I.évad 12.rész

*Visszatekintés*

1895

Mit is írhatnék még? Gondolkoztam el majd eszembe jutott és leírtam majd a levelet beletettem egy borítékba. Sajnos legjobb barátom távol volt így kénytelenek voltunk levelezni egymással hogy mégis tudjuk mi van a másikkal. Odaadtam az egyik inasunknak hogy küldje el majd megköszöntem és visszamentem a szobámba. Úgy fél óra múlva édesanyám kiáltott fel hogy kezdjek el készülődni. Tettem a dolgomat és felvettem az öltönyömet megigazítottam magamon majd leindultam a földszintre. Édesanyám és Édesapám ott vártak majd elindultunk mindhárman. Ja nem is említettem hova megyünk? Elnézést mindenkitől amúgy egy bálba vagyunk hivatalosak. Nem nagyon vagyok oda a bálokért mert mindkét szülőm azzal van elfoglalva hogy szerintük ideje lenne már találnom magam mellé egy lányt hiszen már 19 éves vagyok. Én ezzel nem nagyon értek egyet de mégsem szoktam soha megszólalni. Ahogy beértünk a helyiségbe körbenéztem mindenki szépen kivolt öltözve majd Édesanyám hirtelen a fülemhez hajolt:

-Menj nézz körül hátha találsz egy normális lányt.-mosolyodott el amire én csak bólintottam egyet.

Körül néztem szebbnél-szebb lányokat láttam csinosan kiöltözve de egyik sem fogott meg. Most felmerült bennetek hogy miért igaz? Hát azért mert elég unalmasak fojton vihognak és egy normális szót se tudok velük váltani a másik meg ha köszönök nekik vagy bármit megkérdezek egyből a barátnőihez szalad elmondani. A lányok körében olyasfajta "nőcsábászként" tartanak számon nem is tudom hogy miért 2 barátnőm volt azok se sokáig. Egy olyan barátnőre vágyom aki ezeknek a lányoknak az ellentéte sokkal vadabb és más személyiséggel. Beszélgettem sok mindenkivel az este folyamán de csak a barátaimmal nem nagyon kerestem a lányok társaságát így is elvoltam. Épp egyik barátom valamilyen hülye poént sütött el amikor körbepillantottam a termen és megakadt a szemem egy gyönyörű teremtésen épp engem nézett de amint észrevette hogy én is nézem őt csak mosolygott egyet és elfordult. Furcsa érzés kapott el úgy gondoltam muszáj odamennem hozzá így is tettem.
-Bocsánat kisasszony nem lenne velem kedve táncolni?.-mondtam mikor odaértem.
-Ezer örömmel uram.-mosolyodott el majd a kezét nyújtotta amit megfogtam.
-Megkérdezhetném a nevét?.-kérdeztem miközben táncoltunk a lassú zenére.
-Szólítson csak Caitlyn-nek Mr.Styles.-mosolyodott el.
-Tudja a nevemet?.-kérdeztem furcsállva.
-Itt szerintem mindenki tudja hiszen maga lenne a nagy "nőcsábász" ha jól tudom.-kuncogta el magát.
-Ne higgyen a pletykáknak nem igazak.-feleltem.
Ő csak bólintott egyet majd tovább táncoltunk hangtalanul. Vége lett a zenének majd kicsit eltávolodott tőlem megköszönte a táncot majd egy cetlit nyomott a kezembe és elment.
Gyorsan megnéztem mi áll rajta:

"Jöjjön 5 órakor a pajtába ott várom."

                                           Caitlyn

Elmosolyodtam rajta majd felnéztem az órára ami majdnem 5 órát mutatott ezért gyorsan szedtem a lábamat hogy odaérjek. Beléptem a pajta ajtón de nem láttam senkit ezért visszafordultam az ajtóhoz de abban a pillanatban két ajkat éreztem a számon. Nem bírtam neki ellenállni én is visszacsókoltam. Így folytattuk tovább míg nem elvált tőlem majd kiindult az ajtón én persze egyből utánamentem. Az erdő felé tartott de közben elkezdett szakadni az eső.

-Caitlyn megfog fázni menjünk vissza a házba.-kiabáltam utána.

Nem mondott semmit csak visszafordulva rám mosolygott majd futni kezdett mi mást tehettem volna futottam utána. Hirtelen eltűnt a szemem elől nem tudtam merre lehet majd hirtelen a semmiből valaki nekinyomott gyengéden a fának és megcsókolt. Ő volt az nem ellenkeztem.

-Félek hogy hibát követünk el.-felelte.

-Nem csinálunk semmit csak élvezzük egymás társaságát.-mondtam.

-Te ezt nem érted.-hajtotta le a fejét.

-Caitlyn megbízhat bennem.-emeltem fel a fejét.

Ami hirtelen elém tárult megrémisztett először vérbe volt a szeme és a szemfogai is kilátszottak.

Hátrálni próbáltam de a fa miatt nem tudtam ezért csak néztem őt. 

-Félsz tőlem?.-kérdezte.

-Nem.-feleltem igaz hogy elsőnek megijedtem de nem félek tőle most már bebizonyosodott hogy vámpírok igenis léteznek.

-Tényleg?.-simogatta meg az arcomat.

-Igen.-mondtam és hogy el is higgye megcsókoltam.

Tudtam hogy léteznek de nem gondoltam volna hogy pont egy vámpírba fogok beleesni. Csak csókoltuk egymást majd rátért a nyakamra és azt kezdte el puszilgatni majd megharapta amit egy fájdalmas nyögéssel tudattam hogy fáj. Nem csinált semmit csak lassan belém mélyesztette a fogait majd éreztem ahogy a vérem áramlani kezd. Nagyon elgyengültem nem szabadott volna hagynom hogy ezt csinálja.

-Caitlyn ne...-ennyit tudtam kinyögni már szinte a tudatomnál se voltam. Most már biztos hogy megfogok halni.

~*~*~*~*~

Hirtelen magamhoz tértem azt se tudtam hol vagyok. Körülnéztem és láttam hogy az erdőben vagyok de Caitlyn sehol sincs. A nyakamhoz kaptam ami tiszta vér volt de a sebet nem éreztem. Mi történhetett? Láttam hogy a nap már felmenőben van ezért felálltam nagy nehezen nem tudtam merre induljak az időérzékem teljesen elveszett. Kóvályogtam mindenfele de nem tudtam merre menjek a nap is már fent volt engem pedig a rosszullét kerülgetett. Hangokat hallottam embereket mégsem láttam ezért elindultam a hang irányába. Egy táborhelyhez értem ahol egy nő volt épp nekem háttal amikor valószínűleg meghallotta hogy itt van valaki hátrafordult.

-Óóó istenem jól vagy?.-szaladt felém.

Nem tudtam semmit válaszolni mivel hirtelen elöntött az éhség.

-Hívom a mentőket rendben?.-kérdezte.

-Nem kell. Én inkább csak éhes vagyok.-feleltem.

-Rendben várj meg itt mindjárt hozok valamit.-fordított nekem hátat.

Én abban a pillanatban ok nélkül rárontottam és a nyakába haraptam. Ami belőle egy hangos sikolyt váltott ki majd egyre csendesedett majd végül elhalkult. Hirtelen tértem magamhoz mit tettem? Ez nem lehet igaz mit műveltem? Megöltem egy embert! Most már mindent értem Vámpír vagyok...

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)

I.évad 11.rész

Igaz hogy nem szoktam előre írni de ez kivételes. Sajnálom hogy eddig nem írtam(családi dolgok) de most meghoztam az új részt :) Jó olvasást és ha tetszett akkor pipáljatok és komizzatok :)
Ui:. A rész elejét Viki szemszögéből láthatjátok :) (aki nem emlékszik rá ő egy vérfarkas)

Viki szemszöge:
Egyszerűen nem tudtam hol vagyok ha jól tudom már 1-2 napja csak keresem a táborunkat de nem találom. Mindvégig csak Bella járt a fejembe hogy ott hagytam és nem segítettem rajta. Mi lehet most vele? Életben van még egyáltalán? Igaz hogy nem sokáig ismertem de nagyon megkedveltem és remélem nem esik semmi baja. Ahogy felemeltem a fejemet és körbenéztem nem messze tőlem pillantottam meg a táborunkat egyből arra vettem az irányt. Ahogy közeledtem egy alakot véltem felfedezni aki rohan felém majd ahogy közelebb ért bátyám alakját véltem felfedezni.
-Hugi hát te meg hol a francba jártál?-ölelt szorosan magához.
-És miért vagy csupa kosz és vér?-folytatta a kérdések áradatát.
-Tyler nyugi nincs semmi bajom. Csak pár vámpír elkapott de nem vészes.-mondtam halványan elmosolyodva.
-Még hogy nyugi? Napok óta aggódtam érted és éjjel nappal kerestelek mégse találtalak meg.-ölelt még szorosabban magához. 
Hát igen ez az én bátyám mindentől megakarja védeni a kishúgát akármi vagy akárki legyen az.
-A többiek hol vannak?-kérdeztem.
-Anya és apa elmentek a városba bevásárolni a többiek meg a tónál vannak.-felelte.
-Lemegyünk hozzájuk?.-kérdeztem.
-Persze de előtte öltözz át.-mondta mosolyogva.
-Én csak vállba bokszoltam majd elindultam a kunyhónk felé majd gyorsan átvettem egy elviselhetőbb ruhát. Ahogy közeledtünk a tábortűz mellé hirtelen mindenki ránk emelte a tekintetét és a csajok sikítozva ugrottak oda hozzám és megszorongattak. Mind elmondták hogy mennyire hiányoztam meg kérdezték is hogy hol a fenébe voltam de erre csak legyintettem egyet. Nem akartam hogy megtudják hogy 5 vámpír elrabolt mivel a mi fajtánk és az ő fajtájuk ősi ellenségek. Ezért is merem elmondani Tyler-nek mert tudom ő nem mondja el senkinek a szüleimet is beleértve. A fiuk is üdvözöltek majd letelepedett ismét mindenki a tűz köré. Jó volt így mindenkit egyszerre látni összesen velem együtt 12-en vagyunk fele-fele arányban a lányok és a fiúk. Hát igen nem lehet a legnagyobb falkának nevezni de én így szeretem apa és anya gondoskodni az egész falkárol. Furcsának találjátok igaz? 2 felnőtt 12 tinivel együtt hát ennek megvan a maga kis története. Még kisebb lehettem olyan 4 éves amikor egyik este üvöltést hallottam kintről és édesanyám bejött azzal hogy gyorsan mennyek le a pincébe a bátyámmal együtt. Tettük amit mondott de mint kiderült nem csak mi voltunk ott lent hanem a barátaink is mind ott voltak. Senki nem értette mi történik csak Tyler és két másik haverja akik 6 évvel idősebbek voltak nálunk ők nyugtatgattak hogy minden rendben lesz és mi elhittük nekik. Nem tudom mennyi idő telhetett el de biztos pár óra mikor hangokat hallottam meg és a szüleim jelentek meg itt-ott pár sebbel. És igen ennyire emlékszem de később apu mindenkit beavatott hogy a többieknek a szülei nem elmentek egy fontos dolog miatt hanem meghaltak. Vámpírtámadás volt azon az éjjelen és sajna meghaltak így anyura és apura maradt az a feladat hogy felnevelje a többieket is. Hát ennyi lenne a történet egy pár hónapig mindenki szomorú volt miután ez kiderült de végül elfogadták és abban vagyunk hogy egy újabb és erősebb falkát létrehozzunk.
-Viki, Viki hahooo.-hirtelen eszméltem fel a gondolataimból miközben bátyám a kezével előttem integetett.
-Mivan?.-kérdezte.
-Már vagy 2 perce itt szolongatlak de semmit se reagáltál. Minden rendben van?.-kérdezte aggódva.
-Persze csak kicsit fáradt vagyok megyek lefekszek.-ő csak bólintott egyet a kijelentésemen.
Mindenkitől elköszöntem egy Jóéjt-el majd elindultam a faházak felé. Gyorsan letusoltam majd felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyba alig kellett pár perc és már az álmok világában voltam.

Harry szemszöge:
Megpillantottam ahogy egyre közelebb ért és elmosolyodtam akaratom ellenére és ahogy láttam ő is elmosolyodott.
-Szia.-mondtam mosolyogva.
-Szia.-mosolyodott ő is el.
-Bemegyünk?.-kérdeztem mire ő csak bólintott egyet.
Ahogy ott sétáltunk mindenen gondolkoztam igazán megkedveltem ezt a lányt talán már az első pillanattól. De létezik egyáltalán ilyen? Hogy egy vámpírnak legyenek érzései? Bemerem neki valaha vallani hogy Szer...? Nem, nem, nem ez egyáltalán lehetetlen talán emberként éreztem ilyet akkor is utoljára. Emlékszem arra az estére 1895 azon az éjszakán minden megváltozott...

Itt lenne Tyler Black:

I.évad 10.rész

-Apa!-rohantam oda hozzá majd megöleltem szorosan.
Nem tudom meddig tarthatott ez az idilli pillanat amikor csak öleltük egymást de végül megtört.
-Elárulhatnád végre hol voltál ennyi ideig.-vont kérdőre miközben a kanapéra telepedtünk le.
-Bocsi hogy nem szóltam csak elintéztem a célpontomat.-mosolyogtam rá.
-Tényleg??.-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem.
-Ügyes vagy kislányom akkor még ezen a héten kapod a következő célpontot ha te is akarod.-mondta.
-Hogyne akarnám.-mondtam.
-Na jó de most menj fel a szobádba és pihenj le fáradt lehetsz.-mondta mosolyogva.
-Rendben.-feleltem szintén mosolyogva majd elindultam az emeletre.
Beléptem a szobába majd becsuktam magam mögött az ajtót de hirtelen két kezet éreztem a derekamon amitől síkitottam egyet.
-Shhh.-tette az ujját a számra a göndör hajú.
Hirtelen kopogtak az ajtómon majd apám hangját hallottam meg.
-Kislányom minden rendben?.-kérdezte.
-Persze nincs semmi baj.-feleltem.
Egy "okét" mondott majd hallottam amint lemegy a lépcsőn.
-Te mégis mit keresel itt?.-vontam kérdőre.
-Csak meg akartam nézni hogy rendben hazaértél-e.
-Hát amint látod nincs semmi bajom ellentétben veled.-feleltem.
-Miért mi van velem?.-kérdezte.
-Az hogy nem vagy normális hogy bejössz egy vámpírvadász házába. Ha apám meglát kínyir téged.-mondtam el egy szuszra.
-Nyugodj meg nem fog észrevenni.
Csak megforgattam a szememet majd leültem az ágyamra. Kis hezitálás után Harry is helyet foglalt mellettem.
-Meddig maradsz?.-vontam kérdőre.
-Netán zavarok?.-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogy csak kérdeztem.
-Oké. Amúgy nem tudom ameddig nem zavarok.-villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
Nem tudtam erre mit felelni csak ültünk egymás mellett némán. Majd egy kis idő elteltével harry megtörte a csendet és elkezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba került a múltja beleértve az enyém is. Igaz ő sokkal több mindenről tudott beszélni mert mint kiderült a beszélgetésünk során 105 éves. Elég meglepődtem rajta de miután azt is mondta hogy ő a legfiatalabb még jobban megdöbbentem. Kiderült hogy Niall 130 éves, Louis 145 éves, Zayn 155 éves és végül Liam 180 éves ő a legidősebb. Örültem ezen hogy ilyen sok mindent megoszt velem ezért én is elmeséltem neki az életem nagy részét kezdve attól amikor két vámpír megölte az anyámat. Látszott rajta a sajnálat és ez meglepő volt egy vámpírtól de nem foglalkoztam vele.
Kezdtem érezni hogy egyre fáradtam vagyok ezért elnézést kértem Harrytől ő persze megértette majd elbúcsúztunk és szinte bedőltem az ágyba. De még volt annyi erőm hogy megnézzem az órát ami hajnali 4-et mutatott jó sok időt elbeszélgettünk.

~Másnap reggel~

Reggel napsütésre ébredtem fel persze este elfelejtettem behúzni a függönyt hát ez remek.

Lassan felkeltem majd megnéztem az időt 13:25 hát ez remek jó sokáig aludtam majdnem 2-óra. Gyorsan leszaladtam a konyhába mert a gyomrom jelezte hogy enni kéne valamit. Ahogy beértem egy cetlit találtam a hűtő szekrényen.

"Szia kicsim amikor reggel benéztem hozzád még aludtál ezért nem akartalak felébreszteni. Bementem a főhadiszállásra pár gond adódott de ha minden jól megy estére otthon leszek."                                           

                                                                                                                                           Apa

Elolvastam majd nekiláttam reggelit készíteni ami egy egyszerű rántottából állt. Amint kész lettem megettem majd beraktam a tányért a mosogatóba és felmentem a szobámba. Úgy gondoltam elfoglalom magamat ezért bekapcsoltam a laptopomat majd felnéztem Twitterre. Két levelem is volt az egyik Ana-tól a másik pedig Stef-től. Mind ketten azt írták hogy hova tűntem? Miért nem válaszolok? Megértem őket hiszen aggódnak értem ezért gyorsan válaszoltam is rá hogy bocsánat csak apummal elutaztam ahol sajna nem kerültem net közelbe. Egy kis hazugság belefér nem? Na mindegy nem szeretném őket ebbe az egész vámpír dologba beavatni ezért is próbálok mindig jókat kitalálni ami hihető. Hirtelen jött még egy üzenetem gondoltam Stef vagy Ana válaszolt de nem ők voltak azok teljesen megdöbbentem.

Harry: "Hello na mi a helyzet ki aludtad magadat? :D"

Bella: "Szia hát valamennyire ki :) De neked mióta is van Twittered? :o"

Harry: "Mindig is volt szívi ;)"

Bella: "Szívi? Te jól vagy Harry?"

Harry: " Mindig is jól voltom édesem ;) De nem lenne kedved találkozni?"

Bella: "Minek is kellene találkoznunk?"

Harry: "Talán nincs kedved beszélgetni ;("

Ezen a szomorú kacsintós fejen elmosolyodtam Harry már nem az akit megismertem hanem sokkal kedvesebb.

Bella: "Na jó. De hol találkozzunk? :)"

Harry: "Mit szólnál a Hyde Park-hoz? :)ˇ

Bella: "Rendben. Akkor 2 óra múlva a bejáratnál jó lesz? :)ˇ

Harry: "Persze :) Akkor majd ott találkozunk :)"

Nem válaszoltam már vissza neki helyette lecsuktam a laptop tetejét és elmentem lezuhanyozni közben gondolkoztam. Mi üthetett Harry-be ilyen hirtelen hogy ilyen kedves velem és akármiről el tudunk beszélgetni vele. Nem tudtam rájönni az okára ezért inkább hanyagoltam is. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt majd a hajamat is becsavartam egybe és kiléptem a fürdőből épp jókor hiszen a telefonom üzenetet jelzett.

"Sajnálom kicsim de el kell utaznom Amerikába kb 2 hétre. De addig is vigyázz a házra és magadra is ha bármi gond van meny be a főhadiszállásra és ott segítenek. Szeretlek."

                                                                                                                                          Apa

Hát ez remek itt hagy 2 hétre de ezt már megszokhattam volna de mindegy is. Lassan elkezdtem készülődni majd amint kész lettem felkaptam a telefonomat és indultam lefelé. Kulccsal bezártam az ajtót és indultam a park felé. Szerencsére nem volt túl messze ezért 20 perc alatt megtettem és már a bejárat felé közeledtem ahol ismerős alakot vettem észre. Ahogy egyre közelebb értem észrevett ő is engem és rám mosolygott amitől én is elmosolyodtam nem tudom miért...

Remélem tetszett :) Bocsi hogy sokáig nem írtam de nem volt időm :( Ezért egy hosszú résszel próbálom nektek pótolni :) Jó olvasást :) Pipálj és komizz ha tetszett :)