Harry szemszöge:
Mikor a házhoz értem hallottam hogy a többiek mind lent vannak a nappaliban. Így csendben de gyorsan felmásztam sikeresen Bella szobájába mégis őt akartam először látni. Ahogy körülnéztem nem volt sehol így vártam míg haza nem ér. Az üveget letettem az asztalra majd kinéztem az ablakon. Lassan de lemegy a nap de még sehol nincs vajon hol lehet? Elfoglalás gyanánt hallgatóztam mit beszélnek lent a többiek hát mint kiderül aggódnak értem. Titokban ez a dolog megmosolyogtatott hiszen mi nem nagyon szoktuk kimutatni mit érzünk a másik iránt. Hát ez régen volt mielőtt még Bella belekerült volna az életünkbe. Azóta mióta ő itt van minden teljesen megváltozott. Ha lehet mondani teljesen beleestem és persze megint egy emberbe. De ami még meglepőbb egy vámpírvadászba. És a fiúk elfogadták ezt nem is ellenzik bár igaz Zayn néha furán viselkedik és alig van itthon. Hirtelen hallottam meg egy kocsi hangját ami kizökkentett a gondolataimból. Éreztem hogy ő az hallgattam ahogy belépett a házba majd jött felfelé a lépcsőn majd kinyitotta az ajtót és ott állt előttem. Az arcán látni lehetett hogy nem hisz a szemének hogy itt vagyok.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva felálltam és közelebb léptem hozzá.
Láttam rajta hogy nem tud mit mondani igazán meglephettem az biztos.
-Mi baj? Nem is örülsz nekem?- kérdeztem majd egy szót se szólt csak hozzám rohant és átölelt.
Nem tudom meddig öleltük egymást mikor felnézett rám.
-Azt hittem sose látlak már.-bújt még jobban.
-Nem rázol le ennyivel jól tudod.-mosolyodtam el majd kézen fogtam és leültünk az ágyra.
-Mikor jöttél?.-kérdezte.
-Nem is olyan régen. Mikor Aurora elmondta hogy mennyi ideje vagyok már ott egyből el kellett jönnöm.
-Mindenki aggódott érted hogy mi lehet. Semmi üzenetet nem kaptunk. És féltünk hogy a legrosszabb fog történni.-nézett rám aggódva.
-Bella..minden rendben nem kell aggódni.-simogattam meg az arcát.
-Akkor megnyugodtam. Csodálkozom hogy a srácok ennyi idő után hagytak hogy csak felgyere ide és egyedül legyél.-nézett rám.
-Hát..ami azt illeti..nem is tudják hogy itt vagyok.-vakartam meg a tarkómat.
-Micsoda?.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Mikor hazaértem bemásztam az ablakodon..téged akartalak először látni..
-Hihetetlen vagy.-rázta mosolyogva a fejét.
Nem feleltem rá semmit csak magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam. Majd beleegyeztem abba hogy elmesélem mi történt míg távolt voltam majd lemegyünk a többiekhez.
Zayn szemszöge:
Mindenki a nappaliban ült és néztük a tv-t mikor Bella hazaért és egyenesen a szobájába ment. Mostanában csak ritkán látom hiszen megpróbálom valahogy elkerülni nem sok sikerrel. Mikor utoljára beszéltem vele megfogadtam magamnak hogy elfelejtem akármilyen vonzalmat is érzek iránta. Harryvel együtt vannak igaz én kicsit később tudtam meg mivel alig vagyok itthon így Louis-tól kellett hallanom. A közelébe férkőzhetnék hiszen Harry sehol de ez még tőlem is ocsmányság lenne.Éppen beszélgettek a többiek mikor Bella jelent meg a lépcső alján Harry társaságában.
-Haver hát te meg mit keresel itt?.-pattant fel hirtelen Louis nyomában mindenki.
-Talán elmenjek?.-nevetett miközben lepacsizott mindenkivel beleértve engem is és leültek.
-Mikor jöttél?.-rohamozták meg a kérdésekkel.
-Bocsi mindenkitől tényleg már pár órája itt vagyok csak Bellát akartam látni először.-karolta át majd magához húzta.
-És mi volt míg távol voltál?.-kérdezte Niall.
-Bellának már elmondtam de nektek is tudnotok kell. Szóval nem sok mindenre emlékszem csak néha voltam magamnál. De Aurora csak egy jó dolgot talált megoldásnak ha megidézzük a démont.
-Harry..tudod igaz hogy ez veszélyes.-nézett rá komolyan Liam.
-Tudom..de muszáj Liam..ha nem teszem meg akkor ebbe akár bele is örülhetek és végezhetek magammal..vagy..akár mással is..-fújta ki a levegőt nehezen.
-Meddig kell várni?.-kérdeztem hogy azért énis benne legyek a beszélgetésben.
-Aurora szerint 1 hét míg előkészülnek..addig adod egy italszerűséget ami megakadályozza hogy az átok felülkerekedjen rajtam.
Senki nem szólalt meg csak próbálták feldolgozni a hallottakat. És persze mind megigérték hogy mellette állnak és bármiben segítenek amiben csak tudnak. Majd egyszer csak egy telefon csörgés megszakította a beszélgetést. És nem is sejtettük hogy ez a hívás megváltoztat majd mindent egy ember életében...
Mikor a házhoz értem hallottam hogy a többiek mind lent vannak a nappaliban. Így csendben de gyorsan felmásztam sikeresen Bella szobájába mégis őt akartam először látni. Ahogy körülnéztem nem volt sehol így vártam míg haza nem ér. Az üveget letettem az asztalra majd kinéztem az ablakon. Lassan de lemegy a nap de még sehol nincs vajon hol lehet? Elfoglalás gyanánt hallgatóztam mit beszélnek lent a többiek hát mint kiderül aggódnak értem. Titokban ez a dolog megmosolyogtatott hiszen mi nem nagyon szoktuk kimutatni mit érzünk a másik iránt. Hát ez régen volt mielőtt még Bella belekerült volna az életünkbe. Azóta mióta ő itt van minden teljesen megváltozott. Ha lehet mondani teljesen beleestem és persze megint egy emberbe. De ami még meglepőbb egy vámpírvadászba. És a fiúk elfogadták ezt nem is ellenzik bár igaz Zayn néha furán viselkedik és alig van itthon. Hirtelen hallottam meg egy kocsi hangját ami kizökkentett a gondolataimból. Éreztem hogy ő az hallgattam ahogy belépett a házba majd jött felfelé a lépcsőn majd kinyitotta az ajtót és ott állt előttem. Az arcán látni lehetett hogy nem hisz a szemének hogy itt vagyok.
-Szia.-köszöntem neki mosolyogva felálltam és közelebb léptem hozzá.
Láttam rajta hogy nem tud mit mondani igazán meglephettem az biztos.
-Mi baj? Nem is örülsz nekem?- kérdeztem majd egy szót se szólt csak hozzám rohant és átölelt.
Nem tudom meddig öleltük egymást mikor felnézett rám.
-Azt hittem sose látlak már.-bújt még jobban.
-Nem rázol le ennyivel jól tudod.-mosolyodtam el majd kézen fogtam és leültünk az ágyra.
-Mikor jöttél?.-kérdezte.
-Nem is olyan régen. Mikor Aurora elmondta hogy mennyi ideje vagyok már ott egyből el kellett jönnöm.
-Mindenki aggódott érted hogy mi lehet. Semmi üzenetet nem kaptunk. És féltünk hogy a legrosszabb fog történni.-nézett rám aggódva.
-Bella..minden rendben nem kell aggódni.-simogattam meg az arcát.
-Akkor megnyugodtam. Csodálkozom hogy a srácok ennyi idő után hagytak hogy csak felgyere ide és egyedül legyél.-nézett rám.
-Hát..ami azt illeti..nem is tudják hogy itt vagyok.-vakartam meg a tarkómat.
-Micsoda?.-nézett kikerekedett szemekkel.
-Mikor hazaértem bemásztam az ablakodon..téged akartalak először látni..
-Hihetetlen vagy.-rázta mosolyogva a fejét.
Nem feleltem rá semmit csak magamhoz húztam és hosszan megcsókoltam. Majd beleegyeztem abba hogy elmesélem mi történt míg távolt voltam majd lemegyünk a többiekhez.
Zayn szemszöge:
Mindenki a nappaliban ült és néztük a tv-t mikor Bella hazaért és egyenesen a szobájába ment. Mostanában csak ritkán látom hiszen megpróbálom valahogy elkerülni nem sok sikerrel. Mikor utoljára beszéltem vele megfogadtam magamnak hogy elfelejtem akármilyen vonzalmat is érzek iránta. Harryvel együtt vannak igaz én kicsit később tudtam meg mivel alig vagyok itthon így Louis-tól kellett hallanom. A közelébe férkőzhetnék hiszen Harry sehol de ez még tőlem is ocsmányság lenne.Éppen beszélgettek a többiek mikor Bella jelent meg a lépcső alján Harry társaságában.
-Haver hát te meg mit keresel itt?.-pattant fel hirtelen Louis nyomában mindenki.
-Talán elmenjek?.-nevetett miközben lepacsizott mindenkivel beleértve engem is és leültek.
-Mikor jöttél?.-rohamozták meg a kérdésekkel.
-Bocsi mindenkitől tényleg már pár órája itt vagyok csak Bellát akartam látni először.-karolta át majd magához húzta.
-És mi volt míg távol voltál?.-kérdezte Niall.
-Bellának már elmondtam de nektek is tudnotok kell. Szóval nem sok mindenre emlékszem csak néha voltam magamnál. De Aurora csak egy jó dolgot talált megoldásnak ha megidézzük a démont.
-Harry..tudod igaz hogy ez veszélyes.-nézett rá komolyan Liam.
-Tudom..de muszáj Liam..ha nem teszem meg akkor ebbe akár bele is örülhetek és végezhetek magammal..vagy..akár mással is..-fújta ki a levegőt nehezen.
-Meddig kell várni?.-kérdeztem hogy azért énis benne legyek a beszélgetésben.
-Aurora szerint 1 hét míg előkészülnek..addig adod egy italszerűséget ami megakadályozza hogy az átok felülkerekedjen rajtam.
Senki nem szólalt meg csak próbálták feldolgozni a hallottakat. És persze mind megigérték hogy mellette állnak és bármiben segítenek amiben csak tudnak. Majd egyszer csak egy telefon csörgés megszakította a beszélgetést. És nem is sejtettük hogy ez a hívás megváltoztat majd mindent egy ember életében...
