*Visszatekintés*
Harry szemszöge:
-Lexy gyere már a többiek nem fognak tovább várni.-nyitottam be a szobájába ahol barátnőm éppen a felsőjét vette át.
-Egy pillanat és kész vagyok.-mosolygott rám miközben eltűnt a hatalmas gardróbban.
Hihetetlen hogy már lassan 3 hónapja vagyok vele együtt és eddig semmit nem sejt még rólam. A többiek is mondták hogyha komolyan gondolom akkor ideje lenne bevallani neki ezt az egészet. De nem tudom neki elmondani hogy vámpír vagyok félek hogy megijedne tőlem. A többiek is mikor Lexy közelében vannak próbálnak természetesen viselkedni kisebb-nagyobb sikerrel. Egy buliba készülődünk és ha minden jól megy ma elmondom neki csak legyen kicsit felszabadultabb. Remélem megfogja érteni és nem fog bolondnak gondolni vagy megijed és elhagy. Nem szeretném ha ezek bekövetkeznének mert mindennél jobban szeretem. Benne találtam meg az igaz szerelmet és mindentől megvédeném az életem árán is.
~*~*~*~*~*~
Ahogy beléptünk a buli helységébe egyből megcsapott az alkohol jellegzetes illata. Szerencsére a vámpíroknak nagyon sokat kell inni hogy érezhessék a hatását. Ezért is ha nincs vér jó néha az alkohol is kis mennyiségben. Egyből a pulthoz léptünk és rendeltünk egy kör italt. Lexyre azért figyelek hogy ne igyon túl sokat mivel ember és nem nagyon bírná és a buli végén beszélnünk is kell. Ahogy megrendeltük az italokat elfoglaltunk egy boxot és mind leültünk amíg vártunk az italokra ahogy meghozták koccintottunk és mindenki meghúzta a saját poharát. Lexy hirtelen megfogta a kezem és a táncparkett felé húzott majd megállt nekem háttal és a csípőjét ringatni kezdte. Felvettünk egy kellemes ritmust és táncoltunk a zenére. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor körülnéztem a táncparketten valami furcsa jelenlétet éreztem. A fiúk nem lehetnek azok hiszen itt táncolnak nem messze tőlünk ez valami más. Talán egy természetfeletti? De mit kereshet itt? Sose láttam még azelőtt másokat emberek közelében. Összetalálkozott a tekintetem Louis-al és bólintott ezek szerint ő is érzi hogy van itt valaki.
-Hozok még egy kört mindjárt jövök.-súgtam Lexy fülébe aki csak mosolyogva bólintott és tovább táncolt.
Lassan elindultam közben láttam hogy a fiúk kicsit közelebb mentek barátnőmhöz védték nehogy legyen valami baja. Követtem a természetfeletti jelenlétét és kijutottam a hátsóajtón. Körülnéztem de sehol nem láttam senkit. Pedig éreztem hogy itt kell lennie de nem volt sehol. Épp indultam volna vissza mikor távolabb a sötétben hangos csattanást hallottam. Bezártam az ajtót majd elindultam a hang irányába. Ahogy egyre közelebb mentem egy ember alakját láttam kirajzolódni a sötétben. Közelebb mentem és láttam hogy a falnak van támaszkodva lehajtott fejjel. Közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát. Nem voltam biztos benne hogy ő lenne az akinek éreztem a jelenlétét mert már majdnem eltűnt.
-Héé jól vagy?.-kérdeztem meg.
Nem szólt semmit csak bámult lefelé rám se nézett. Épp fordultam volna meg amikor hirtelen megragadott és magához rántott. A szemembe nézett és nem hittem amit látok a szeme fehérje teljesen eltűnt csak feketeséget lehetett látni. Próbáltam kiszabadítani magam de erősebben szorított miközben megfogta két kezével a fejemet. Valamit mondott de nem értettem mert más nyelven beszélt. A fejem fájt mintha szét akart volna robbanni majd elnyelt a sötétség..
~*~*~*~*~*~
Felriadtam és gyorsan körülnéztem hol is vagyok ugyan ott voltam a sikátorban. A fejem még ugyanúgy fájt de már kezdett azért tompulni a fájdalom. Felálltam és lesöpörtem magamról a piszkot majd elindultam nem tudom hány óra lehetett de biztos későre járhatott. A fiúk már biztos hazavitték Lexyt jobb ha énis elindulok haza. Hazafelé csakis az a szempár lebegett a szemem előtt amit láttam soha életemben nem volt részem ilyenben. Ha a többieknek mondanám biztos hülyének néznének. Ahogy hazaértem kinyitottam az ajtót és valaki rám vetette magát.
-Hol a fenében voltál?.-kérdezte Lexy miközben szorosan ölelt.
-Sajnálom.-csak ennyit tudtam kinyögni nagy nehezen.
A fiúk is kérdezősködtek hogy hova tűntem de senkinek nem mondtam semmit úgysem hinnék el. Lexy ma nálunk aludt úgyhogy felmentünk a szobába miközben gyorsan megfürödtünk és lefeküdtünk aludni.
~*~*~*~*~*~
Fura hangra ébredtem fel de nem tudtam honnan jön. Óvatosan felkeltem nehogy felébresszem a mellettem szuszogó lányt. Elindultam lefelé a konyha irányába ahol egyre erősödött a hang és jobban kitudtam venni mit mond. 'Ölni, Ölni kell' hallottam tisztán a hangot. De kit kell ölni és miért?
-Harry van valami baj? Miért nem alszol?.-jött egy hang mögülem.
Hátranéztem és Lexyt pillantottam meg mintha megszédültem volna kicsit majd homályosan kezdtem el látni. Hirtelen mintha nem lettem volna tudatomnál és nem tudtam irányítani amit teszek. Éreztem ahogy a fogaim előjönnek majd egyenesen a lány szemébe néztem.
-H..Harry minden rendben?.-kérdezte félelemmel a hangjában.
Nem szóltam semmit csak léptem egyet előre mintha valamiféle transzban lennék. Elindultam felé és megragadtam a karját és megszorítottam.
-Harry engedj el ez fáj.Mi bajod van?-szólt élesen.
Tovább szorítottam a karját majd magamhoz húztam és belemélyesztettem a fogaimat a nyakába. El sikoly hagyta el a száját miközben próbált kiszabadulni sikertelenül. Nem akartam ezt tenni de mintha kényszerítettek volna rá hogy ezt tegyem. Egy hang szólalt meg 'Elég lesz enged el' mire elengedtem és ellöktem magamtől.
-Fuss.-szóltam halkan.
-Mi??.-kérdezte reszketve miközben sírt.
-FUSS.-szóltam rá élesebben mire hátrafordult és elrohant.
A hang újra megszólalt 'Most kezdődik a játszma hajrá. Kapd el a tiéd. Tudom hogy akarod.' Elindultam arra amerre Lexy elindult és követtem. Éles hallásomnak köszönhetően tudtam merre jár és hallottam a szíve őrült dobogását. Éppen majdnem elkaptam mikor kivágódott az egyik ajtó és Louis meg Niall léptek ki rajta. Megállapodott a tekintetük rajtam majd Lexy felé pillantottak elszörnyedve.
-Kérlek segítsetek. Nem tudom mi baja lehet Harrynek.-könyörgött nekik.
A fiúk se szó se beszéd nélkül rám rontottak és elkezdődött a küzdelem. Jó párszor a falnak csaptak miközben barátnőmnek sikerült elmenekülnie de úgy éreztem mintha sokkal erősebb lennék. Megfogtam Louist a nyakánál majd eldobtam a szemben lévő falnak majd ezt Niallal is megcsináltam. Akkorát csattantak hogy biztos nem kelnek fel egy ideig. 'A feladatodra koncentrálj gyerünk!' szólt a hang már sokadszorra. Elindultam lefelé a lépcsőn miközben hallgattam hol lehet. Ahogy megtaláltam a rémült tekintetével találtam magam szembe.
-Kérlek ne...-könyörgött.
Nem szóltam semmit csak felé léptem és megálltam előtte majd megfogtam az állát és felemeltem. Könnyáztatta arccal nézett rám majd megsimítottam az arcát.
-Sajnálom.-ennyit bírtam kimondani és nem tudtam mást cselekedni.
Nekiestem a nyakának és ittam a vérét miközben sikított és próbált ellökni magától de nem sikerült. Egyre jobban szorítottam hogy ne sikerüljön a kiszabadulása. Egyre gyengébbek lettek a próbálkozásai majd a hang megszólalt 'Gyerünk fejezd be. Tudod mit kell tenned.' Éreztem ahogy még jobban szorítom magamhoz hiába már nem is próbálkozott a szabadulással. Egyre jobban szívtam a vérét becsuktam a szememet és csak átadtam magam az érzésnek. Egy reccsenő hangot hallotta mire kinyitottam a szememet. Kiejtettem a kezemből a testét majd a földre rogytam mellette. Magamhoz tértem döbbenten néztem magam elé. A barátnőmre néztem vagyis már csak a volt barátnőmre. A teste ott hevert előttem míg a feje pár centivel arrébb a testétől. Mit műveltem? Mi történt velem? Ezt én tettem. Megöltem azt az embert akit a világon mindennél jobban szerettem...
*Visszatekintés vége*
Remélem mindenkinek tetszett a rész :) És remélhetőleg elég hosszú volt és nem volt túl ijesztő vagy nem tudom :) Próbáltam jól megfogalmazni :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése