nem számíthattam. Bella továbbra is nézet de senki nem szólalt meg. Végül én törtem meg a csendet.
-Figyelj. Ez egy nagyon hosszú történet és félek hogyha ezt elmondom akkor elhagysz.-fogtam meg a kezét miközben a szemébe néztem.
-Harry. Életem során már sok mindent átéltem. Megölték az anyámat. Többször is meghalhattam volna már a munkám során. Mond el.
-Szóval az új volt....-kezdtem bele.

~*~*~*~*~*~*~

Bella szemszöge: 

....és nem tudtam mit csinálni egyszerűen nem voltam magamnál. És az a kép amikor magamhoz tértem és láttam hogy akit a világon mindennél jobban szerettem megöltem örökre belém vésődött. Ezért nem akartam bárkihez is közel kerülni. De jöttél te és ez mindent megváltoztatott.

Egyszerűen nem bírtam felfogni azt amit mondott. Ez nem lehet csak egy rossz álom akar ez lenni. Nem tudtam semmit mondani csak néztem őket.

-Most el kell mennem.-nyögtem ki nehezen majd hátat fordítottam.

-Bella kérlek ne.-halottam még Harry hangját de már kiléptem az ajtón.

Az erdő felé vettem az irányt muszáj volt kitisztítani a fejemet. Ezt róla nem tudtam elképzelni hogy ilyet csinált ez egyszerűen lehetetlen. Ahogy szaladtam a könnyek miatt alig láttam valamit így valaminek vagy inkább valakinek nekiszaladtam és elterültem a földön.

-Héé jól vagy?.-halottam meg az ismerős hangot.

-Semmi nincs jól.-feleltem miközben még mindig sírtam mire hirtelen átölelt.

-Majd elmondod ha lenyugodtál. Gyere.-mondta amire csak bólintottam.

Nem tudom mennyi ideje mentünk de egy tisztásra értünk ahova leültünk. A gondolataim kavarogtak de azt éreztem hogy kezdek lenyugodni.

-Jobban vagy már?.-kérdezte Aaron.

-Kicsit.-fújtam ki a bent maradt levegőt.

-Elmondod?.-felelte mire csak bólintottam egyet.

-Úgy kezdődött hogy....-kezdtem el mesélni.

~*~*~*~*~*~*~

Mire a végére értem úgy éreztem mintha egy kis súlytól megszabadultam volna.

-Ez eléggé necces.-felelte.

-Hát az.-feleltem lehajtott fejjel.

-És most mihez akarsz kezdeni?.-kérdezte.

-Fogalmam sincs. Egyszerűen róla nem gondoltam hogy ilyet képes tenni és mégis ez történt. De mégis...szeretem.-mondtam.

-Azt mondtad hogy fekete szeme volt és nem tudta magát uralni?.-fordult felém.

-Aha.

-Mintha hallottam volna már ilyesmiről.

-Tényleg?.-kérdeztem meglepetten.

-Még egy ismerősöm mesélte el nekem. Énis meglepődtem hogy ilyesmi létezik.-felelte.

-És mit mesélt?

-Halványan emlékszem rá de ugyanaz a történet volt mint a barátod esetében.

-És van rá valami gyógymód?

-Az egy jó kérdés. Ehhez meg kéne látogatnunk csakis őt ismerem aki találkozott már ilyennel.

-Bármit megteszek azért hogy segítsek neki.-mondtam miközben felálltam.

-Akkor menjünk el érte és utána indulhatunk.-mosolyodott el.

~*~*~*~*~*~*~

-Azt hittük már valami bajod esett.-rontottak nekem mind.

-Semmi bajom. De engedjetek be minket léci.-kértem miközben Aaront beengedtem.

-Ez meg ki?.-kérdezte Louis.

-Aaron és azért van itt hogy segítsen.

-Mégis hogy tudna segíteni?.-szólalt meg a sarokból a jól ismert hang.

-Találkozott már ilyennel ami veled történik vagyis az egyik barátja.-mondtam.

-És ha azt mondja jobb ha inkább meghalok?.-kérdezte Harry kicsit feszülten.

-Nyugi. Azt akarom hogy minden rendben legyen.-mentem oda hozzá majd megfogtam a kezét.

Éreztem rajta hogy még mindig feszült. Ezt csak az ő érdekében teszem. Azt akarom hogy minden rendben legyen.

-Énse akarlak elveszíteni.-tettem rá az arcára a kezem.

Ahogy megérintettem mintha csökkenni kezdett volna a feszültsége majd lassan kifújta a levegőt.

-Rendben.Mond mit csináljunk.-fordult Aaron felé...  

I.évad 24.rész

A derekamra erősített fegyverek közül gyorsan kihúztam egy karót majd mind az egészen nekiindultunk. A fiúk és Lana is vámpírrá változtak Viki pedig farkassá én pedig hát mint mindig magamra voltam utalva. Sorban döftem le a vámpírokat ahogy csak tudtam viszonylag könnyű volt és ezt furcsáltam is. Mintha nem is küzdenének de miért? Valami azt súgja hogy ez még csak a kezdete az egésznek. Éppen végeztem egy újabb vámpírral majd körülnéztem hol vannak a többiek. Mindenki rendben volt jól bírták szerencsére.

-Neked nem harcolni kéne kicsi lány?.-szólalt meg egy hang a hátam mögül mire gyorsan megfordultam.

Egy fekete hajú fiú állt velem szemben olyan egy fejjel magasabb lehetett nálam a szemei pedig pirosan izzottak. 

-Szerintem semmi közöd hozzá mit csinálok nem mint te aki egy ártatlan falkát támad meg.-feleltem.

-Szerintem az csak a mi dolgunk nem egy olyan kicsi lányé mint te.-vicsorgott rám.

-Egy az nem vagyok kicsi lány! Másrészt pedig nem hagyom hogy bántsd őket.

Nem mondott semmit csak kivillantotta tűhegyes fogait majd készült rám támadni de hirtelen valaki előttem termett.

-Jobb ha békén hagyod.-ismertem fel Harry hangját.

-Nahát kit látnak szemeim.-vigyorodott el a vámpír.

-Jobb ha eltünsz innen mielőtt én intézlek el.-mondta feszülten Harry.

-Csak netán valami probléma van? De úgy látom megint szereztél magadnak egy hogy is mondjam játszótársat? Vagy már rég az újaid köré csavartad?.-nézett egyenesen rám hiába próbáltak takarni.

-Semmi közöd semmihez Eric! Pláne nem hozzá.-méregette Harry a továbbra is vigyorgó ezek szerint Ericet.

-Még hogy nincs hozzá közöm? Hát ez nevetséges.-nevetett fel keserűen.

-Már ezt megbeszéltük.

-Még hogy meg? A húgom volt. Érted? A húgom!.-felelte bosszúsan.

Louis szemszöge: 

Mindenki bele volt merülve a harcba mégis azért odafigyeltem néha rájuk. Nem akartam hogy bárkinek bármi baja legyen. Valahogy úgy éreztem mintha ezek a vámpírok nem fogynának sőt egyre többen lettek. Éppen körülnéztem mikor megpillantottam egy ismerős alakot. Eric meg mi a francot keres itt?? Harryre kaptam a tekintetem aki ugyanabba az irányba nézett ahol Eric Bellával beszélt valamit. Feszültem figyeltem őket mikor éppen neki akart menni Bellának de Harry gyors volt és egyből ott termett. Jobban odafigyeltem rájuk így jobban hallottam mit beszélnek a hallásomnak köszönhetően. Épp mikor meghallottam hogy Eric a húgát emlegeti muszáj voltam beleavatkozni.

-Eric jobb ha most lelépsz!.-feleltem.

-Na megjött a másik is.-forgatta meg a szemét.

-Bella menj segíteni a többieknek mi ezt elintézzük.-felelte kimérten Harry.

Ránéztem Bellára de láttam hogy kicsit vonakodva de megfordult és a többiek irányába szaladt. 

-Jobb ha békén hagysz mindenkit.-mondtam az előttem álló személynek aki nem bírta a vigyorgást abbahagyni.

-Nem érdekel mit mondtok! Megfogadtam hogy bosszút állok. Ezt vegyétek figyelmeztetésnek.-felelte mire elkiabálta magát mire körülnéztünk de mikor ismét ránéztünk volna már hűlt helyét találtuk.

Bella szemszöge: 

Nem értem mi volt ez a beszélgetés de jobbnak láttam ha nem szólok bele. Egy dolog mégis zavart és ezt szóvá is fogom tenni. A vámpírok egyik pillanatról a másikra eltűntek mindenki megkönnyebülésére. A vérfarkasok mind leültek megpihenni kivéve egy nőt és egy férfit akik felénk tartottak. Mint kiderült Viki szülei akik alig bírtak hálálkodni hogy segítettünk nekik. Mindenki megpihent kicsit és mivel meghívtak minket hogy náluk ünnepség lett volna legalább ennyivel köszönjék meg hogy eszünk valamit amit szívesen elfogadtunk. Miután végeztünk megköszöntük majd hazaindultunk. Látszott hogy mindenki kivan merülve kicsit így ha hazaérünk biztos kidőlnek. De egy valami nem hagyott nyugodni így addig vártam amíg be nem értünk az ajtón. 

-Na jó nem bírom tovább.-feleltem mire mindenki rám nézett értetlenül.

-Mi baj?-jött oda hozzám Hazz majd gyengéden megölelt.

-Valaki elmondhatná hogy mégis ki az az Eric és mit csináltál a húgával?!-néztem bele a szemébe majd azt éreztem mintha mindenki megfagyott volna körülöttem.

Harry szemszöge: 

-Valaki elmondhatná hogy mégis ki az az Eric és mit csináltál a húgával?.

Ez az egy mondat járt az agyamban egyfolytában mikor Bella ezt megkérdezte. Tudtam hogy ez elfog jönni de miért most? Nem bírtam megszólalni ahogy a többiek sem. 

-Na jó mondjon már valaki valami.-felelte feszülten.

Nem tudtam semmit csinálni csak álltam. De egy valamire rájöttem muszáj vagyok elmondani neki. Még ha el is veszítem emiatt... 

I.évad 23.rész

Bocsi,bocsi tudom hogy nagyon rég nem volt új rész és ezt sajnálom :( és abban se vagyok biztos hogy akadnak még olvasóim :( de itt az új rész :) 

Bella szemszöge: 
Nem tudom hogy mit súghatott Louis Harrynek de nem nagyon foglalkoztam vele. Harry igaz furcsán viselkedett és ahogy láttam el is gondolkozott de miután mellé ültem rám mosolygott majd átölelt. A nap további részében úgy döntöttünk hogy tv nézünk mivel jobb dolgunk úgyse akadt. Jobb lenne ha suliba lehetne menni de mint kiderült elhúzódik a felújítás így hosszabb lesz a szünet. Nyugodtan feküdtem a fejemet Harry ölébe hajtottam miközben a hajammal szórakozott én csak mosolyogtam rá. Hirtelen dörömböltek az ajtón amit furcsáltam hiszen nagyon messze vagyunk hogy erre emberek járjanak.
-Majd én kinyitom.-mondtam mosolyogva.
Gyorsan felültem majd az ajtó felé vettem az irányt ahogy kinyitottam csodálkozva néztem az előttem álló személyre.
-Viki?.-kérdeztem csodálkozva.
-Segítened kell.-mondta kétségbeesetten.

~*~*~*~*~*~*~*~

Miután elmesélte az egészet nem bírtam felfogni hogy ez miért történhetett. A falkájukat egy vámpírcsapat megtámadta ő pedig eddig futott hogy segítséget találjon. Igaz mikor belépet megijed a többiektől de megnyugtattam hogy már nem fogják bántani. Mind figyelmesen végighallgattuk amíg a végére nem ért.

-És ide jöttem annak érdekében hogy remélem tudtok nekem segíteni.-hajtotta az arcát a kezébe.

Mind csak néztük őt senki nem szólalt meg mindenki a gondolataiba merült.

-Azután is segítséget mersz tőlünk kérni hogy megtámadtunk téged?.-kérdezte meglepetten Niall.

-Csak bennetek bízhatok hogy segítetek. Másik falkától is kérhetnék segítséget de ők túl messze vannak.-felelte.

-Srácok segítenünk kell neki.-pattantam fel.

Mind egyetértően bólintottak majd felálltak és elkezdtek öltözködni. Mielőtt elindultunk volna gyorsan haza kellet ugranom hogy otthonról elhozzak pár vámpírölő fegyvert ami segíthet.

~*~*~*~*~*~*~*~

Ahogy a helyszínre értünk a legrosszabbra számítottunk de azt kellett észrevennünk hogy eddig még senki nem adta fel. A farkasok keményen harcoltak hiába kevesen voltak. Ahogy egy nő felénk fordult és meglátta Vikit mintha egy kis megkönnyebülés áradt volna szét benne. Mind egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk. Tudtam hogy hiába ellenségek a farkasok és a vámpírok muszáj segítenünk nekik. Nem tudom kik lehetnek ezek a vámpírok de indok nélkül rátámadni egy védtelen falkára az hatalmas bűn. Ezt még apukám tanította nekem elmesélte hogy mikor kisebb voltam akkor ő is segített egy falkának még régebben. Most pedig én vagyok soros hogy segítsek nekik...

Tudom és bocsi hogy rövid lett. De azt szerettem volna hogy a harcjelenet majd külön legyen :) Remélem attól tetszett :)

I.évad 22.rész

Ez a rész a vérfarkasokról szól inkább remélem még emlékeztek rájuk ha pedig nem rémlene nézzetek be a szereplő menübe :)

Viki szemszöge:

Közeledik a telihold tudom és érzem is ez a legjobb dolog. Hiába egész nap zavartak vagyunk és kicsit gyengék a hold feljöttével az erőnk megnövekedik. Ez holnap reggel kezdődik végre ilyenkor az egész falka sokáig kint van az erdőben és élvezzük a hold hatását. Bellával mióta megszöktünk nem találkoztam és kicsit idegesít is hogy nem tudom él-e még egyáltalán. Igaz keveset voltunk együtt de megkedveltem azonnal és remélem minden rendben vele és megszökött azoktól a vérszívóktól. 

-Viki tudnál jönni segíteni??.-lépet be a szobámba Max.

(Falka tagjai: Fiuk: Max,Damen,Chris,Ashton,Josh,Tyler

               Lányok: Vanessa,Jenny,Layla,Leah,Nina,Victoria)

-Persze.-mosolyogtam rá majd követtem a tó felé.

-A fákra kéne az égőket felakasztani de egyedül nem megy.-mondta.

-A többiek hol vannak?.-kérdeztem.

-Ott vannak a víznél a fiúk ugrálnak bele a lányok meg nézik.-forgatta meg a szemét.

Hát igen amikor munka van semmit nem csinálnak. Majdnem mind 17 évesek vagyunk kivéve Damen, Ashton és Tyler a bátyám ők 19 évesek. És persze Max meg Vanessa ők pedig 15 évesek. De persze hogy a legkisebbre hagyják a nehéz munkát. 

-Majd én szólok nekik várj itt.-feleltem miközben elindultam a többiek felé.

Mikor odaértem elsőnek Laylán és Leahn az ikreken akadt meg a szemem amint süttetik magukat a napon.

-Nem gondoljátok hogy kéne egy kicsit segíteni?.-mondtam miközben egyszerre fordultak felém.

-Majd hogyha Ella és Ezra visszajöttek akkor segítenek Maxnek.-felelte Damen miközben beugrott a vízbe.

-Először is a szüleim biztos nem fogják megcsinálni azt ami nekünk lett kiosztva.-néztem rá bosszúsan.

-Nyugodjatok le oké? Nem kell egymásra ugrani egyből. És Vikinek meg igaza van.-szólalt meg bátyám.

Damen bosszúsan ránézet a bátyámra majd mielőtt szólt volna valamit legyintett egyet és elindult Max felé. A többiek is követték a példáját majd Tyler rámnézet.  

-Szerintem menjünk mi is.-mosolygott rám mire csak bólintottam egyet.

Pár óra elteltével végeztünk és a szüleim is megérkeztek a városból. Mivel esteledett így mindenki beleegyezett abba hogy feküdjünk le mert holnap hosszú napunk lesz.

~*~*~*~*~*~

Reggel arra ébredtem hogy a nap besüt az ablakon amit elfelejtettem behúzni. Kintről hangokat hallottam ezért gyorsan felkeltem és felöltöztem. A szüleim a grillnél álltak és a hús sütéshez készülődtek.

-Jóreggelt. A többiek hol vannak?.-kérdeztem.

-Reggel? Már lassan dél van.-mondta mosolyogva apu.

-Pár széket hoznak ki.-felelte anyu.

-Megyek segítek nekik.-feleltem.

A nap nagyon gyorsan elment a pakolászással így már csak az maradt hogy várjuk hogy feljöjjön a hold és élvezhessük az estét. Mivel este pár feladat is szokott lenni amit még a szüleim találtak ki a kisebbek kedvéért igaz azóta hagyomány lett így most nekem lett a feladatom hogy elrejtsem a jutalmakat az erdőben.

Már esteledett így kicsit siettem hogy időben kész legyek. Épp az utolsót rejtettem el mikor hangokat hallottam.

-Van ott valaki?

Senki se válaszolt ezért jobbnak találtam ha gyorsan visszasietek.

Mikor megfordultam hirtelen valaki a hátamra ugrott nagy nehezen de sikerült lelöknöm. Amikor ránéztem egy vámpírral találtam magam szembe.

-Nocsak nocsak mit látnak szemeim.-villantotta meg a fogait.

-Ha tudnád ez a mi területünk jobb lenne ha elkotródnál innen.-feleltem.

-Nem azért jöttünk ide hogy elmenjünk.-vigyorgott rám.

-Jöttünk?

-Jobban tennéd szerintem ha gyorsan visszasietnél a családodhoz.-mosolygott önelégülten.

Nem szóltam semmit csak gyorsan megfordultam és futottam a házak felé. Mikor odaértem Tyler-el majdnem összeütköztem.

-Viki jól vagy?.-fogta meg a karomat.

-Igen de mi történt?

-A vámpírok azok megtámadtak minket mielőtt még feljött volna a hold. Anyuék a kisebbeket leküldték a pincébe de nemsokáig tudják őket visszaverni.

-Mit tudunk csinálni?.-kérdeztem rémülten.

-Fuss és keress valakit hátha tudnak segíteni. De siess vissza.-nézett a szemembe.

-Rendben. Vigyázz magadra.-öleltem meg.

Futásnak eredtem és csak egy dolog járt a fejembe minden áron de megtalálni Bellát akár hol van. Csak ő segíthet nekünk...

Igaz rövid meg nem túl izgalmas de remélem tetszett :) 

I.évad 21.rész

*Visszatekintés*

Harry szemszöge:

-Lexy gyere már a többiek nem fognak tovább várni.-nyitottam be a szobájába ahol barátnőm éppen a felsőjét vette át.

-Egy pillanat és kész vagyok.-mosolygott rám miközben eltűnt a hatalmas gardróbban.

Hihetetlen hogy már lassan 3 hónapja vagyok vele együtt és eddig semmit nem sejt még rólam. A többiek is mondták hogyha komolyan gondolom akkor ideje lenne bevallani neki ezt az egészet. De nem tudom neki elmondani hogy vámpír vagyok félek hogy megijedne tőlem. A többiek is mikor Lexy közelében vannak próbálnak természetesen viselkedni kisebb-nagyobb sikerrel. Egy buliba készülődünk és ha minden jól megy ma elmondom neki csak legyen kicsit felszabadultabb. Remélem megfogja érteni és nem fog bolondnak gondolni vagy megijed és elhagy. Nem szeretném ha ezek bekövetkeznének mert mindennél jobban szeretem. Benne találtam meg az igaz szerelmet és mindentől megvédeném az életem árán is.

~*~*~*~*~*~

Ahogy beléptünk a buli helységébe egyből megcsapott az alkohol jellegzetes illata. Szerencsére a vámpíroknak nagyon sokat kell inni hogy érezhessék a hatását. Ezért is ha nincs vér jó néha az alkohol is kis mennyiségben. Egyből a pulthoz léptünk és rendeltünk egy kör italt. Lexyre azért figyelek hogy ne igyon túl sokat mivel ember és nem nagyon bírná és a buli végén beszélnünk is kell. Ahogy megrendeltük az italokat elfoglaltunk egy boxot és mind leültünk amíg vártunk az italokra ahogy meghozták koccintottunk és mindenki meghúzta a saját poharát. Lexy hirtelen megfogta a kezem és a táncparkett felé húzott majd megállt nekem háttal és a csípőjét ringatni kezdte. Felvettünk egy kellemes ritmust és táncoltunk a zenére. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor körülnéztem a táncparketten valami furcsa jelenlétet éreztem. A fiúk nem lehetnek azok hiszen itt táncolnak nem messze tőlünk ez valami más. Talán egy természetfeletti? De mit kereshet itt? Sose láttam még azelőtt másokat emberek közelében. Összetalálkozott a tekintetem Louis-al és bólintott ezek szerint ő is érzi hogy van itt valaki. 

-Hozok még egy kört mindjárt jövök.-súgtam Lexy fülébe aki csak mosolyogva bólintott és tovább táncolt.

Lassan elindultam közben láttam hogy a fiúk kicsit közelebb mentek barátnőmhöz védték nehogy legyen valami baja. Követtem a természetfeletti jelenlétét és kijutottam a hátsóajtón. Körülnéztem de sehol nem láttam senkit. Pedig éreztem hogy itt kell lennie de nem volt sehol. Épp indultam volna vissza mikor távolabb a sötétben hangos csattanást hallottam. Bezártam az ajtót majd elindultam a hang irányába. Ahogy egyre közelebb mentem egy ember alakját láttam kirajzolódni a sötétben. Közelebb mentem és láttam hogy a falnak van támaszkodva lehajtott fejjel. Közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát. Nem voltam biztos benne hogy ő lenne az akinek éreztem a jelenlétét mert már majdnem eltűnt. 

-Héé jól vagy?.-kérdeztem meg.

Nem szólt semmit csak bámult lefelé rám se nézett. Épp fordultam volna meg amikor hirtelen megragadott és magához rántott. A szemembe nézett és nem hittem amit látok a szeme fehérje teljesen eltűnt csak feketeséget lehetett látni. Próbáltam kiszabadítani magam de erősebben szorított miközben megfogta két kezével a fejemet. Valamit mondott de nem értettem mert más nyelven beszélt. A fejem fájt mintha szét akart volna robbanni majd elnyelt a sötétség..

~*~*~*~*~*~

Felriadtam és gyorsan körülnéztem hol is vagyok ugyan ott voltam a sikátorban. A fejem még ugyanúgy fájt de már kezdett azért tompulni a fájdalom. Felálltam és lesöpörtem magamról a piszkot majd elindultam nem tudom hány óra lehetett de biztos későre járhatott. A fiúk már biztos hazavitték Lexyt jobb ha énis elindulok haza. Hazafelé csakis az a szempár lebegett a szemem előtt amit láttam soha életemben nem volt részem ilyenben. Ha a többieknek mondanám biztos hülyének néznének. Ahogy hazaértem kinyitottam az ajtót és valaki rám vetette magát.

-Hol a fenében voltál?.-kérdezte Lexy miközben szorosan ölelt.

-Sajnálom.-csak ennyit tudtam kinyögni nagy nehezen.

A fiúk is kérdezősködtek hogy hova tűntem de senkinek nem mondtam semmit úgysem hinnék el. Lexy ma nálunk aludt úgyhogy felmentünk a szobába miközben gyorsan megfürödtünk és lefeküdtünk aludni.

~*~*~*~*~*~

Fura hangra ébredtem fel de nem tudtam honnan jön. Óvatosan felkeltem nehogy felébresszem a mellettem szuszogó lányt. Elindultam lefelé a konyha irányába ahol egyre erősödött a hang és jobban kitudtam venni mit mond. 'Ölni, Ölni kell' hallottam tisztán a hangot. De kit kell ölni és miért? 

-Harry van valami baj? Miért nem alszol?.-jött egy hang mögülem.

Hátranéztem és Lexyt pillantottam meg mintha megszédültem volna kicsit majd homályosan kezdtem el látni. Hirtelen mintha nem lettem volna tudatomnál és nem tudtam irányítani amit teszek. Éreztem ahogy a fogaim előjönnek majd egyenesen a lány szemébe néztem.

-H..Harry minden rendben?.-kérdezte félelemmel a hangjában.

Nem szóltam semmit csak léptem egyet előre mintha valamiféle transzban lennék. Elindultam felé és megragadtam a karját és megszorítottam.

-Harry engedj el ez fáj.Mi bajod van?-szólt élesen.

Tovább szorítottam a karját majd magamhoz húztam és belemélyesztettem a fogaimat a nyakába. El sikoly hagyta el a száját miközben próbált kiszabadulni sikertelenül. Nem akartam ezt tenni de mintha kényszerítettek volna rá hogy ezt tegyem. Egy hang szólalt meg 'Elég lesz enged el' mire elengedtem és ellöktem magamtől.

-Fuss.-szóltam halkan.

-Mi??.-kérdezte reszketve miközben sírt.

-FUSS.-szóltam rá élesebben mire hátrafordult és elrohant.

A hang újra megszólalt 'Most kezdődik a játszma hajrá. Kapd el a tiéd. Tudom hogy akarod.' Elindultam arra amerre Lexy elindult és követtem. Éles hallásomnak köszönhetően tudtam merre jár és hallottam a szíve őrült dobogását. Éppen majdnem elkaptam mikor kivágódott az egyik ajtó és Louis meg Niall léptek ki rajta. Megállapodott a tekintetük rajtam majd Lexy felé pillantottak elszörnyedve.

-Kérlek segítsetek. Nem tudom mi baja lehet Harrynek.-könyörgött nekik.

A fiúk se szó se beszéd nélkül rám rontottak és elkezdődött a küzdelem. Jó párszor a falnak csaptak miközben barátnőmnek sikerült elmenekülnie de úgy éreztem mintha sokkal erősebb lennék. Megfogtam Louist a nyakánál majd eldobtam a szemben lévő falnak majd ezt Niallal is megcsináltam. Akkorát csattantak hogy biztos nem kelnek fel egy ideig. 'A feladatodra koncentrálj gyerünk!' szólt a hang már sokadszorra. Elindultam lefelé a lépcsőn miközben hallgattam hol lehet. Ahogy megtaláltam a rémült tekintetével találtam magam szembe.

-Kérlek ne...-könyörgött.

Nem szóltam semmit csak felé léptem és megálltam előtte majd megfogtam az állát és felemeltem. Könnyáztatta arccal nézett rám majd megsimítottam az arcát.

-Sajnálom.-ennyit bírtam kimondani és nem tudtam mást cselekedni. 

Nekiestem a nyakának és ittam a vérét miközben sikított és próbált ellökni magától de nem sikerült. Egyre jobban szorítottam hogy ne sikerüljön a kiszabadulása. Egyre gyengébbek lettek a próbálkozásai majd a hang megszólalt 'Gyerünk fejezd be. Tudod mit kell tenned.' Éreztem ahogy még jobban szorítom magamhoz hiába már nem is próbálkozott a szabadulással. Egyre jobban szívtam a vérét becsuktam a szememet és csak átadtam magam az érzésnek. Egy reccsenő hangot hallotta mire kinyitottam a szememet. Kiejtettem a kezemből a testét majd a földre rogytam mellette. Magamhoz tértem döbbenten néztem magam elé. A barátnőmre néztem vagyis már csak a volt barátnőmre. A teste ott hevert előttem míg a feje pár centivel arrébb a testétől. Mit műveltem? Mi történt velem? Ezt én tettem. Megöltem azt az embert akit a világon mindennél jobban szerettem...

*Visszatekintés vége*

Remélem mindenkinek tetszett a rész :) És remélhetőleg elég hosszú volt és nem volt túl ijesztő vagy nem tudom :) Próbáltam jól megfogalmazni :

I.évad 20.rész

Bocsánat előre is a nagy kimaradásért :/ olvashattátok hogy miért nem tudtam írni az előző bejegyzésemben :) Na de nem húzom tovább az időt itt az újabb rész remélem tetszik :)

Bella szemszöge:
Már nem tudom mióta lehettünk a szobában csak feküdtem Harry mellkasán és hallgattam az egyenletes légzését. Hihetetlen hogy bemertem neki vallani hogy szeretem és ő is ugyanazt érzi irántam. Mégis nemtudom hogy hogyan lesz a kapcsolatunk ha ezt annak lehet nevezni. Hiszen én vámpírvadász vagyok ő pedig vámpír. Apámnak pedig nem mondhatom el igaz addig élvezhetem Hazz társaságát amíg haza nem ér.
-Min gondolkozol?-törte meg a csendet.
-Azon hogy hogyan fogjuk tudni eltitkolni a kapcsolatunkat apám elől.-sóhajtottam.
-Miért is kéne eltitkolni?.-kérdezte.
-Harry vámpírvadászok vagyunk és szerintem apám nem nagyon lelkesedne érte hogy egy vámpírral járok.-ültem fel.
-Bébi figyelj semmi baj nem lesz megoldjuk ketten.-simogatta meg az arcomat miközben a szemembe nézett.
Elmosolyodtam raja amit mondott majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Nem vagy éhes?.-kérdezte.
-Talán egy kicsit. De ezt tőled inkább nem kérdezem.-nevettem fel.
-Attól hogy nem eszem emberi ételt másra éhezhetem.-döntött hirtelen hátra.
-Nyugalom mert én pedig éhes vagyok.-löktem le magamról és az ajtóhoz mentem.
-Mit dobhatok össze neked?.-kérdezte már a konyhában miközben leültem.
-Bármit amit ajánlasz.-mosolyogtam rá.
Hirtelen csapódott ki a konyhaajtó majd Liam, Louis, Niall és Lana léptek be az ajtón nevetve.
-Látom jól telt a vadászat.-mondta Hazz miközben elém tette az elkészített szendvicset és közelebb ült hozzám.
-Elég jól de itt nekem furcsa valami.-húzogatta Louis a szemöldökét.
Harry hirtelen rám nézett kérdően majd csak bólintottam egyet. Értettem hogy arra kéri az engedélyemet hogy elmondja a többieknek. Nem is akartam előttük titkolni legalább előttük ne legyen titok.
-Semmi titok nincs itt láthatod.-felelte Louisra nézve miközben átkarol és egy puszit nyomot az arcomra.
-Szóval együtt vagytok.-sikított fel hirtelen Lana majd odarohant hozzám és megölelt.
-Jó jó igen de nyugi mert megfojtasz.-nevettem fel.
-Gratulálok.-jött oda Louis és Niall.
Louis még valamit Harry fülébe suttogot de azt már nem hallottam.

Louis szemszöge:
Örültem mikor meghallottam hogy Harryék együtt vannak de közben kétségeim is támadtak. Ami történt nem hittem volna hogy valaha képes lesz valaki újat találni maga mellé. Féltettem Bellát is mert nem tudott erről de ha tudott volna akkor biztos nem jöttek volna össze. Mindent megteszek értük hogy együtt maradjanak ha kell akkor segítek is benne. Csak ne történjen meg ugyanaz..

Harry szemszöge:
Mind gratuláltak nekünk és örültem neki hogy ilyen jól fogadták hogy együtt vagyunk.
-Vigyázz rá haver.-suttogta a fülembe Louis miközben megveregette a hátam.
Tudtam hogy Louis mire értette és csak remélni tudtam hogy Bella nem hallotta mert még ezt nem akartam elmondani neki.
Már több mint 40 éve történt de akkor se tudom kiverni ezt az egészet a fejemből. Hihetetlen hogy képes voltam ilyet tenni de nem bírtam uralkodni magamon. Most hogy Bella mellettem van félek hogy vele is ugyanaz történik. Nem akartam vele lenni emiatt de az érzéseimen nem tudok uralkodni. Még most is szörnyű ha visszagondolok arra a napra és az estére. Néha álmomba is visszatér ez az emlékkép és felriadok az éjszaka közepén ziláltan. A többiek hiába próbáltak megállítani nem sikerült nekik. Ahogy Louisra és Niallra nézek tudom és érzem is hogy ugynazon gondolkoznak mint én. Csak egy nap volt csak egy este de minden tönkre ment...

Tudom tudom hogy rövid lett de nem akartam leírni csak a következő részben hogy mi történt :D Visszaemlékezés formájában olvashatjátok majd :) De komizzatok nyugodtan hogy mit gondoltok mi történhetett :D

I.évad 19.rész

Helló helló mindenki :) tudom rég jelentkeztem már sok tanulás és egyszerűen nincs időm. De remélem még vannak olyanok akik követik a blogot és olvassák :) Na de elég a beszédből :) Jó olvasást :3 

 Ezt hallgattam írás közben(Beyoncé :3) :

-Te meg hol voltál???
Ahogy beléptem az ajtón Harryvel találtam magam szembe aki kérdően nézett rám.
-Írtam hogy elmegyek sétálni.
-De ilyen sokáig??
-Harry hagyd már azt csinál amit akar.-szólalt meg hirtelen Liam.
Rám nézett majd Liamra és szó nélkül felrohant az emeletre. Eddig hozzám se szólt most pedig kérdőre von hát ez remek.
-Ne is törődj vele rossz passzban van ma.-nézett rám mosolyogva Liam.
Nem szóltam semmit csak bementem a konyhába enni valamit. Ahogy beléptem Lanát pillantottam meg az asztalnál ülve.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Helló. Még mindig harag van?
-Ezt hogy érted?
-Hogy érteném? Hát Harryvel.
-Nem is tudom már őszintén hogy mi van Lana.-rogytam le egy székre.
-Mi a baj?
-Ez az egész. Zayn és Hazz nem értem egyikőjüket sem. De úgy érzem kezdek beleszeretni Harrybe és nem tudom mi legyen.
-Miért nem vallod be?
-Nem olyannak ismertem meg aki őszintén bevallaná az érzéseit.
-És azt honnan veszed hogy nem érez-e ugyanúgy?-néz rám kérdően.
Ezen elgondolkoztam mivan akkor ha? De ez nem lehetséges hogy ugyanazt érezze mint én. Vagy talán mégis? Beszélnem kell vele minél hamarabb.

~*~*~*~*~*~

Tegnap mivel későre járt így nem akartam zavarni meg eléggé idegesnek is tűnt. De úgy érzem ma összeszedem a bátorságomat és beszélek vele Lana tanácsát megfogadva. Tegnap a szobámban még beszélgettünk és megígérte hogy a többieket elcsalja valahova hogy tudjak Harryvel beszélgetni. És ez több mint 2 órája volt én az én szobámban vagyok ő pedig a sajátjában. Többször átgondoltam mit akarok neki mondani de nem tudom magam rávenni hogy átmenjek hozzá és elmondjam. Nevetségesen viselkedem ha vámpírokkal szemben állok kíméletlenül kitudom őket végezni és tessék nem merem valakinek bevallani az érzéseimet. Ne legyél már gyáva most felkelsz és elmondod neki. Felálltam majd elindultam megkeresni a szobáját hátha ott van még. Megálltam az ajtója előtt kifújtam a levegőt majd beléptem. Az ágyon feküdt a szeme csukva volt és ha jól láttam fülhallgató volt a fülében ezért nem vette észre hogy bejöttem. Lassan közeledtam az ágyhoz majd megérintettem a karját. Kipattantak a szemei majd rám nézett.

-Mit keresel itt??

-Beszélhetnénk?

-Mégis mi olyan fontos hogy időt szánsz rám.

Felült az ágyon hogy helyet adjon majd leültem de nem mellé hagytam egy kis távolságot azért. Láttam a szemén a kíváncsiságot ezért vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

-Kérlek hallgass meg és ne szakíts félbe akármit hallasz. Sokat gondolkoztam mindenről és igen mielőtt kérdeznéd Zaynről meg rólad is. Rájöttem valamire amit még eddig szerintem magamnak sem mertem bevallani vagy elfogadni nem is tudom. Sokat gondolkoztam rajta és nem tudom te hogy vagy ezzel vagy egyáltalán te hogy érzel de én.... Hazz én... Szeretlek..

 

Harry szemszöge: 

Hazz én... Szeretlek..

Nem hittem a fülemnek amikor Bella ezt kimondta vagy csak nem akartam elhinni. Énis nagyon kedvelem és talán bevallom beleszerettem.. igen egy vámpír szerelmes lett az pedig én vagyok. Mindenre képes lennék érte a világon hogy őt megvédjem és mellettem legyen. Csak ő létezik nekem senki más mióta csak megláttam.

-Bella én...-egyszerűen nem bírtam megszólalni csak néztünk egymás szemébe.

Nem gondolkoztam többet csak magamhoz húztam és megcsókoltam reménykedtem benne hogy éreztetem vele énis ugyanazt érzem.

Miután elváltunk csak néztük egymást egyikünk sem tudott megszólalni kis idő után én törtem meg a csendet.

-Énis Szeretlek...

Remélem tetszett a rész :) Komizz és pipálj :3 

I.évad 18.rész

~1 hét múlva~

Úgy kezdődött mint egy átlagos nap....és teljesen máshogy végződött..

Sokat gondolkoztam az este Zaynen meglepett hogy nem zavarta hogy ő a célpontom de belül mégis nyugodt voltam hogy megtudta. A többiek viszont nem tudtak semmit és remélem még egy darabig nem is fogják. Azóta eltelt ez a hét Harryvel a csók óta nem beszéltem nem értek semmit. Ha valami történik köztünk utána nem szól semmit csak elkerül. 3 napja pedig aputól kaptam egy üzenetet hogy Amerikában gondok adódtak és tovább marad. Remek tovább maradhatok itt velük nem mintha nem szeretném őket igazán megkedveltem de így nehéz hogy egyszerre két ember kerül vagy éppen jóban vagyunk. Szerencse hogy a suliban szünetet adtak ki mert felújítás van de kitudja meddig. Legalább addig nyugtom van igaz Anna meg Stef hiányoznak de így nem találkozhatom velük és ide se lehet őket hívni. Legalább Lana itt van nekem ha már másra nem számíthatok. Lassan felkeltem az ágyból ideje hiszen már esteledik majd elkezdtem öltözködni gondoltam körülnézek kicsit az erdőben. A fiúk meg Lana sincsenek itthon elmentek a városba kaját venni nem mintha nekik lenne rá szükségük.

~*~*~*~*~*~ 

Lassan lépkedem az erdőben nehogy elessek valamiben. Hagytam a többieknek egy üzenetet hogy ne keressenek mert csak sétálni jöttem és nemsokáig leszek. Hiába agyalok Zaynen és Harryn sehova se jutok. Mindkettőt kedvelem de lehet hogy a szívem kicsit inkább Hazz felé húz. Hirtelen egy ág reccsenést hallok meg nem tudom merről jöhet talán előttem lehet. Csendben odaosonok egy fához majd kilesek mögüle. Egy srácot pillantok meg mit kereshet itt ilyenkor?? Felnéz az égre majd hirtelen...

Nem hiszek a szememnek angyalszárnyak bukkantak elő..ez hogy lehetséges??  Hallottam már apától hogy más természetfeletti lények is léteznek de amikor mesélt nem nagyon izgatott. Meg ha jól emlékszem vissza valami dereng arról hogy az angyalokat nem lehet látni akkor őt miért?? Jobban megfigyelem és ahogy a hold megvilágítja a szárnyait a fekete lassan eltűnik és gyönyörű fehér szárnyak veszik át a helyét. Csak nézem nemtudom róla levenni a szememet és rám emeli a tekintetét meglátott. Most mihez kezdjek?? Ha elfutok akkor simán utolér az biztos. Nézünk egymásra és tesz felém egy lépést majd még egyet míg oda nem ér hozzám.

-Szia.-köszön mosolyogva elővillantva tökéletes fogait.

-Szia.-nehezen de visszaköszönök neki.

-Mit keres itt egy ilyen gyönyörű lány ilyenkor??.-kérdezi miközben felém nyújtja a kezét és felhúz a földről. 

-Csak sétálok.-felelem miközben leporolom magam.

-Ilyenkor?.-vonja fel a szemöldökét.

-Igen. Csak kicsit gondolkoznom kellett. Nem messze lakom innen. Vagyis a barátaimnál.-felelem.

-Egy ilyen lánynak vámpír barátai vannak?.

-Ezt honnan tudod?.-kerekedik el a szemem.

-Ismerem őket. Vagyis csak látásból. De még bese mutatkoztam Aaron vagyok.-nyújtja a kezét. 

-Bella vagyok.-fogadom el majd kézrázás helyet egy apró csókot lehel a kezemre.

~*~*~*~*~

Hazafelé tartunk mivel Aaron felajánlotta hogy elkísér ne bolyongjak egyes egyedül a sötétben.

-Lehetne egy kérdésem?.-szólalok meg.

-Persze.-nézz felém mosolyogva.

-Hogy láthatlak ha angyal vagy? Ha jól tudom őket nem lehet látni.

-Angyalnak angyal vagyok de nem teljesen.-feleli.

-Az meg hogy lehet?.-kérdezem.

-Hallottál már olyan lényekről hogy Nefilim??

Elgondolkozom Nefilim. Ilyenkor bánom hogy nem figyeltem jobban apára. Csak megrázom a fejem.

-A Nefilimek félig angyal félig pedig ember lények Bella.-mondja miközben megállunk és a szemembe néz.

-És akkor teis az vagy??.

-Igen. Apám angyal aki elcsábított egy nőt aki ember volt.

-Volt??.-ráncolom a szemöldökömet.

-Mikor én születtem az anyám meghalt. A Nefilimeknél ez van amikor megszületsz akkor az a nő aki kihordott belehal. De az apámat sose ismertem. Nevelőszülőkhöz kerültem akik emberek és ott nőttem fel. Mikor a 18.-dik születésnapom volt minden megváltozott. Fájt a fejem elviselhetetlenül és szinte semmit nem érzékeltem magam körül. Akkor változtam át Nefilimmé.

-Sajnálom az anyukádat.-csúszott hirtelen ki a számon.

-Nem kell sajnálnod nem ismertem.-erőltetett mosolyt az arcára.  

Lassan közeledtünk a házhoz láttam hogy az ablakokból gyenge fény sugárzik. Már otthon vannak a többiek.

-Tovább már nem kísérhetlek.-áll meg miközben a ház felé figyel.

-Örülök hogy találkoztam veled.-mosolyodok el halványan.

-Remélem még találkozunk.-fogja meg a kezem és ismét egy lágy csókot lehel rá.

Csak mosolygunk egymásra majd elfordul és arra elindul amerről jöttünk. Csak bámulok utána amíg el nem tűnik. Ahhoz képest ahogy kezdődött a napom mondhatom hogy jó vége lett. Valami különös érzésem van vele kapcsolatban de nem tudom mi lehet az. Megismerkedtem valakivel de nem is akárkivel. Egy Nefilimmel...

Sajnálom, sajnálom, sajnálom tudom sokára hoztam az új részt :/ de egyszerűen egyre jobban közeledik az érettségi és rengeteg tanulnivalóm van :( Nem ígérek semmit hogy mikor lessz új rész. De jó olvasást akik még itt vannak velem. Komizz és pipálj :)