Bella szemszöge:
Nem tudom hogy mit súghatott Louis Harrynek de nem nagyon foglalkoztam vele. Harry igaz furcsán viselkedett és ahogy láttam el is gondolkozott de miután mellé ültem rám mosolygott majd átölelt. A nap további részében úgy döntöttünk hogy tv nézünk mivel jobb dolgunk úgyse akadt. Jobb lenne ha suliba lehetne menni de mint kiderült elhúzódik a felújítás így hosszabb lesz a szünet. Nyugodtan feküdtem a fejemet Harry ölébe hajtottam miközben a hajammal szórakozott én csak mosolyogtam rá. Hirtelen dörömböltek az ajtón amit furcsáltam hiszen nagyon messze vagyunk hogy erre emberek járjanak.
-Majd én kinyitom.-mondtam mosolyogva.
Gyorsan felültem majd az ajtó felé vettem az irányt ahogy kinyitottam csodálkozva néztem az előttem álló személyre.
-Viki?.-kérdeztem csodálkozva.
-Segítened kell.-mondta kétségbeesetten.
~*~*~*~*~*~*~*~
Miután elmesélte az egészet nem bírtam felfogni hogy ez miért történhetett. A falkájukat egy vámpírcsapat megtámadta ő pedig eddig futott hogy segítséget találjon. Igaz mikor belépet megijed a többiektől de megnyugtattam hogy már nem fogják bántani. Mind figyelmesen végighallgattuk amíg a végére nem ért.
-És ide jöttem annak érdekében hogy remélem tudtok nekem segíteni.-hajtotta az arcát a kezébe.
Mind csak néztük őt senki nem szólalt meg mindenki a gondolataiba merült.
-Azután is segítséget mersz tőlünk kérni hogy megtámadtunk téged?.-kérdezte meglepetten Niall.
-Csak bennetek bízhatok hogy segítetek. Másik falkától is kérhetnék segítséget de ők túl messze vannak.-felelte.
-Srácok segítenünk kell neki.-pattantam fel.
Mind egyetértően bólintottak majd felálltak és elkezdtek öltözködni. Mielőtt elindultunk volna gyorsan haza kellet ugranom hogy otthonról elhozzak pár vámpírölő fegyvert ami segíthet.
~*~*~*~*~*~*~*~
Ahogy a helyszínre értünk a legrosszabbra számítottunk de azt kellett észrevennünk hogy eddig még senki nem adta fel. A farkasok keményen harcoltak hiába kevesen voltak. Ahogy egy nő felénk fordult és meglátta Vikit mintha egy kis megkönnyebülés áradt volna szét benne. Mind egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk. Tudtam hogy hiába ellenségek a farkasok és a vámpírok muszáj segítenünk nekik. Nem tudom kik lehetnek ezek a vámpírok de indok nélkül rátámadni egy védtelen falkára az hatalmas bűn. Ezt még apukám tanította nekem elmesélte hogy mikor kisebb voltam akkor ő is segített egy falkának még régebben. Most pedig én vagyok soros hogy segítsek nekik...
Szia!
VálaszTörlésEgy új olvasód vagyok, aki ma talált rá a blogodra, és nem tudta abbahagyni. ;)
Remélem hamar lesz új rész a blogodon :)
Csak így tovább csajszi :) :* ^^ :$
Cino xx
Juj köszi ^^ Örülök neki hogy azért olvassák :) Minél hamarabb megpróbálom hozni a kövi részt :)
VálaszTörlés