I.évad 17.rész

Ahogy az ajtó irányába fordultam megláttam Lana döbbent egyben vigyorgó arcát. Csak egy kérdés merült fel bennem mit keres itt amikor nem is egy osztályban vagyunk. Harry óvatosan letett a földre vetett rám egy pillantást majd kiment az öltözőből. Talán pár másodperc telhetett el de nekem perceknek tűnt mikor végre megszólalt.
-Még hogy nincs semmi mi??.-nevetett fel.
-Nincs is.-próbáltam az igazamat adni sikertelenül.
-Bella ez nem semminek mondható.-felelte még mindig nevetve.
Nem szóltam semmit inkább leültem az egyik padra Lana közben helyet foglalt mellettem.
-Elmondod mi bánt?.-hallottam meg a kérdését.
Nem tudom honnan jött rám ez a tudatlanság hirtelen de egyszerűen nem értettem már semmit.
-Lana én már semmit nem értek.-hajtottam le a fejemet.
-Mit nem értesz?.-nézett rám.
-Ezt az egész helyzetet. Igazad volt Harryvel és Zaynnel kapcsolatban. Láttad hogy Harry megcsókolt ez nem az első alkalom volt. Mikor történt akkor elszaladtam mert nem tudtam felfogni. És itt van Zayn is....-csak úgy ömlöttek belőlem a szavak de nem tudtam befejezni.
-Mi van Zaynnel?.-vált kíváncsivá a hangja.
-Ő is megcsókolt..-hajtottam le ismét a fejem.
-Ez mégis mikor történt?.-döbbent meg.
-Mielőtt elengedtek volna ketten voltunk a házban mert a többiek elmentek vadászni. Feljött hozzám és mondta hogy elfognak engedni majd utána megcsókolt.-sóhajtottam fel.
Nem szólt egyikünk se egy szót csak hallgattunk. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor Lana megszólalt.
-Hát te aztán vonzod a vámpírokat.-nevetett kicsit ami engem is egy kis mosolygásra késztetett.
-De Lana ezt nem érted vámpírvadász vagyok ez nem mehet így.-mondtam neki.
-Miért ne menne? Egy kérdés van kit szeretsz?-tette fel a kérdéseket.
Nem tudtam semmit válaszolni Zayn inkább rejtélyesebb Harry viszont mindig megpróbál a közelemben lenni és felvidítani ha bármi baj van. Zayn viszont a célpontom és ezt senki nem tudja.
-Lana valamit el kell mondanom...-fújtam ki a bent tartott levegőt.
Ő csak kíváncsian nézett rám várva hogy belekezdjek abba amit elszeretnék neki mondani.
-Zayn a célpontom...-nyögtem ki nehezen.

Zayn szemszöge:
Órán voltunk de Bellát sehol sem láttam ami elég furcsa volt. A tanárnak is feltűnt ezért megkért rá hogy keressem meg. Épp jókor jött úgyis akartam vele beszélni kettesben de eddig sose jött össze. Az öltözők felé haladtam és halk beszélgetésre lettem figyelmes.
-Zayn a célpontom..-hallottam meg Bella hangját.
Nem szokások hallgatózni mert tiszteletben tartom mások magándolgait de ezt nem tudtam annyiba hagyni.
-Hogy érted hogy a célpontod?.-hallottam meg egy másik hangot.
Lana volt az akivel beszélgetett. De mit keres itt? Nem is járunk egy osztályba.
-Úgy a célpontom ahogy egy vámpírvadásznak az áldozata.-felelte kicsit halkabban mintha sejtené hogy itt vagyok.
-De ez hogy lehetséges?.-vonta kérdőre Lana.
-Sok embert ölt meg és erre a vámpírvadászok felfigyeltek. És apám nekem adta ki ezt a feladatot.-felelte.
Leforrázva hallgattam hogy miket mond Bella nem tudtam elhinni ezt az egészet. Én a célpontja? De akkor miért nem ölt még meg?
-És hogy-hogy nem végeztél még vele?.-tette fel a kérdést mintha a gondolataimban olvasna.
-Én....nem tudom megtenni túl jó barátaim lettetek. De semmi gond mert hazudtam apámnak.-mondta miközben lassan fújta ki a levegőt.
-Ezt hogy érted?.-kérdezte meglepődve Lana.
-Úgy hogy azt mondtam neki hogy elintéztem Zayn. De ha meglátják akkor nekem lesz végem.-mondta.
Nem bírtam tovább már csak hallgatózni ezért beléptem a helyiségbe hiába a lány öltöző.
-Ezt nekem miért nem mondtad el?.-kérdeztem.
Hirtelen kapta fel a fejét a hangom hallatán majd lassan rám nézett. Nem tudom mennyi idő telhetett el de nem szólt semmit csak néztünk egymás szemébe. 
-Én most kimegyek beszéljetek nyugodtan.-állt fel Lana majd kiment az ajtón.
Néztem ahogy lassan bezáródik az ajtó majd a lány eltűnt mögötte.
-Sajnálom.-hallottam meg egy vékonynak tűnő hangot.
Lassan közelíteni kezdtem felé majd leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Bella nem kell sajnálni csak az esett rosszul hogy nem mondtad el.-emeltem rá a tekintetemet.
-Alig beszélünk hogy mondhattam volna el. Néha eléggé ijesztő vagy azért.-nevetett fel.
-Félsz tőlem?.-kérdeztem rá.
-Talán néha kicsit.-mondta a szemembe nézve.
-Nemkell félned.-simogattam meg az arcát.
Miközben hozzáértem becsukta a szemét és úgy élvezte a kényeztetésemet.
-Miért jöttél amúgy?.-kérdezte.
-A tanár küldött hogy keresselek meg. De már kár visszamenni mert nemsokára vége.
-Értem. Akkor én visszaöltözök. Megtennéd hogy kimész?.-vigyorgott.
-Még átgondolom.-kacsintottam rá majd felálltam és az ajtó felé indultam.
-Csak okosan Malik.-kiabált még utánam.
Mosolyogtam az egészen mégis egy kicsit rossz volt hogy nem tudtam vele beszélni. Soha életemben nem éreztem olyat mint iránta. Vámpíroknak elvileg nincsenek érzései nem? Akkor mi történik velem? De muszáj leszek elfelejteni akármit is "érzek" iránta hiszen látszódik Harry hogy vonzódik hozzá igaz Bellán nem láttam viszonzást még. Nincs mit tennem el kell felejtenem bármi áron....

Remélem tetszett mindenkinek :) Sajnálom a késést de suli van :/ Ezért próbáltam minél hosszabbat írni :) A másik blogomba nem tudom mikor lesz új rész de próbálok azzal is sietni :) Komizz és pipálj ha tetszett :)   

I.évad 16.rész

Miután bementünk a többiek a nappaliban ültek ezért úgy döntöttünk beszélgetünk meg filmezünk. Furcsa azért hogy régi a ház és mégis szereztek ide Tv-t viszont nem csodálom így legalább nem unatkoznak. nem tudom mennyi lehet az idő de úgy döntöttem hogy már aludni kéne.
-Srácok én megyek alszok mert reggel korán kelek.-mondom miközben felállok.
-Miért is kellene korán kelned?.-kérdezi szemöldökét felhúzva Louis.
-Nekem suli van nem úgy mint nektek.-nevetem el magamat.
-Huu igaz nekem is.-csap a homlokára Harry.
-Én is mehetek veletek?.-kérdezi hirtelen Lana.
-Miért akarnál jönni?.-kérdezem furcsállva.
-Mivel rég jártam már suliban mióta átváltoztam. Jó muri lenne.-feleli mosolyogva.
-Nekem nincs ellene kifogásom.-felelem amire a többiek csak bólogatnak hogy nekük sincs.

*Másnap reggel*

Gyorsan letusoltam majd felöltöztem és leindultam a konyhába. Szerencsére mióta itt vagyok telepakolták a hűtőt hogy tudjak mit enni. Gyorsan megreggeliztem és miközben betettem a tányéromat a mosogatóba kicsapódott az ajtó és Lana lépett be.

-Jó reggelt.-mondta mosolyogva.

-Neked is.-feleltem.

-Többiek?

-Nem tudom én is nemrég jöttem le.

Ahogy ezt kimondtam újra kicsapódott az ajtó és Zayn meg Harry léptek be rajta. Megbeszéltük hogy Zayn visz minket mivel neki kell a kocsi és miután vége van az óráknak jön értünk. Miközben haladtunk az autópályán eszembe jutott Anna és Stef rég beszéltem már velük és biztos várnak. Remélem hogy Lanával összebarátkoznak nagyon aranyos lány. A gondolataimból feleszméltem amikor megállt az autó elköszöntünk Zayn-től majd indultunk befelé. Messziről már észrevettem Stef és Anna alakját ezért gyorsra vettem a lépteimet.

-Csajszi úgy eltűntél!.-ölelt meg Stef.

-Voltunk nálatok de senki nem nyitott ajtót.-feleli Anna miközben ő is megölel.

-Bocsi csajok csak apu elutazott így pár barátomhoz költöztem addig oda.-mondtam.

-És miért nem hozzánk jöttél??.-kérdezték egyszerre.

-Sajnálom velük már hamarabb meglett beszélve.-nevettem fel.

-Khmm..-hallottam egy hangot a hátam mögül.

Megfordultam és Lana meg Harry álltak mögöttem mosolyogva.

-Bemutatnám nektek Harryt és Lanát. Lana, Harry ők pedig a legjobb barátnőim Anna és Stef.-mutattam be őket egymásnak.

Hirtelen a csengő hangját hallottuk meg majd siettünk befelé nehogy elkéssünk az első óráról. Sajna Lanának más osztályba kellett mennie ezért mi négyen indultunk ugyanoda. Sajnáltam kicsit Lanát hogy egyedül kell megbirkóznia ezzel de erős lány ahogy megismertem. Csigalassusággal telik az idő de végre kicsengetnek így mindenki feláll és kiindul a tanteremből. Alig hogy kilépek az ajtón Lanát veszem észre ahogy szalad felém majd megölel.

-Olyan jó itt. Nagyon kedvesek.-mondja nevetve miközben végeszakad az ölelésnek.

-Örülök hogy tetszik.-mondom mosolyogva.

Alig beszélgettünk pár percet már be is csöngettek ismét ezért elköszöntünk és indultam a biológia terem felé.

~*~*~*~*~

Ennél unalmasabb nap nem volt még mint a mai nap hála istennek már csak egy órám van. Bemegyek az öltözőbe majd elkezdek öltözködni a tesi órára. Késtem kicsit ezért már csak én vagyok itt épp mikor kötöm a cipőmet hallom hogy nyitódik az ajtó. Gondoltam biztos az egyik lány jött inni vagy pihenni egy kicsit de tévedtem mikor megfordultam és két zöld szempárral találtam magam szembe. Nem tudtam megszólalni a hirtelen közelsége miatt ajkunk majdnem összeért.

-Harry ez a női öltöző.-nyögöm ki nagy nehezen.

Nem szól semmit csak elmosolyodik majd még közelebb lép hozzám amitől hátrálok egyet. Ő csak tovább mosolyog és újra tesz felém egy lépést én pedig hátrálok de a hátam a falnak ütközik. Érzem hogy gyorsabban veszem a levegőt ahogy megsimogatja az arcomat. Fogalmam sincs hogy miért reagálok így rá és a közelségére. A kezét megtámasztja a fejem mellet a falon majd egyre közelebb hajol.

-Amikor utoljára ezt megtettem akkor elszaladtál. Ugye most nem fogsz?.-suttogja.

Nem tudok mit felelni olyan mintha a torkom teljesen kilenne száradva. Tudom mire érti és hogy őszinte legyek nem tudom mit akarok. Érezni akarom ahogy újra megcsókol viszont magam se tudom eldönteni mit akarom vagy érzek. Vagy talán nem akarom bevallani? Jó kérdés de a választ az nem tudom így nem szólok semmit. Csak mosolyog majd még közelebb hajol és lágyan megcsókol amit viszonzok magamat is meglepve. Miközben csókolózunk beleturok a hajába és meghúzom mire egy morgással válaszol. Simogatni kezdi a lábamat majd felemel és én automatikusan a csípője köré fonom a lábaimat. Vadan és szenvedélyesen folytatjuk tovább nem törődve semmivel sem hogy órán kéne lennünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor az öltöző ajtaja kinyílik.

-Hupsz bocsi......

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :) 

I.évad 15.rész

Hazafelé indultam vagyis a fiúkhoz mivel Lanának még volt egy kis dolga én meg már fáradt voltam. Beléptem a házba de úgy tűnt üres ezért a konyhába vettem az irányt. A hűtőn egy cetlit vettem észre.

'Elmentünk vadászni. Majd jövünk pontos időt nem tudok mondani.

Ne szedjétek szét a házat ;)

                                                                                                               Harryxx

Hát akkor egyedül maradtam felkaptam a földről a szatyrokat majd felindultam a szobámba. Elpakoltam mindent és úgy döntöttem körülnézek kicsit még úgyse volt rá lehetőségem. Ahhoz képest hogy öten laknak itt ja és Lana elég nagy a ház sok szobával. Már mindenki szobáját megnéztem kivéve egyet lassan kinyitottam az ajtót majd beléptem. A szoba színe kicsit kopott volt de így is tükrözte hogy kié. Végignéztem mindent majd az ágy melletti asztalhoz mentem egy képkeret volt lefordítva rajta. Lassan felemeltem majd megnéztem egy gyönyörű nő volt rajta hosszú fekete hajjal és csodaszép mosollyal. Nem tudtam ki lehet ő de biztos közel áll Harryhez. Hirtelen a kép kicsúszott majd leesett a földre lehajoltam érte de mielőtt vissza tettem volna megnéztem a hátulját egyetlen szó volt odaírva 'Mom'. És ekkor leesett Harry édesanyja van a képen ami elég réginek tűnik. Hirtelen eszembe jutott az én anyukám is 15 éves korom óta nem gondoltam rá csakis a bosszúra. Hiába kerestem azt a két vámpírt nem találtam pedig minden vágyam az volt hogy megbosszuljam a halálát. Elvették tőlem azt a személyt akire mindig számíthattam és bíztam benne. Lassan visszatettem a képet ugyanúgy lefordítva majd kimentem a ház hátúljához. Volt ott egy kisebb tó ami gyönyörű volt és rásegített az is hogy napnyugta volt. Újra az anyukámra terelődtek a gondolataim. Nagyon hiányzott mit meg nem adnék azért hogy újra lássam.

Az évek során miért nem gondoltam rá? Talán megakartam ettől magamat óvni? Vagy talán azért mert fáj az emléke? Magam se tudom rengeteg kérdés válasz nélkül. A legfájdalmasabb elveszíteni valakit akitől elbúcsúzni se tudtál. Gyerek voltam akkor felse tudtam fogni amikor elvesztettem. De ahogy felnövök kezdem felfogni a hiányát hogy nincs mellettem. Ha itt lenne mellettem talán büszke lenne rám? Ezt magam se tudhatom és nem is fogom megtudni soha. Akaratom ellenére is egy könnycsepp csordult ki a szememből majd követte több száz.

-Bella mit keresel itt kint?.-jött hirtelen mögülem egy hang.

-Semmit.-mondtam gyorsan és próbáltam eltüntetni hogy sírtam.

-Te sírtál?.-lépett közelebb aggódva Harry.

-Nem csak belement valami a szemembe.-hazudtam gyorsan.

-Bella..nem kell hazudnod nyugodtan elmondhatod.-nézett rám miközben megfogta a kezemet.

-Anyukámra gondoltam..-mondtam miközben egy újabb könnycsepp csordult ki.

Harry nem szólt semmit hiszen ismerte a történetet már elmeséltem neki. Hirtelen közelebb húzott magához és szorosan átölelt amit viszonoztam. Csak ott álltunk ölelkezve megnyugtatott a közelsége rá legalább számíthatok.

-Nagyon hiányzik nekem.-mondtam ki nehezen.

-Elhiszem és sajnálom.-felelte.

Harry szemszöge:

Nagyon sajnálta Bellát egyszerűen túl fiatal volt amikor elveszítette az édesanyját. Énis átéltem már de én sokkal idősebb voltam már és feltudtam fogni.

-Nagyon hiányzik nekem.-hallottam meg hirtelen a hangját.

-Elhiszem és sajnálom.-ennyit tudtam kibökni.

Legrosszabb érzés az életben ha elveszítesz valakit főleg hogyha még kicsi vagy és felfogni se tudod. Csak később tudatosul benned hogy kit vesztettél el akit már nem láthatsz. Azt mondják idővel elfog múlni a hiányérzete de ez nem igaz. Nem fog elmúlni csak beletőrödsz hogy nem láthatod többet. Nem látod a mosolyát mindennap, nem ölelheted meg és nem mondhatod el neki hogy mennyire szereted. Már több mint 50 év telt el azóta hogy meghalt de még most is hiányzik és ez nem fog elmúlni sose.

-Gyere menjünk be nehogy megfázz.-mondtam miközben odaadtam neki a pulóveremet.

-Rendben.-mondta még kicsit szomorúan.

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :) 

I.évad 14.rész

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem fel és ez talán már rég volt. Majd a tegnap esti beszélgetés jutott eszembe Lanával. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem egy egyszerű ruhát majd leindultam a konyhába. Ahogy beléptem a helyiségbe Zaynt, Niallt és Lanát pillantottam meg ahogy beszélgetnek és valami piros italt isznak feltételezem vért. 
-Jóreggelt. Lana mikor indulunk?.-kérdeztem miközben a hűtőben néztem körül valami ehető után.
-Ha reggeliztél utána indulhatunk is.-felelte mosolyogva.
-Ti meg hova mentek?.-vonta fel a szemöldökét Zayn.
-Tegnap este még beszélgettem Bellával és úgy döntöttünk hogy a mai napot együtt töltjük.-mosolygott Lana.
-Jól hangzik.-mondta mosolyogva Niall miközben megcsókolta.
Zayn nem szólt semmit csak megrántotta a vállát. Gyorsan megreggeliztem majd épp léptünk volna ki az ajtón amikor Harrybe és Louisba botlottunk.
-Hova-hova?.-vont kérdőre Harry.
-Majd a többiek elmondják de most sietünk.-feleltem majd gyorsan az autó felé mentünk.
-És hova megyünk?.-kérdeztem mikor már beszálltunk.
-Gondoltam mehetnénk a plázába.-mosolygot.
-Rendben.-mosolyogtam szintén.

*1 óra múlva*

Még életemben nem vásároltam talán ennyit mint most. Már azt se tudom hanyadik boltot jártuk végig de mindkét kezem teli volt szatyrokkal.

-Szerintem együnk egy fagyit.-ültem le egy székre.

-Benne vagyok.-felelte.

Kerestünk a közelben egy fagyizót majd beültünk és rendeltünk egy-egy fagyi kelyhet. Ahogy meghozták a rendelésünket elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.

-Amúgy te mikor változtál tudod...vámpírrá?.-kérdeztem meg.

-Hát erről nagyon nehéz beszélnem..-hajtotta le a fejét szomorúan.

-Figyelj ha nem akarsz akkor nem kell beszélned róla.-mondtam.

-De elmondom...mert bízom benned. Erről csak a fiuk tudnak senki más.-mondta még mindig szomorúan.

Látszott rajta hogy amikor feltettem a kérdést elgondolkozott és nagyon szomorú. De a tudat hogy egy napja ismerjük egymást és bízik bennem nagyon jó érzés.

-Az egész még akkor kezdődött amikor 5 éves voltam...-kezdett bele a mesélésbe.

-A szüleim vámpírvadászok voltak és azt akarták hogyha betöltöm a 10 éves életkort én is az legyek. Nem szóltam semmit hiszen azt szerettem volna amit a szüleim mondtak nekem. Egyik este amikor a szüleimmel otthon voltunk valamilyen oknál fogva apám felküldött az emeletre hogy bármit hallok ne menjek le. Az ágyamban voltam összekuporodva amikor dulakodás hangokat hallottam lentről és a szüleim parancsának ellentmondva lementem. Ahogy leértem a szüleim a földön feküdtek semmi életjelet mutatva. Utána csak annyira emlékszek hogy két alak berak egy fekete furgonba és elvisznek. Mint kiderült azok voltak akik megölték a szüleimet. Elvittek magukhoz és felneveltek iskolába járattak egészen addig amíg benem töltöttem a 18 életévet. Azon az estén engem is átváltoztattak vámpírrá. Amikor átváltoztattak akkor elszöktem tőlük és a menekülésem során találkoztam a fiúkkal akik megígérték hogy vigyáznak rá.-fejezte be gy nagy sóhajtással.

Nagyon meglepett ez a történet sajnáltam szegény lányt. Egyszerűen nem tudtam megszólalni csak azok jártak a fejembe amiket mondott.

-Nagyon sajnálom.-nyögtem végül ki.

-Nem kell sajnálni már kezdem elfelejteni.-erőltetett magára egy mosolyt.

-De hagyjuk ezt a témát. Beszéljünk másrol.-mondta.

-Miről akarsz?.-kérdeztem.

-Mi a helyzet Zaynell és Harryvel?.-vonta fel a szemöldökét.

-Mégis mi lenne?.-nevettem fel kínosan.

-Mi lenne? Látszik rajtuk hogy kedvelnek. Zayn állandóan néz téged Harry meg állandóan a közeledben van és mindenről tudni szeretne.-felelte.

-Csak beképzeled magadnak az egészet.-nevettem fel.

Lana csak megrántotta a vállát és tovább ette a fagyiját. Lehet hogy tényleg igaza van? Kedvelnének engem? Hogy lehetne egyáltalán igaz hiszen a vámpíroknak nincsenek érzéseik. Vagy mégis?....

Remélem tetszett :) Komizz és Pipálj :)

I.évad 13.rész

Bocsi mindenkitől hogy csak most hozom a részt de időm nem volt :( De már itt van jó olvasást :)

Harry szemszöge:
-Hahóó itt vagy?.-pillantottam meg hirtelen egy kezet magam előtt.
-Bocsi csak elgondolkoztam.-nevettem fel kínosan.
-Hát azt észrevettem már vagy 5 perce itt lengetem előtted a kezemet.-nevetett fel.
-Merre megyünk amúgy?.-kérdezte.
-Hát úgy gondoltam sétálunk kicsit közben beszélgetünk.-mosolyogtam rá.
-Nem beszéltünk már eleget múlt éjjel?.-nevetett fel.
-Hát szerintem nem. Amúgy otthon apuddal mi a helyzet?.-kérdeztem.
-Hát semmi különös csak annyi hogy itt hagyott 2 hétre.-felelte kicsit letörve.
-Komolyan?.-kérdeztem meglepetten.
-Aha. Valami dolga akadt Amerikában.-felelte.
Nem tudtam semmit mondani rá csak mentünk csendesen egymás mellet. Sajnáltam hogy egyedül kell maradnia ilyen hosszú ideig. Hirtelen valami eszembe jutott lehet hogy nem a legjobb döntés és lehet nem egyezik bele de egy próbát megér.
-Mi lenne ha hozzánk költöznél addig?.-szólaltam meg hirtelen.

Bella szemszöge:
-Mi lenne ha hozzánk költöznél addig?.-hallottam meg hirtelen a hangját.
Ledöbbentem ezen a kijelentésénél hogy költözzek oda hozzájuk. Nem tudtam mégis mit mondjak egyáltalán jó döntés beköltözni egy vámpírokkal teli házba?
-Nem tudom. Nem jól jönne ki ha oda költöznék hiszen Louis biztos még pipa rám.-feleltem.
-Ne hülyéskedj már azért volt mert elszöktél már biztos megbékélt.-felelte mosolyogva.
Nem figyeltem arra mit mond csak az arcát néztem egyszerűen elvarázsolt a mosolya. Lehet hogy rossz döntést hozok de nem tudok mást tenni egyszerűen elvesztem az eszemet mellette.

-Rendben legyen.-mondtam.

-Akkor küldök is egy üzit a többieknek mi pedig vissza megyünk hozzátok és összepakolunk.-felelte majd elkezdet pötyögni a telefonján.

Olyan 10 perces séta után megérkeztünk a parkolóba majd megszólalt.

-Hát úgy látszik lesz egy kis társaságod ha ott leszel nálunk.

-Eddig is tudtam mivel összesen öten vagytok.-nevettem el magam.

-Nem úgy értem. Hanem lány társaságod.-mondta.

-Mégis ki??.-lepődtem meg.

-Niall barátnője Lana aki szintén vámpír mint mi de barátságos.-felelte mosolyogva.

-Oké.-csak ennyit tudtam mondani de azért kíváncsi vagyon Lanára.

Bepattantunk a fekete járműbe majd elindultunk hozzánk. Amint odaértünk elindultam felfelé a szobámba és az ágyam alól előhúztam egy bőröndöt és kezdtem is a ruháim között válogatni. Nem telt bele fél órába és kész is voltam bezzeg Harry nem bírta sokáig ezért azt mondta a kocsiban megvár. Gyorsan felvettem a napszemüvegemet majd siettem le a lépcsőn gondosan bezártam az ajtót. Segített berakni a csomagomat a csomagtartóba majd elindultunk.

*Fél óra múlva*

Már jó ideje megyünk de még mindig nem értünk oda én meg halálra unom magamat. Ezért eszembe jutott valami hogy tweetelek egyet ha már ennyire unalom van.

Izabella Morgan @Izabella_Morgan Egy unalmas utazás már fél órája igaz @Harry_Styles ;) Csak koncentrálj a vezetésre :D

Miután ki tweeteltem megszólalt Harry telefonja és sejtettem is hogy miért. Ahogy megnézte a telefonját felnevetett.

-Te aztán nem vagy normális.-mondta mosolyogva.

-Miért ne lennék? Inkább a vezetésre koncentrálj ne a telefonra.-kaptam ki a kezéből. 

Nem szólt semmit csak rám nézet majd perverzül rám mosolygott amin megforgattam a szememet.

Egy óra múlva megérkeztünk az elhagyatott házhoz ahol nemrég már voltam. Kiszedtük a csomagomat majd befelé indultunk. Ahogy beléptünk a nappaliba mindenki ott volt beleértve egy vörös hajú lányt is aki feltételezem Lana lehet. Mindenkit köszöntöttem egy-egy arcrapuszival viszont Zaynnél kicsit feszélyezve éreztem magam ezért gyorsan túlestem rajta. Igaz hogy Harry is megcsókolt de azóta nem hozta fel a témát és örülök neki viszont Zayn állandóan csak bámul ami kicsit zavar. Louis pedig hát szerencsére megbékélt ahogy látom így nem kell elkerülnöm.

-Szia Lana Wilson vagyok.-termett hirtelen előttem mosolyogva.

-Szia én pedig Izabella Morgan de csak szólíts Bellának.-nyújtottam felé a kezemet de ő helyette megölelt amit egy kis idő múlva viszonoztam.

-Örülök végre hogy van egy lány rajtam kívül.-felelte vidáman.

Ahogy észrevettem eléggé életvidám és hiperaktív ez a lány de elsőre barátságos.

Leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni sokmindenről szó esett de engem legjobban a vámpír életük érdekelt meg mielőtt azok lettek. Nem zavarta őket hogy kérdéseket teszek fel szívesen válaszoltak aminek örültem. Nem tudom mennyi idő telhetett el de már kint sötétedett így úgy döntöttem elmegyek zuhanyozni. Amint kész lettem befeküdtem az ágyba majd a laptopomat elővéve úgy döntöttem netezek kicsit. Kopogásra lettem figyelmes és nemsokkal később Lana jelent meg.

-Bocsi nem akartam zavarni.-felelte.

-Gyere nyugodtan nem zavarsz.

-Csak azért jöttem hogy nincs kedved velem tölteni a holnapi napot?-kérdezte.

-Persze hogy van kedvem.-mosolyogtam rá.

-Köszi. El se tudod hinni mennyire örülök ennek tudod nem nagyon vannak barátaim.-ölelt meg.

-Hogy-hogy?.-kérdeztem meglepetten mikor végetért az ölelés.

-Hát mivel vámpír vagyok nem nagyon megy könnyen a barátkozás mindig az van hogyha elárulom nekik mi vagyok elszaladnak és nem szólnak hozzám soha többet és emiatt kikel törölnöm az magamat az emlékükből.-mondta szomorúan.

Nagyon sajnáltam szegény lányt lehetett látni rajta hogy nagyon vágyik a barátokra mégse sikerül neki.

-És mi van a fiúkkal?.-kérdeztem.

-Barátnak barátok meg Niall-al járok de mégse olyanok mint egy lány barátnő.-felelte.

Nem szóltam semmit csak hosszasan megöleltem amit viszonzott is majd egy idő után elváltunk. Beszélgettünk egy ideig még képet is készítettünk egész életemben talán nem nevettem annyit mint most. Úgy döntöttünk egy idő után ideje lefeküdni így elbúcsúzott majd kilépet az ajtón. Gondoltam gyorsan feldobom a képet Twitterre mielőtt lefekszek aludni.

Izabella Morgan @Izabella_Morgan Jóéjt mindenkinek :) Egy újabb baráttal lettem ma gazdagabb örülök hogy megismertelek @Lana_Wilson legjobb barátnő xoxo

Talán egész életemben nem Tweeteltem ennyit mint a mai nap ez vicces. Eltettem a laptopot majd kényelmesen elhelyezkedtem és lehunytam a szememet és az álmok világába léptem át...

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)

I.évad 12.rész

*Visszatekintés*

1895

Mit is írhatnék még? Gondolkoztam el majd eszembe jutott és leírtam majd a levelet beletettem egy borítékba. Sajnos legjobb barátom távol volt így kénytelenek voltunk levelezni egymással hogy mégis tudjuk mi van a másikkal. Odaadtam az egyik inasunknak hogy küldje el majd megköszöntem és visszamentem a szobámba. Úgy fél óra múlva édesanyám kiáltott fel hogy kezdjek el készülődni. Tettem a dolgomat és felvettem az öltönyömet megigazítottam magamon majd leindultam a földszintre. Édesanyám és Édesapám ott vártak majd elindultunk mindhárman. Ja nem is említettem hova megyünk? Elnézést mindenkitől amúgy egy bálba vagyunk hivatalosak. Nem nagyon vagyok oda a bálokért mert mindkét szülőm azzal van elfoglalva hogy szerintük ideje lenne már találnom magam mellé egy lányt hiszen már 19 éves vagyok. Én ezzel nem nagyon értek egyet de mégsem szoktam soha megszólalni. Ahogy beértünk a helyiségbe körbenéztem mindenki szépen kivolt öltözve majd Édesanyám hirtelen a fülemhez hajolt:

-Menj nézz körül hátha találsz egy normális lányt.-mosolyodott el amire én csak bólintottam egyet.

Körül néztem szebbnél-szebb lányokat láttam csinosan kiöltözve de egyik sem fogott meg. Most felmerült bennetek hogy miért igaz? Hát azért mert elég unalmasak fojton vihognak és egy normális szót se tudok velük váltani a másik meg ha köszönök nekik vagy bármit megkérdezek egyből a barátnőihez szalad elmondani. A lányok körében olyasfajta "nőcsábászként" tartanak számon nem is tudom hogy miért 2 barátnőm volt azok se sokáig. Egy olyan barátnőre vágyom aki ezeknek a lányoknak az ellentéte sokkal vadabb és más személyiséggel. Beszélgettem sok mindenkivel az este folyamán de csak a barátaimmal nem nagyon kerestem a lányok társaságát így is elvoltam. Épp egyik barátom valamilyen hülye poént sütött el amikor körbepillantottam a termen és megakadt a szemem egy gyönyörű teremtésen épp engem nézett de amint észrevette hogy én is nézem őt csak mosolygott egyet és elfordult. Furcsa érzés kapott el úgy gondoltam muszáj odamennem hozzá így is tettem.
-Bocsánat kisasszony nem lenne velem kedve táncolni?.-mondtam mikor odaértem.
-Ezer örömmel uram.-mosolyodott el majd a kezét nyújtotta amit megfogtam.
-Megkérdezhetném a nevét?.-kérdeztem miközben táncoltunk a lassú zenére.
-Szólítson csak Caitlyn-nek Mr.Styles.-mosolyodott el.
-Tudja a nevemet?.-kérdeztem furcsállva.
-Itt szerintem mindenki tudja hiszen maga lenne a nagy "nőcsábász" ha jól tudom.-kuncogta el magát.
-Ne higgyen a pletykáknak nem igazak.-feleltem.
Ő csak bólintott egyet majd tovább táncoltunk hangtalanul. Vége lett a zenének majd kicsit eltávolodott tőlem megköszönte a táncot majd egy cetlit nyomott a kezembe és elment.
Gyorsan megnéztem mi áll rajta:

"Jöjjön 5 órakor a pajtába ott várom."

                                           Caitlyn

Elmosolyodtam rajta majd felnéztem az órára ami majdnem 5 órát mutatott ezért gyorsan szedtem a lábamat hogy odaérjek. Beléptem a pajta ajtón de nem láttam senkit ezért visszafordultam az ajtóhoz de abban a pillanatban két ajkat éreztem a számon. Nem bírtam neki ellenállni én is visszacsókoltam. Így folytattuk tovább míg nem elvált tőlem majd kiindult az ajtón én persze egyből utánamentem. Az erdő felé tartott de közben elkezdett szakadni az eső.

-Caitlyn megfog fázni menjünk vissza a házba.-kiabáltam utána.

Nem mondott semmit csak visszafordulva rám mosolygott majd futni kezdett mi mást tehettem volna futottam utána. Hirtelen eltűnt a szemem elől nem tudtam merre lehet majd hirtelen a semmiből valaki nekinyomott gyengéden a fának és megcsókolt. Ő volt az nem ellenkeztem.

-Félek hogy hibát követünk el.-felelte.

-Nem csinálunk semmit csak élvezzük egymás társaságát.-mondtam.

-Te ezt nem érted.-hajtotta le a fejét.

-Caitlyn megbízhat bennem.-emeltem fel a fejét.

Ami hirtelen elém tárult megrémisztett először vérbe volt a szeme és a szemfogai is kilátszottak.

Hátrálni próbáltam de a fa miatt nem tudtam ezért csak néztem őt. 

-Félsz tőlem?.-kérdezte.

-Nem.-feleltem igaz hogy elsőnek megijedtem de nem félek tőle most már bebizonyosodott hogy vámpírok igenis léteznek.

-Tényleg?.-simogatta meg az arcomat.

-Igen.-mondtam és hogy el is higgye megcsókoltam.

Tudtam hogy léteznek de nem gondoltam volna hogy pont egy vámpírba fogok beleesni. Csak csókoltuk egymást majd rátért a nyakamra és azt kezdte el puszilgatni majd megharapta amit egy fájdalmas nyögéssel tudattam hogy fáj. Nem csinált semmit csak lassan belém mélyesztette a fogait majd éreztem ahogy a vérem áramlani kezd. Nagyon elgyengültem nem szabadott volna hagynom hogy ezt csinálja.

-Caitlyn ne...-ennyit tudtam kinyögni már szinte a tudatomnál se voltam. Most már biztos hogy megfogok halni.

~*~*~*~*~

Hirtelen magamhoz tértem azt se tudtam hol vagyok. Körülnéztem és láttam hogy az erdőben vagyok de Caitlyn sehol sincs. A nyakamhoz kaptam ami tiszta vér volt de a sebet nem éreztem. Mi történhetett? Láttam hogy a nap már felmenőben van ezért felálltam nagy nehezen nem tudtam merre induljak az időérzékem teljesen elveszett. Kóvályogtam mindenfele de nem tudtam merre menjek a nap is már fent volt engem pedig a rosszullét kerülgetett. Hangokat hallottam embereket mégsem láttam ezért elindultam a hang irányába. Egy táborhelyhez értem ahol egy nő volt épp nekem háttal amikor valószínűleg meghallotta hogy itt van valaki hátrafordult.

-Óóó istenem jól vagy?.-szaladt felém.

Nem tudtam semmit válaszolni mivel hirtelen elöntött az éhség.

-Hívom a mentőket rendben?.-kérdezte.

-Nem kell. Én inkább csak éhes vagyok.-feleltem.

-Rendben várj meg itt mindjárt hozok valamit.-fordított nekem hátat.

Én abban a pillanatban ok nélkül rárontottam és a nyakába haraptam. Ami belőle egy hangos sikolyt váltott ki majd egyre csendesedett majd végül elhalkult. Hirtelen tértem magamhoz mit tettem? Ez nem lehet igaz mit műveltem? Megöltem egy embert! Most már mindent értem Vámpír vagyok...

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)

I.évad 11.rész

Igaz hogy nem szoktam előre írni de ez kivételes. Sajnálom hogy eddig nem írtam(családi dolgok) de most meghoztam az új részt :) Jó olvasást és ha tetszett akkor pipáljatok és komizzatok :)
Ui:. A rész elejét Viki szemszögéből láthatjátok :) (aki nem emlékszik rá ő egy vérfarkas)

Viki szemszöge:
Egyszerűen nem tudtam hol vagyok ha jól tudom már 1-2 napja csak keresem a táborunkat de nem találom. Mindvégig csak Bella járt a fejembe hogy ott hagytam és nem segítettem rajta. Mi lehet most vele? Életben van még egyáltalán? Igaz hogy nem sokáig ismertem de nagyon megkedveltem és remélem nem esik semmi baja. Ahogy felemeltem a fejemet és körbenéztem nem messze tőlem pillantottam meg a táborunkat egyből arra vettem az irányt. Ahogy közeledtem egy alakot véltem felfedezni aki rohan felém majd ahogy közelebb ért bátyám alakját véltem felfedezni.
-Hugi hát te meg hol a francba jártál?-ölelt szorosan magához.
-És miért vagy csupa kosz és vér?-folytatta a kérdések áradatát.
-Tyler nyugi nincs semmi bajom. Csak pár vámpír elkapott de nem vészes.-mondtam halványan elmosolyodva.
-Még hogy nyugi? Napok óta aggódtam érted és éjjel nappal kerestelek mégse találtalak meg.-ölelt még szorosabban magához. 
Hát igen ez az én bátyám mindentől megakarja védeni a kishúgát akármi vagy akárki legyen az.
-A többiek hol vannak?-kérdeztem.
-Anya és apa elmentek a városba bevásárolni a többiek meg a tónál vannak.-felelte.
-Lemegyünk hozzájuk?.-kérdeztem.
-Persze de előtte öltözz át.-mondta mosolyogva.
-Én csak vállba bokszoltam majd elindultam a kunyhónk felé majd gyorsan átvettem egy elviselhetőbb ruhát. Ahogy közeledtünk a tábortűz mellé hirtelen mindenki ránk emelte a tekintetét és a csajok sikítozva ugrottak oda hozzám és megszorongattak. Mind elmondták hogy mennyire hiányoztam meg kérdezték is hogy hol a fenébe voltam de erre csak legyintettem egyet. Nem akartam hogy megtudják hogy 5 vámpír elrabolt mivel a mi fajtánk és az ő fajtájuk ősi ellenségek. Ezért is merem elmondani Tyler-nek mert tudom ő nem mondja el senkinek a szüleimet is beleértve. A fiuk is üdvözöltek majd letelepedett ismét mindenki a tűz köré. Jó volt így mindenkit egyszerre látni összesen velem együtt 12-en vagyunk fele-fele arányban a lányok és a fiúk. Hát igen nem lehet a legnagyobb falkának nevezni de én így szeretem apa és anya gondoskodni az egész falkárol. Furcsának találjátok igaz? 2 felnőtt 12 tinivel együtt hát ennek megvan a maga kis története. Még kisebb lehettem olyan 4 éves amikor egyik este üvöltést hallottam kintről és édesanyám bejött azzal hogy gyorsan mennyek le a pincébe a bátyámmal együtt. Tettük amit mondott de mint kiderült nem csak mi voltunk ott lent hanem a barátaink is mind ott voltak. Senki nem értette mi történik csak Tyler és két másik haverja akik 6 évvel idősebbek voltak nálunk ők nyugtatgattak hogy minden rendben lesz és mi elhittük nekik. Nem tudom mennyi idő telhetett el de biztos pár óra mikor hangokat hallottam meg és a szüleim jelentek meg itt-ott pár sebbel. És igen ennyire emlékszem de később apu mindenkit beavatott hogy a többieknek a szülei nem elmentek egy fontos dolog miatt hanem meghaltak. Vámpírtámadás volt azon az éjjelen és sajna meghaltak így anyura és apura maradt az a feladat hogy felnevelje a többieket is. Hát ennyi lenne a történet egy pár hónapig mindenki szomorú volt miután ez kiderült de végül elfogadták és abban vagyunk hogy egy újabb és erősebb falkát létrehozzunk.
-Viki, Viki hahooo.-hirtelen eszméltem fel a gondolataimból miközben bátyám a kezével előttem integetett.
-Mivan?.-kérdezte.
-Már vagy 2 perce itt szolongatlak de semmit se reagáltál. Minden rendben van?.-kérdezte aggódva.
-Persze csak kicsit fáradt vagyok megyek lefekszek.-ő csak bólintott egyet a kijelentésemen.
Mindenkitől elköszöntem egy Jóéjt-el majd elindultam a faházak felé. Gyorsan letusoltam majd felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba alig kellett pár perc és már az álmok világában voltam.

Harry szemszöge:
Megpillantottam ahogy egyre közelebb ért és elmosolyodtam akaratom ellenére és ahogy láttam ő is elmosolyodott.
-Szia.-mondtam mosolyogva.
-Szia.-mosolyodott ő is el.
-Bemegyünk?.-kérdeztem mire ő csak bólintott egyet.
Ahogy ott sétáltunk mindenen gondolkoztam igazán megkedveltem ezt a lányt talán már az első pillanattól. De létezik egyáltalán ilyen? Hogy egy vámpírnak legyenek érzései? Bemerem neki valaha vallani hogy Szer...? Nem, nem, nem ez egyáltalán lehetetlen talán emberként éreztem ilyet akkor is utoljára. Emlékszem arra az estére 1895 azon az éjszakán minden megváltozott...

Itt lenne Tyler Black:

I.évad 10.rész

-Apa!-rohantam oda hozzá majd megöleltem szorosan.
Nem tudom meddig tarthatott ez az idilli pillanat amikor csak öleltük egymást de végül megtört.
-Elárulhatnád végre hol voltál ennyi ideig.-vont kérdőre miközben a kanapéra telepedtünk le.
-Bocsi hogy nem szóltam csak elintéztem a célpontomat.-mosolyogtam rá.
-Tényleg??.-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem.
-Ügyes vagy kislányom akkor még ezen a héten kapod a következő célpontot ha te is akarod.-mondta.
-Hogyne akarnám.-mondtam.
-Na jó de most menj fel a szobádba és pihenj le fáradt lehetsz.-mondta mosolyogva.
-Rendben.-feleltem szintén mosolyogva majd elindultam az emeletre.
Beléptem a szobába majd becsuktam magam mögött az ajtót de hirtelen két kezet éreztem a derekamon amitől síkitottam egyet.
-Shhh.-tette az ujját a számra a göndör hajú.
Hirtelen kopogtak az ajtómon majd apám hangját hallottam meg.
-Kislányom minden rendben?.-kérdezte.
-Persze nincs semmi baj.-feleltem.
Egy "okét" mondott majd hallottam amint lemegy a lépcsőn.
-Te mégis mit keresel itt?.-vontam kérdőre.
-Csak meg akartam nézni hogy rendben hazaértél-e.
-Hát amint látod nincs semmi bajom ellentétben veled.-feleltem.
-Miért mi van velem?.-kérdezte.
-Az hogy nem vagy normális hogy bejössz egy vámpírvadász házába. Ha apám meglát kínyir téged.-mondtam el egy szuszra.
-Nyugodj meg nem fog észrevenni.
Csak megforgattam a szememet majd leültem az ágyamra. Kis hezitálás után Harry is helyet foglalt mellettem.
-Meddig maradsz?.-vontam kérdőre.
-Netán zavarok?.-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogy csak kérdeztem.
-Oké. Amúgy nem tudom ameddig nem zavarok.-villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
Nem tudtam erre mit felelni csak ültünk egymás mellett némán. Majd egy kis idő elteltével harry megtörte a csendet és elkezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba került a múltja beleértve az enyém is. Igaz ő sokkal több mindenről tudott beszélni mert mint kiderült a beszélgetésünk során 105 éves. Elég meglepődtem rajta de miután azt is mondta hogy ő a legfiatalabb még jobban megdöbbentem. Kiderült hogy Niall 130 éves, Louis 145 éves, Zayn 155 éves és végül Liam 180 éves ő a legidősebb. Örültem ezen hogy ilyen sok mindent megoszt velem ezért én is elmeséltem neki az életem nagy részét kezdve attól amikor két vámpír megölte az anyámat. Látszott rajta a sajnálat és ez meglepő volt egy vámpírtól de nem foglalkoztam vele.
Kezdtem érezni hogy egyre fáradtam vagyok ezért elnézést kértem Harrytől ő persze megértette majd elbúcsúztunk és szinte bedőltem az ágyba. De még volt annyi erőm hogy megnézzem az órát ami hajnali 4-et mutatott jó sok időt elbeszélgettünk.

~Másnap reggel~

Reggel napsütésre ébredtem fel persze este elfelejtettem behúzni a függönyt hát ez remek.

Lassan felkeltem majd megnéztem az időt 13:25 hát ez remek jó sokáig aludtam majdnem 2-óra. Gyorsan leszaladtam a konyhába mert a gyomrom jelezte hogy enni kéne valamit. Ahogy beértem egy cetlit találtam a hűtő szekrényen.

"Szia kicsim amikor reggel benéztem hozzád még aludtál ezért nem akartalak felébreszteni. Bementem a főhadiszállásra pár gond adódott de ha minden jól megy estére otthon leszek."                                           

                                                                                                                                           Apa

Elolvastam majd nekiláttam reggelit készíteni ami egy egyszerű rántottából állt. Amint kész lettem megettem majd beraktam a tányért a mosogatóba és felmentem a szobámba. Úgy gondoltam elfoglalom magamat ezért bekapcsoltam a laptopomat majd felnéztem Twitterre. Két levelem is volt az egyik Ana-tól a másik pedig Stef-től. Mind ketten azt írták hogy hova tűntem? Miért nem válaszolok? Megértem őket hiszen aggódnak értem ezért gyorsan válaszoltam is rá hogy bocsánat csak apummal elutaztam ahol sajna nem kerültem net közelbe. Egy kis hazugság belefér nem? Na mindegy nem szeretném őket ebbe az egész vámpír dologba beavatni ezért is próbálok mindig jókat kitalálni ami hihető. Hirtelen jött még egy üzenetem gondoltam Stef vagy Ana válaszolt de nem ők voltak azok teljesen megdöbbentem.

Harry: "Hello na mi a helyzet ki aludtad magadat? :D"

Bella: "Szia hát valamennyire ki :) De neked mióta is van Twittered? :o"

Harry: "Mindig is volt szívi ;)"

Bella: "Szívi? Te jól vagy Harry?"

Harry: " Mindig is jól voltom édesem ;) De nem lenne kedved találkozni?"

Bella: "Minek is kellene találkoznunk?"

Harry: "Talán nincs kedved beszélgetni ;("

Ezen a szomorú kacsintós fejen elmosolyodtam Harry már nem az akit megismertem hanem sokkal kedvesebb.

Bella: "Na jó. De hol találkozzunk? :)"

Harry: "Mit szólnál a Hyde Park-hoz? :)ˇ

Bella: "Rendben. Akkor 2 óra múlva a bejáratnál jó lesz? :)ˇ

Harry: "Persze :) Akkor majd ott találkozunk :)"

Nem válaszoltam már vissza neki helyette lecsuktam a laptop tetejét és elmentem lezuhanyozni közben gondolkoztam. Mi üthetett Harry-be ilyen hirtelen hogy ilyen kedves velem és akármiről el tudunk beszélgetni vele. Nem tudtam rájönni az okára ezért inkább hanyagoltam is. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt majd a hajamat is becsavartam egybe és kiléptem a fürdőből épp jókor hiszen a telefonom üzenetet jelzett.

"Sajnálom kicsim de el kell utaznom Amerikába kb 2 hétre. De addig is vigyázz a házra és magadra is ha bármi gond van meny be a főhadiszállásra és ott segítenek. Szeretlek."

                                                                                                                                          Apa

Hát ez remek itt hagy 2 hétre de ezt már megszokhattam volna de mindegy is. Lassan elkezdtem készülődni majd amint kész lettem felkaptam a telefonomat és indultam lefelé. Kulccsal bezártam az ajtót és indultam a park felé. Szerencsére nem volt túl messze ezért 20 perc alatt megtettem és már a bejárat felé közeledtem ahol ismerős alakot vettem észre. Ahogy egyre közelebb értem észrevett ő is engem és rám mosolygott amitől én is elmosolyodtam nem tudom miért...

Remélem tetszett :) Bocsi hogy sokáig nem írtam de nem volt időm :( Ezért egy hosszú résszel próbálom nektek pótolni :) Jó olvasást :) Pipálj és komizz ha tetszett :)

I.évad 9.rész

Csendben ültem a szobában és csak bámultam a falat. Nem tudtam mit csinálni annyira unatkoztam semelyik fiú nem jött be pedig már egy jó pár óra eltelt. Felkeltem az ágyról és csak járkáltam össze-vissza. Gondoltam hogyha nem tudok csinálni semmit akkor lefekszek aludni. Befeküdtem az ágyba majd lassan elnyomott az álom.

~2 óra elteltével~

Ajtó csapódás zajára ébredtem fel amitől az álom egyből kiment a szememből. Nemsokkal később hangokat hallottam és kinyílt a szoba ajtó és ha jól tudom Zayn lépett be rajta. Odahúzott az ágyhoz egy széket majd leült és csak bámultuk egymást.

-Beszéltünk Haryy-vel.-szólalt meg hirtelen.

-És mit?.-szólaltam meg nehezen.

Nem nagyon beszéltem eddig Zaynnel és nem is tudom hogy ő igazából milyen ezért is tartottam tőle kicsit.

-Arról hogy szerinte el kéne téged engedni.-válaszolta.

-És hogy döntöttetek?.-kérdeztem.

-Arra jutottunk hogy holnap hazaviszünk téged de cserébe nem árulhatsz el minket.-mondta.

-Rendben.De akkor otthon mit mondjak hol voltam idáig?.-kérdeztem.

-Nem tudom. Próbálj valami hihető dolgot kitalálni.-mondta.

-Oké. Amúgy a többiek hol vannak?.-vontam kérdőre.

-Elmentek vadászni.-felelte.

-És te miért nem mentél?.

-Én már korábban voltam és bőven elég volt meg szerettem volna veled beszélni is.-mondta a szemembe nézve.

Nem szólt semmit csak egyre jobban kezdett felém közeledni nem értettem az egészet.

-Zayn...-mondtam.

-Psszt.-tette az ujját a számra.

Lassan közelített felém majd az ajkai csak épphogy megérintették az enyémet.

Durván megcsókolt majd hátradöntött az ágyon és úgy folytattuk tovább. Nem tudom miért nem ellenkeztem de jól esett a csókja teljesen feltüzelt. Nem tudom mennyi ideje csókoltuk egymást amikor lentről ajtó csapódás hangját hallottuk és egyből szétmentünk. Zaynre néztem és láttam hogy tiszta vörös a szeme és a fogai is kint vannak vagyis hazudott hogy már volt vadászni.

-Sajnálom.-felelte.

Mielőtt bármit is szólhattam volna vámpír gyorsasággal kiment a szóbábol egyedül hagyva. Nem értettem az egészet előbb Harry most meg Zayn mi van ezekkel? Nem értettem már az ég világon semmit. De a jó oldala hogy holnap hazamehetek. Már csak egy jó kifogást kell találnom hogy miért voltam ilyen sokáig távol.

~Másnap reggel~

Fáradtan keltem fel reggel egész este a tegnap történteken gondolkoztam. Az ajtó kivágódott és Harry lépett be rajta egy tálcával elég meglepő volt.

-Jó reggelt hoztam egy kis ennivalót.-mondta miközben elém tette a tálcát.

-Óóó köszi.-feleltem.

Komolyan egyre meglepőbb ez az egész pár napja rosszul bántak velem pincében tartottak fogva kaját is alig kaptam. Most meg úgy törődnek velem mintha családtag lennék.

-Beszéltem a fiukkal tegnap és ma hazaviszlek.-mondta egy halvány mosolyt felém eresztve.

-Tudom.-feleltem mielőtt átgondoltam volna a választ.

-Honnan?.-vonta fel a szemöldökét.

-Hát mikor tegnap elmentetek vadászni Zayn feljött és elmondta.-rántottam meg a vállamat.

-Bella figyelj nagyon vigyázz Zaynnel.-mondta komolyan.

-De miért?.-kérdeztem.

-Hát...mindegy de vigyázz vele és kerüld ő nem olyan mint mi.-mondta.

-Ezt hogy érted?.-néztem rá kérdően.

-Mi a többiekkel csak néha iszunk emberből na jó lehet hogy én kicsit többet de mindegy is. De Zayn ő mindig emberekre vadászik ezért is féltelek.-felelte.

-Féltesz engem?.-kérdeztem furcsán.

-Nem...vagyis igen. De mint barátilag mert megszerettek téged a többiek.-mondta.

-Értem.-mondtam.

-Na de edd meg a kaját és utána indulhatunk.-felelte majd kiment.

Én már az ég világon nem értek semmit Zayn nem olyan amilyennek Harry leírta vagy csak nekem nem mutatta meg az igazi énjét? Meg a fiukat egyre jobban kezdem megkedvelni ez a nagy gond. Talán Harryt picit jobban kedvelem a többieknél Zaynnel együtt. De mégis ha kiderül hogy nekem Zayn a célpontom és vele kéne végeznem engem nyírnának ki. Két lehetőségem van vagy megmondom nekik és hátha jól reagálnak vagy hallgatok az egészről. De van egy harmadik lehetőség is ha apámnak azt mondom hogy megöltem őt és akkor le van zárva az egész. De egy bukkanó van benne hogy oda kell figyelnem nehogy valamelyik vadász meglássa hogy életben van mert akkor nekem annyi. Ez jó tervnek tűnik már csak létre kell hozni. 

Nemsokkal később Harry kiabált hogy indulunk és ahogy tudtam rohantam lefelé majd bepattantam mellé a kocsiba. Lassan telt az idő mivel ahogy észrevettem a városon kívül voltunk de szerencsére pár óra alatt hazaértem. 

-Majd egy kicsit messzebb állj meg a házunktól.-feleltem Harry felé fordulva.

-Miért?.-vont kérdőre.

-Nem akarom hogy apám észrevegyen téged.-feleltem.

-Rendben.-mondta.

Pár házzal arrébb leállította a kocsit és mielőtt kiszállhattam volna visszahúzott.

-Már régen meg akartam valamit tenni csak nem mertem.-mondta.

-Mit?.-vontam kérdőre.

-Ezt.-mondta miközben felém közeledett és megcsókolt.

Teljesen más volt a csókja mint Zaynnek sokkal érzelmesebb és jobban feltüzelt. De még időben leállítottam.

-Most mennem kell.-feleltem zavarodottan majd kiszálltam a kocsiból.-

-Bella..-szólt utánam de nem figyeltem rá csak szaladtam a házunk felé.

Gyorsan beszaladtam a házba és a hátamat az ajtónak támasztottam úgy gondolkoztam. Hogy történhet velem ez előbb Zayn most meg Harry.

-Kislányom te meg hol voltál?.-találkoztam apám tekintetével hirtelen. 

Remélem tetszett és elég hosszú volt :) Komizz és pipálj ha tetszett :)