-Rendben.-felelte Viki.
Gyorsan elhelyezkedtünk mindketten az ajtónál. Majd amit felhoztunk magunkkal széket ledobtuk és az nagy csattanással ért földet a lépcső aljánál. Hirtelen hangzavarra lettünk figyelmesek kintről és nem sokkal később nyílt is az ajtó. Ahogy terveztük mindent jól csináltunk és futottunk is amerre tudtunk egyenesen az erdő felé. De egy valamire nem számítottunk hogy a többiek utánunk fognak jönni. Viki nagyon jól bírta de én már kezdtem fáradni és néha meg is botlottam. Majd mikor hátranéztem hogy követnek-e nem láttam az előttem lévő farönköt és hasra estem. A nagy puffanásra Viki is megállt és hátrafordult majd a távolba nézett. Én is hátranéztem és láttam hogy mindjárt ideérnek. Viki csak engem nézett de nem segített egy "sajnálomot" formázott a szájával majd farkassá változott és eltűnt. Nem hittem a szememnek segítettem neki és erre meg itt hagy. Nem tudtam tovább gondolkozni mert két erős kéz ragadott meg és rángatott föl a földről.
-Azt hitted hogy megtudsz lógni öt vámpírtól? Hát akkor rosszul hitted.-mondta mérgesen Louis.
Nem szóltam semmit csak hallgattam nem akartam rájuk nézni most biztos megfogok ezért fizetni.
-Harry, Niall vigyétek vissza. Addig én megkeresem a másikat.-felelte Louis majd odalökött hozzájuk.
Mind a ketten vigyorogva néztek rám amitől hányni tudtam volna. És elindultunk vissza a börtönömbe ahonnan már biztos nem fogok tudni megszökni ezek után.
Viki szemszöge:
Egyszerűen túl gyorsan történt minden amint megláttam hogy Bella a földön fekszik nem tudtam mit csináljak. Majd hirtelen ösztönből megfogtam magam és elmenekültem. Sajnáltam szegényt de inkább a saját életemet mentettem. Megálltam majd visszaváltoztam és nekidőltem egy fának. És elgondolkoztam hogy mégis csak segítenem kellett volna neki de most már késő biztos elkapták. Hirtelen egy zajra lettem figyelmes.
Az illat is ismerős volt és tudtam hogy az öt srác közül az egyik a közelben van. Gyorsan újra farkassá változtam és elszaladtam.
Bella szemszöge:
Amint visszaértünk azt hittem hogy újra levisznek a pincébe de nem így történt. Egy helységbe léptünk be ami valószinűleg a konyha lehetett. Majd leültem az egyik székre Harry is ugyanúgy tett Niall pedig a hűtőben kotorászott. Nem szóltam semmit csak bámultam magam elé majd hirtelen valaki egy tányért tett elém egy szendviccsel. Felnéztem és Niall tengerkék szem párjával találtam magam szembe. Őszintén megmondta még sose láttam úgy vámpírokat amikor úgy néznek ki mint a tipikus emberek. Eddig mindig csak azt láttam amikor vörös a szemük csak a fiúknál láthattam meg ezt az oldalukat a vámpíroknál. Megeresztettem felé egy apró mosolyt majd csendben elkezdtem enni.
-Bocsi Louis miatt hamar felkapja a vizet.-mondta hirtelen Niall.
-Semmi baj.-feleltem.
-Csak nem bírta felfogni hogy megszöksz.-felelte.
-Ha elengednétek akkor nem szöknék meg. Meg amúgy is miért vagytok ilyenek?.-vontam kérdőre.
-Milyenek?.-vonta fel kérdően a szemöldökét Niall.
-Hát ilyen kedvesek úgy viselkedtek velem mintha szimplán csak vendég lennék.-feleltem.
-Nehogy azt hidd hogy minden vámpír ugyanolyan. Meg amúgy is nem akarunk bántani.-felelte.
-Értem.-mondtam.
Furcsálltam hogy ilyenek de azért jól is esett hogy nem durvábbak de kicsit azért furák.
-Hazz haver vidd fel az egyik vendégszobába.-felelte hirtelen Niall.
Harry csak bólintott egyet majd elindultunk felfelé. Egy hosszú folyóson mentünk keresztül majd mikor a végére értünk megállt egy ajtó mellett és kinyitotta. Egy nem mindennapi szoba volt szépen kifestve bebútorozva és tiszta. Harry csak biccentett egyet a fejével hogy megyek be. Ahogy beléptem egyből az ágyra vetődtem jó volt végre egy tiszta ágy. Hirtelen azt vettem észre hogy besüpped mellettem az ágy és Harry ült ott. Én is felültem majd csak bámultuk egymást. Nem tudom mennyi idő telhetett el így de végre megszólalt.
-Tényleg bocsi mindenért.-mondta.
-Semmi baj nem ti tehettek róla.-feleltem.
-De igenis baj nincs értelme annak ha itt tartunk ha meg is ígéred hogy nem szólsz rólunk semmit azt nem is biztos hogy betartod.-mondta.
-Miért gondolod ezt?.-kérdeztem.
-Nem tudom.-mondta lehajtott fejjel.
-Figyelj. Ha elengedtek megígérem hogy nem szólok semmit.-emeltem fel a fejét.
Ahogy megláttam azt a két szem párt egyszerűen megbabonáztak azok a zöld íriszek. Nem szóltunk semmit majd hirtelen lesütöttem a szememet. Hirtelen Harry felemelte a fejemet és félresöpört egy hajszálat. Ezen a cselekedetén elmosolyodtam ő egyszerűen más mint a többi vámpír.
-Megígérem hogy megpróbálom meggyőzni a fiúkat hogy elengedjenek. De nem biztos hogy sikerülni fog.-mondta.
Én csak bólintottam egyet majd hirtelen adott egy puszit a homlokomra majd felállt és kiment a szobából. Nem hittem a szememnek hogy ez történt. Mi történik velem? Mi ez a fura érzés? Lehetséges hogy megkedveltem Harryt? Hihetetlennek hangzik de lehet hogy beleszerettem volna egy vámpírba ennyi idő alatt?...
Remélem tetszett :) Ne féljetek komizni és pipálni se :)
