I.évad 14.rész

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem fel és ez talán már rég volt. Majd a tegnap esti beszélgetés jutott eszembe Lanával. Gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem egy egyszerű ruhát majd leindultam a konyhába. Ahogy beléptem a helyiségbe Zaynt, Niallt és Lanát pillantottam meg ahogy beszélgetnek és valami piros italt isznak feltételezem vért. 
-Jóreggelt. Lana mikor indulunk?.-kérdeztem miközben a hűtőben néztem körül valami ehető után.
-Ha reggeliztél utána indulhatunk is.-felelte mosolyogva.
-Ti meg hova mentek?.-vonta fel a szemöldökét Zayn.
-Tegnap este még beszélgettem Bellával és úgy döntöttünk hogy a mai napot együtt töltjük.-mosolygott Lana.
-Jól hangzik.-mondta mosolyogva Niall miközben megcsókolta.
Zayn nem szólt semmit csak megrántotta a vállát. Gyorsan megreggeliztem majd épp léptünk volna ki az ajtón amikor Harrybe és Louisba botlottunk.
-Hova-hova?.-vont kérdőre Harry.
-Majd a többiek elmondják de most sietünk.-feleltem majd gyorsan az autó felé mentünk.
-És hova megyünk?.-kérdeztem mikor már beszálltunk.
-Gondoltam mehetnénk a plázába.-mosolygot.
-Rendben.-mosolyogtam szintén.

*1 óra múlva*

Még életemben nem vásároltam talán ennyit mint most. Már azt se tudom hanyadik boltot jártuk végig de mindkét kezem teli volt szatyrokkal.

-Szerintem együnk egy fagyit.-ültem le egy székre.

-Benne vagyok.-felelte.

Kerestünk a közelben egy fagyizót majd beültünk és rendeltünk egy-egy fagyi kelyhet. Ahogy meghozták a rendelésünket elkezdtünk mindenféléről beszélgetni.

-Amúgy te mikor változtál tudod...vámpírrá?.-kérdeztem meg.

-Hát erről nagyon nehéz beszélnem..-hajtotta le a fejét szomorúan.

-Figyelj ha nem akarsz akkor nem kell beszélned róla.-mondtam.

-De elmondom...mert bízom benned. Erről csak a fiuk tudnak senki más.-mondta még mindig szomorúan.

Látszott rajta hogy amikor feltettem a kérdést elgondolkozott és nagyon szomorú. De a tudat hogy egy napja ismerjük egymást és bízik bennem nagyon jó érzés.

-Az egész még akkor kezdődött amikor 5 éves voltam...-kezdett bele a mesélésbe.

-A szüleim vámpírvadászok voltak és azt akarták hogyha betöltöm a 10 éves életkort én is az legyek. Nem szóltam semmit hiszen azt szerettem volna amit a szüleim mondtak nekem. Egyik este amikor a szüleimmel otthon voltunk valamilyen oknál fogva apám felküldött az emeletre hogy bármit hallok ne menjek le. Az ágyamban voltam összekuporodva amikor dulakodás hangokat hallottam lentről és a szüleim parancsának ellentmondva lementem. Ahogy leértem a szüleim a földön feküdtek semmi életjelet mutatva. Utána csak annyira emlékszek hogy két alak berak egy fekete furgonba és elvisznek. Mint kiderült azok voltak akik megölték a szüleimet. Elvittek magukhoz és felneveltek iskolába járattak egészen addig amíg benem töltöttem a 18 életévet. Azon az estén engem is átváltoztattak vámpírrá. Amikor átváltoztattak akkor elszöktem tőlük és a menekülésem során találkoztam a fiúkkal akik megígérték hogy vigyáznak rá.-fejezte be gy nagy sóhajtással.

Nagyon meglepett ez a történet sajnáltam szegény lányt. Egyszerűen nem tudtam megszólalni csak azok jártak a fejembe amiket mondott.

-Nagyon sajnálom.-nyögtem végül ki.

-Nem kell sajnálni már kezdem elfelejteni.-erőltetett magára egy mosolyt.

-De hagyjuk ezt a témát. Beszéljünk másrol.-mondta.

-Miről akarsz?.-kérdeztem.

-Mi a helyzet Zaynell és Harryvel?.-vonta fel a szemöldökét.

-Mégis mi lenne?.-nevettem fel kínosan.

-Mi lenne? Látszik rajtuk hogy kedvelnek. Zayn állandóan néz téged Harry meg állandóan a közeledben van és mindenről tudni szeretne.-felelte.

-Csak beképzeled magadnak az egészet.-nevettem fel.

Lana csak megrántotta a vállát és tovább ette a fagyiját. Lehet hogy tényleg igaza van? Kedvelnének engem? Hogy lehetne egyáltalán igaz hiszen a vámpíroknak nincsenek érzéseik. Vagy mégis?....

Remélem tetszett :) Komizz és Pipálj :)