I.évad 7.rész

Állandóan azon pörgött az agyam hogy hogyan tudnék megszökni de semmi nem jutott az eszembe. Akármerre néztem csak falak sehol egy ablak ha pedig az ajtón mennék ki akkor egyből elkapnának. A gondolataimból egy ajtó csapódás zökkentett ki majd Niall megjelent egy tálcával a kezében.
-Tessék hoztam egy kis ennivalót ne maradj éhen.-mondta.
Nem szóltam hozzá semmit helyette a földet bámultam.

Gondoltam láthatta hogy nem vagyok beszédes hangulatomban ezért elém tette a tálcát és elment. Már órák telhettek el de mintha az agyam nem fogott volna semmi szökési lehetőség nem jutott az eszembe. Pár perccel később nagy hangzavarra lettem figyelmes majd egy hangos sikításra amitől a hideg kirázott. Nem tudtam mi folyhat odafent de az biztos hogy inkább nem szeretném megtudni. Pár pillanattal később nyílt az ajtó és Liam jelent meg egy szőkés barna hajú lánnyal a kezében majd minden szó nélkül ledobta az ágyra és elment. Amilyen gyorsan csak tudtam oda mentem hozzá egy hatalmas harapás éktelenkedett a nyakán amiből folyt még a vér. Gyorsan megnéztem a pulzusát szerencsére még mutatott élet jelet gyorsan körülnéztem de semmit nem találtam amivel elállíthatnám a vérzést. Nem tétlenkedtem gyorsan a ruhámból leszakítottam egy darabot és odatettem a vérző nyakára.

Hirtelen kinyitotta a szemeit majd fel akart ugrani de nem sikerült mert visszazuhant az ágyra.

-Minden rendben?.-kérdeztem.

-Ugye te nem akarsz bántani?.-kérdezte remegve.

-Nyugi én nem vagyok olyan mint ők.-telepedtem le mellé majd a szemébe néztem.

Ami elém tárult az hihetetlen volt sose nem láttam ilyen szemeket mint az ővé. Sárgák voltak a szemi majdnem hogy azt lehetett rá mondani hogy arany színben pompáztak.

-Szóval te tudod hogy mik ők?.-kérdezte megtörve a gondolataimat.

-Igen. Mivel vámpírvadász vagyok.-feleltem.

-Óóó értem. Szóval te tudsz a természet feletti lények létezéséről.-mondta miközben egy megkönnyebűlt sóhaj szakadt ki belőle.

-Aha.De miért?.-kérdeztem.

-Mert én is az vagyok.-felelte rám pillantva.

A szemeim elkerekedtek ahogy kimondta ezeket a szavakat. Ő természet feletti de mégis mi ő? Vámpír nem lehet hiszen megtámadták de én még nem hallottam soha életemben hogy más lények is léteznek. Apu nem említett ilyet hogy vannak a világon más lények is.

-És mégis mi vagy?.-pillantottam rá.

-Vérfarkas.-mondta.

-Vérfarkas?? Az meg hogy lehetséges?.-döbbentem le.

-Tudom hogy hihetetlennek hangzik de én is kb 2 hete tudtam meg. Tudod a vérfarkasok csak egy korban úgymond amikor betöltik a 17. életévet akkor kezdődik ez el náluk addig nem sejttel semmit. Velem ez pont 2 hete történt meg amikor 17 lettem.-mondta.

-Mond csak el nyugodtan.-mondtam miközben bíztatóan a vállára tettem a kezemet. Titokban kíváncsi is voltam rá hiszen eddig nem is tudtam a vérfarkasok létezéséről.

-Minden reggel történt a születésnapomon...nagyon furcsán ébredtem de nem is tőrödtem vele inkább elkezdtem készülödni a suliba..a szüleim azt mondták hogy jobb lenne otthon maradnom és beszélni is szeretnének velem valamiről..de én nem tőrődtem velük azt feleltem hogy "ha hazaérek majd akkor is megtudjuk beszélni" és azzal elindultam a suliba..semmi baj nem volt addig amíg az egyik osztálytársam nem idegesített fel és eluralkodott rajtam a dűh..arra lettem figyelmes hogy nem gondolkozok és ráborítottam a padot még szerencsé hogy hirtelen felugrott kitudja mi lett volna..megijedtem ettől az egésztől ezért hazarohantam..és akkor avattak be a szüleim a nagy "családi titokba"...-fejezte be a történetet.

-Akkor ez a dolog ilyen kezelhetetlen lenne?.-kérdeztem.

-Nem. Csak első alkalommal mert akkor sokkal több erőd van mint máskor.-mondta.

-Értem. És hogy kerültél ide?.-vontam kérdőre.

-Hát ez a bökkenő hogy a szüleim mesélték hogy vannak ilyen vérszívók is rajtunk kivűl. Csak nem mindegyik tud a mi létezésünkről. Én meg persze egyedül sétáltam az erdőben és egyáltalán nem tudtam még a vámpírok illatát se hogy milyen ezért nem éreztem hogy jönnek. És szerintem ők se sejtették hogy én mi vagyok. De amikor megtaláltak rám támadtak és idehozták az utolsó emlékem az hogy egy göndör hajú srác megharap és én meg sikoltok. Utána minden kiesett és itt ébredtem.-mutatott körbe a helyen.

-Aha. Akkor szóval nem tudják hogy mi vagy.-feleltem ő erre csak bólintott egyet.

-De bolond vagyok itt mesélek és még be se mutatkoztam. Victoria Black vagyok de szólíts csak Vikinek.-mondta mosolyogva a kezét nyújtva.

-Én pedig Izabella Morgan de szólíts nyugodtan Bellának.-feleltem szintén mosolyogva.

-És mióta vagy itt?.-kérdezte.

-Hát nem is tudom talán 2-3 napja.-mondtam.

-Mi történt?.-kérdezte.

-Hát rövide annyi hogy elraboltak és nem akarnak elengedni.-feleltem.

-De valahogy meg kell innen szökni.-állt fel hirtelen viki és nézelődött.

-Már én is körülnéztem de semmi kiút nincs.-mondtam szomorúan.

-De akkor még nem volt egy vérfarkas barátnőd.-mondta vigyorogva....

Itt lenne Victoria Black:

Remélem tetszett a rész :) Pipáljatok és ne féljetek komizni :)