2.évad 1.rész

*3 hónap múlva*

Harry szemszöge: 

-HARRY!HAGYD MÁR ABBA VÉGRE!-ordított rám Louis miközben egy újabb széket dobtam a falnak.

-MÉGIS MIÉRT? AZ UTÓBBI IDŐBEN SEMMIT NEM ÉRTEM EL. ZSÁKUTCÁBÓL ZSÁKUTCÁBA FUTOTTAM MINDIG. MIKOR REMÉNYKEDTEM HOGY NYOMRA AKADTAM MINDIG ELBUKTAM.-ordítottam vissza neki miközben már emeltem volna fel egy újabb holmit hogy a falhoz vágjam. 

-Figyelj rám! Nyugodjon le mindenki. Harry ez nem megoldás.-emelte fel a kezét Niall.

Letettem a kisebb asztalt amit elakartam dobni majd egy épen maradt székhez léptem és leroskadtam rá.

-Harry. Mis is ugyanazt érezzük mint te. Úgyanúgy keressük őt 3 hónapja és mindig kudarcot vallunk ez mindenkire igaz nem csak rád.-jött közelebb Lana majd legugolt elém.

-Fogalmam sincs már hol keressem. Egyszerűen olyan mintha elnyelte volna a föld.-temettem az arcomat a kezembe.

-Megfogadtuk hogy addig keressük amíg meg nem találjuk. És szerintem ezt mindenki betartja és nem adjuk fel.-lépett be Zayn a szobába.

-De tudod jól hogy egy dolgot meg kell tenned ha nem magadért Bella-ért.-nézett a szemembe Liam.

-Mit mondod Aurora?

-Azt hogy pontosan délben legyünk a tisztáson. Megtalálta azt a nagyhatalmú varázslót. És segít nekünk.-felelte.
-Mennyi időnk van addig?
-Még 2 óra.-mondta Lana.
-Még elintézek valamit. A tisztáson találkozunk majd.-felálltam majd a válaszukat meg sem vártam kiléptem az ajtón.

*~*~*~*~*~*~*~*

Lassan lépkedtem a célom felé majd elértem egy hatalmas vaskapuhoz. Felnéztem a tetejére két holló károgott egymásnak. Rég nem jártam itt. A kaput kinyitottam kicsit nehezen sikerült de bejutottam. Próbáltam minden emlékemet ide elzárni. De ahogy Bella megjelent hirtelen mintha újra visszaköltözött volna belém az élet. Ahogy előre felé mentem sok sír mellett elhaladtam. Csúpa olyanok akiket senki nem ismer vagy éppen eltűntek de a testüket senki nem találta meg. A sarokba messze a többi sírtól két sírkő hevert. Odaléptem az egyikhez majd legugoltam és végigsímitottam a feliraton 'Lexy'. Óvatosan letettem a kő elé egy vörös rózsát majd a másikhoz fordultam. 'Anne szeretett anyám' állt a kőre vésve. Leültem a sírok közé majd csak bámultam előre.

-Kár hogy nem vagy itt velem. Te tudnád mit kellene tennem.-szólaltam meg egy sóhaj kiséretében.

Már sok éve hogy édesanyámat elvesztettem. De nekem ő volt a mindenem. Még akkor is kiállt mellettem mikor bevalottam neki mi történt azon az éjszakán mikor átváltoztam. Ott voltam mellette mindig mikor tudtam hogy én örökké élni fogok ő pedig nem. Egy betegség vitte el átváltoztathattam volna de ő nem akarta. Az ő szavaival élve egy anya soha nem lehet örökké a gyereke mellett. De rettentően fájt az elvesztése. És most félek hogy Bellat is elveszíthetem. Hiszen ő ember én pedig vámpír. Mi van akkor ha beteg lesz? Vagy súlyossan megsérül? Nem hiszem hogy vámpír szeretne lenni. 

-Sajnálom hogy sokáig nem voltam. Most nagyon rossz a helyzetem. Nem tudom mihez kezdjek.-feleltem miközben egy fekete rózsát raktam a sírjára.

-Tudod mindig hogy mit kell tenned. Csak nem gondolkozol el a dolgokon.-szólalt meg hirtelen egy hang nem messze tőlem.

-Te meg ki vagy??És...-fordultam meg gyorsan.

Mindig nagyon jók az érzékeim de most annyira elvoltam foglalva hogy nem is hallottam hogy jön valaki.

-..honnan tudom hogy édesanyád mindig ezt mondta neked? Ezt akartad mondani igaz?.-mosolygott rám a lány.

-Ki vagy te??.-néztem rá mérgesen.

-Ha jól tudom te Harry vagy. Én pedig a 'mágus'? 'varázsló'? aki segít neked.-felelte.

-Honnan tudtad ezeket a mondatokat? A családomról soha senkinek nem beszélek.

-Mindenkinek megvanak a különös képességei. Nekem például az ha belépek egy temetőbe hallom a halottakat. Anyukád felelt én csak továbítottam.-mosolygott majd közelebb jött és leült mellém.

-Óóó..sajnálom nem akartalak letámadni.De a nevedet még mindig nem tudom.-néztem rá.

-Perrie vagyok.-mosolygott.

-Harry de ezt már tudod.Szóval az anyám szerint tudom mit kell tennem.

Muszáj megszabadulnom ettől az átoktól. Ha megvan utána folytathatom Bella keresését.
-Segítesz akkor nekem?.-néztem rá.
-Mindent megteszek amit csak tudok.De induljunk nemsokára kezdenünk kell.-húzta mosolyra a száját.
Felálltunk majd elindultunk. Akiket szeretek mindent meg kell értük tennem. Lekel győznöm ezt a démont. Utána pedig Bella a lényeg. Meg kell szabadítanom a szerelmemet annak az elmebetegnek a karmai közül.

Remélem mindenkinek tetszett a rész :) Komizz és Pipálj a szereplők közé pedig egy új személy bekerült :)

I.évad 33.rész -Évad befejező rész.

Gondoltam mivel évadokra van osztva így itt az ideje hogy egy csavarral vége legyen az első évadnak :) Pipálj és komizz mit gondolsz :D

Már több mint 1 órája úton vagyok mégse jut semmi eszembe hogy tudnám rávenni hogy Stef-et engedje el. Nem ismerem Eric-et de megértem hogy a húgán akar bosszút állni de ennek az árát nem az én barátaimnak kéne megfizetnie. Ráhajtottam egy földes útra majd fél óra múlva a távolban egy kis házat vettem észre. Nagyszerű egy elhagyatott helyen egy ház jöhet még ennél rosszabb? Leállítottam a motort majd elindultam a ház felé. Mikor odaértem lassan fellépkedtem a lépcsőkön majd kicsit betoltam az ajtót ami nyikorogva kitárult. Beléptem és körülnézve tényleg senki nem lakta felborított bútorok és mindent por fedte.
-Előjössz vagy kárnak jöttem el?-mondtam kicsit hangosabban miközben megálltam az előszoba közepén. 
-Azt gondoltam nem vagy ilyen bátor hogy eljössz egyedül. De a barátokért mindent nem?.-felelte mosolyogva a lépcső tetejéről majd elindult lefelé.
-Akkor igencsak alábecsülsz.-követtem a tekintettemmel miközben leért majd megállt egy kicsit távolabb tőlem.
-Én senkit nem szoktam alábecsülni. Jobban szeretem ha az igazat mondják nekem. Bár nem mintha tudnának nekem hazudni.-felelte miközben a mellette álló polcról levet egy poros labdát majd elkezdte egyik kezéből a másikba dobálni.
-Ezt hogy érted?.-húztam fel a szemöldökömet.
-Gondolom vámpírvadászként tudod hogy vannak különös képességeink. Veszélyes az ilyeneket elárulni de az enyémet megosztom veled megérzem ha valaki hazudik.-mosolyodott rám.
-Akkor már tudtad hogy egyedül fogok jönni.
-Nem volt nehéz kitalálni. Ha nem egyedül jöttél volna a barátnőd már nem élne.
-Hol van?
-Biztonságban. Az egyik szobában kicsit megcsapolva ájultan.-felelte gonosz vigyorral.
-Azt mondtad ha eljövök nem fogod bántani.-csattantam fel.
-Nem bántottam. Csak meg is éheztem meg lekellet nyugtatni kicsit nehogy megpróbáljon elszökni.
-Mi kell érte cserébe?
-Sokat gondolkoztam rajta..az nem segítene ha megölnélek az nem lenne elég szenvedés a drága barátodnak..de utána eszembe jutott mennyire fájna neki ha soha többet nem látna..-nézett a szemembe.
-Ezt hogy érted?
-Úgy kedvesem..hogy a barátnődért cserébe annyit kérek hogy te állj a helyére.
-Most azt kéred hogy legyek a foglyod?
-Félreértesz nem a foglyom..nevezhenténk utazótársnak..persze ha elvállalod nem maradhatunk egyhelyben nehogy megtaláljanak.
Elgondolkoztam rajta mi lenne ha nemet mondanék. Akkor Stef-et megölné. Ha viszont elfogadom az ajánlatát elkell hagynom Harry-t valószinűleg örökre. Nem lehetek vele ott a bálon se a barátaimmal mikor végzünk. Néha az embereknek meg kell hozni a legnehezebb döntéseket. Nem akarom hogy bárkinek baja essen és ha Eric-en tartom a szemem nem bánthatja semelyik barátomat se.
-Rendben veled megyek. De van egy feltételem.-néztem rá.
-Halgatlak.-nézett mosolyogva.
-Hazavihetem Stef-et amíg nem tér magához hogy biztonságba tudjam. És persze a barátaimnak még akarok egy búcsúlevelet írni. Nem fogok azzal kapcsolatban semmit írni hogy merre megyünk mivel nem is tudom. De meg kell tudniuk hova tüntem el.
Néhány másodpercig nem szólt semmit majd megszólalt.
-Rendben. Azt nyugodtan megemlítheted a drága Harrynek hogy nálam vagy had dühöngjön.-kacsintott rám majd elindult az egyik szoba felé.

*~*~*~*~*~*~*~*~*

Szerencsére mielőtt felébredt volna Stef gyorsan haza tudtam vinni és eltűnhettem gyorsan. Most éppen hazafelé tartok a fiúkhoz. Eric mondta hogy nyugodtan mehetek mivel elmentek vadászni szedjek össze pár holmit és persze hagyjam ott a levelet és utána indulunk. Ahogy beléptem a házba nem volt kedvem elhagyni sok minden történt beleérte rosszat és jót is. De hogy mindenki biztonságba legyen muszáj megtennem. Felmentem az emeletre elkezdtem pár holmit bedobálni egy ócska táskába csak amik szükségesek. Mikor végeztem leültem Harry ágyára az éjeliszekrényen ott volt a repülős nyaklánca. Óvatosan felvettem majd a nyakamba akasztottam. Emlékszem sokszor mondta hogy örülne ha nálam lenne. Ha ezt az egy emléket is de magamnál szeretném hordani. Felálltam majd a farmer zsebemből előhuztam a levelet és letettem a szekrényre. Kiléptem a szobából majd elindultam lassan leértem majd a bejári ajtóhoz értem. Visszafordultam majd körülnéztem. Nagyon fog minden hiányozni de legjobban azok az emberek akiket mindennél jobban szeretek. Talán soha nem fogom őket viszontlátni és ez fáj a legjobban...

Harry szemszöge: 

Ahogy visszaértünk a vadászatról egyből szaladtam is fel a szobába. Reméltem hogy Bella már visszaért mert már nagyon hiányzik. Ahogy beléptem a szobába furcsa érzés fogott el. Körülnéztem majd a szemem megakadt egy levelen odamentem majd felvettem. Leültem az ágyra és kíváncsia felbontottam.

Harry nem is tudom pontosan mivel kezdjem.

Elöszőr is sajnálom hogy ezt egy levélben kell megtudnod.

Eric elrabolta az egyik barátnőmet nem a főhadiszállásra

mentem hanem hogy vele találkozzak.

Üzletett ajánlott hogy ne bántsa amit elfogadtam.

Az üzlet pedig az hogy vele kell mennem akármerre megy is.

Pontosan nem tudom merre fogunk menni

de ha tudtam volna nem írhattam volna meg..féltem

volna akkor is hogy talán nektek is bajotok esik.

Szomorú vagyok hogy nem lehetek ott veletek

majd mikor végzünk és nem táncolhatok veled sem.

Reménykedem benne hogy valamikor újra láthatlak de egyre

bizonytalanabb vagyok ezzel kapcsolatban.

Mond meg mindenkinek hogy szeretem őket és remélem

ők se haragszanak hogy feláldoztam magamat 

azért hogy mindenki biztonságban legyen.

Remélem nem felejted el hogy bízom benned és hogyha

nem is vagyok ott az átkodat akkor is sikerül legyőznöd.

A nyakláncodat magammal vittem remélem nem 

haragszol majd.

Kérlel ne törj össze és tartsd mindenkiben a lelket.

Örökké emlékezni fogok rád és Szeretlek Hazz.

Bella

Többször is elkellett olvasnom hogy felfogjam mit írt. Ez nem történhetett meg ha megtalálom kinyírom ezt az alakot. Nem fogok összetörni azon leszek hogy megtaláljam Bella-t ha a világ végére is követnem kell őket...

I.évad 32.rész

Hát visszatértem mint látjátok :) Már kicsit elszoktam a blog írástól de lássuk mit alkotok :D Jó olvasást mindenkinek pipálj és komiz :) (Eric a vámpír akinek Harry megölte a húgát remélem emlékeztek rá. Tudom van egy másik Eric is de ő a vámpírvadászok főhadiszállásán dolgozik :) )

2 hét eltelt azóta apámat örök nyugalomra helyeztük. Aurora még nem jelentkezet és mindenki aggódik egy kicsit nem mondják de tudom és érzem. Szerencsére még bőven van a főzetből amit Harry kapott így egy kicsit nyugodtabb mindenki. Nemsokára itt van a születésnapom is apa nélkül furcsa lesz hogy nincs itt velem. Igaz borzalmas ajándékokat választott mindig a legrosszabb felsőktől kezdve az ócska díszekig. De én így szerettem tudtam hogy milyen nehéz egy lányt az anyja nélkül felnevelni ő mégis próbálkozott több kevesebb sikerrel. Az iskolában is mindenki megvan bolondulva 1 hónap múlva szalagavató utána pedig már nemsok van háta és végzünk. Örülök hogy a többiek mellettem vannak. És persze hogy a bálon Harry lesz a párom még múlthéten kért meg rá és igent mondtam. Tudtam hogy csak azért csinálja hogy jó kedvem legyen és ez sikerült is neki mindent megpróbálok hogy ne lássák hogy összetörtem. De tudom hogy egyvalaki tudja csak nem mondja az pedig Harry ő van velem a legtöbbet. Kívülről nem mutatok semmit csak a kicsit szomorú mégis vidám lányt. Harry tudja hogy esténként rémálmok gyötörnek legtöbbször sírva ébredek de ő ott van mellettem. A ma este is egy ilyen alkalom volt. Lent vagyunk a konyhában miközben Hazz egy kis tejet melegít nekem. Mióta véglegesen ideköltöztem pár dolgot még beszereztek a fiúk több konyhai eszközt hogy mindenem meglegyen.
-Tessék.-tette elém a langyos tejet.
Nem mondtam semmit csak lassan elvettem majd belekortyoltam. Harry mellém ült majd lassan megfogta a kezemet.
-Tudom hogy többször mondtam már és lehet unod de itt vagyok veled.-nézett a szemembe.
-Nem unom és tudom.-mosolyogtam kicsit majd megszorítottam a kezét.
Pár percet ültünk még majd hirtelen hallottuk hogy a bejárati ajtó kinyílik majd Zayn lépett be rajta.
-Havert mit csinálsz te ilyenkor kint?.-nézett rá Zaynre majd az órára ami hajnali fél 3-mat mutatott.
-Csak valamit el kellett intéznem.-vonta meg a vállát.
-Megint rémálmok?.-nézett rám.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdeztem meglepődve.
-Bella...nem vagyok bolond nem nehéz észrevenni..fáradt vagy napközben táskásak a szemeid..meg néha esténként sikítva ébredsz fel..nem nehéz kitalálni..-felelte.
-Szóval akkor a többiek is tudják?
-Szerintem igen..csak nem mondják azt akarják hogy jobban legyél..-mondta miközben a hűtőhöz lépett.
-Zayn rendben leszek..csak még egy kis időre van szükségem.-mondtam miközben ő becsukta a hűtő ajtót.
Még egy kicsit beszélgettünk majd mindenki ment a saját szobába természetesen én Harry-hez mentem.

*~*~*~*~*~*~*~*

Reggel fáradtan de a suliban már 3 órán túl voltunk szerencsére. Furcsa volt a suli mert Stef nem volt suliban és Anna se tudta merre lehet küldtem neki egy sms-t de azóta nem írt. Remélem jól van és csak beteg vagy dolga van azért nem ér rá visszaírni. Hála égnek hamar vége lett az óráknak így még gyorsan elszaladtam a szekrényemhez hogy pár könyvet haza tudjak magammal vinni. Mikor kinyitottam az ajtaját egy papír fecni esett ki a földre. Körülnéztem de senki nem volt már a suliban így lehajoltam és felvettem majd széthajtottam.

Remélem jó helyre raktam be ezt a levelet

Bella emlékszel rám igaz? Hát miért ne emlékeznél..a drága

barátod végzett a húgommal..ha rajta nem tudok

bosszút állni hát vannak más módszereim is.

Furcsa igaz hogy a barátnőd nincs a suliba? Kettőt találhatsz

kinél van...de szerintem már rég leesett.

Ha vissza szeretnéd kapni élve találkozzunk egy elhagyatott

háznál..a pontos címet egészen lent látod majd.

Ui:. Ne szólj semelyik barátodnak különben végzek vele..hidd

el vannak embereim és tudni fogom ha szólni mersz nekik..

egyedül gyere.

                                                    Eric

Ezt nem hiszem el..tudtam hogy van valami baj Stef nem tűnik csak egy szó nélkül el. Mit tegyek? A többieknek nem szólhatok..el kell valahogy mennem anélkül hogy

Harry rájönne mire készülök. Támadt egy ötletem remélem beveszik. Hazafelé gyorsan elrejtettem a gondolataimat. Néha jó de legtöbbször utálom hogy tudnak a gondolataimban olvasni így jól kell nekik beadni az egészet. Mikor beléptem az ajtó mind a nappaliban ültek szerencsére.

-Srácok egy kicsit el kell mennem csak gondoltam szólok.-álltam eléjük.

-Mégis hova?.-nézett rám Harry majd mellém lépett.

-Eric hívott a bázisról..bekell mennem pár dolgot elintézni apuval kapcsolatban..-feleltem miközben rájuk néztem. 

Csend volt senki nem szólalt meg majd Harry törte meg a csendet.
-Vigyázz magadra rendben? Ha bármi van csak hívj és megyek nem érdekel hogy vámpírvadászok vannak ott.-fogta meg a kezem.
Csak bólintottam majd mindenkit egyesével megöleltem kifelé menet felvettem Harry autókulcsát ragaszkodott hozzá hogy az övével menjek. Mikor kiértem gyorsan beszálltam és indultam is. Remélem nem követek el ezzel hibát hogy nem szóltam neki. De nem kockáztathatom hogy végezzen Stef-el bármi áron de akik még élnek és a családomnak tekintem őket megvédek mindenkit bármi áron..ha az esetleg az életembe is kerülne....