A derekamra erősített fegyverek közül gyorsan kihúztam egy karót majd mind az egészen nekiindultunk. A fiúk és Lana is vámpírrá változtak Viki pedig farkassá én pedig hát mint mindig magamra voltam utalva. Sorban döftem le a vámpírokat ahogy csak tudtam viszonylag könnyű volt és ezt furcsáltam is. Mintha nem is küzdenének de miért? Valami azt súgja hogy ez még csak a kezdete az egésznek. Éppen végeztem egy újabb vámpírral majd körülnéztem hol vannak a többiek. Mindenki rendben volt jól bírták szerencsére.
-Neked nem harcolni kéne kicsi lány?.-szólalt meg egy hang a hátam mögül mire gyorsan megfordultam.
Egy fekete hajú fiú állt velem szemben olyan egy fejjel magasabb lehetett nálam a szemei pedig pirosan izzottak.
-Szerintem semmi közöd hozzá mit csinálok nem mint te aki egy ártatlan falkát támad meg.-feleltem.
-Szerintem az csak a mi dolgunk nem egy olyan kicsi lányé mint te.-vicsorgott rám.
-Egy az nem vagyok kicsi lány! Másrészt pedig nem hagyom hogy bántsd őket.
Nem mondott semmit csak kivillantotta tűhegyes fogait majd készült rám támadni de hirtelen valaki előttem termett.
-Jobb ha békén hagyod.-ismertem fel Harry hangját.
-Nahát kit látnak szemeim.-vigyorodott el a vámpír.
-Jobb ha eltünsz innen mielőtt én intézlek el.-mondta feszülten Harry.
-Csak netán valami probléma van? De úgy látom megint szereztél magadnak egy hogy is mondjam játszótársat? Vagy már rég az újaid köré csavartad?.-nézett egyenesen rám hiába próbáltak takarni.
-Semmi közöd semmihez Eric! Pláne nem hozzá.-méregette Harry a továbbra is vigyorgó ezek szerint Ericet.
-Még hogy nincs hozzá közöm? Hát ez nevetséges.-nevetett fel keserűen.
-Már ezt megbeszéltük.
-Még hogy meg? A húgom volt. Érted? A húgom!.-felelte bosszúsan.
Louis szemszöge:
Mindenki bele volt merülve a harcba mégis azért odafigyeltem néha rájuk. Nem akartam hogy bárkinek bármi baja legyen. Valahogy úgy éreztem mintha ezek a vámpírok nem fogynának sőt egyre többen lettek. Éppen körülnéztem mikor megpillantottam egy ismerős alakot. Eric meg mi a francot keres itt?? Harryre kaptam a tekintetem aki ugyanabba az irányba nézett ahol Eric Bellával beszélt valamit. Feszültem figyeltem őket mikor éppen neki akart menni Bellának de Harry gyors volt és egyből ott termett. Jobban odafigyeltem rájuk így jobban hallottam mit beszélnek a hallásomnak köszönhetően. Épp mikor meghallottam hogy Eric a húgát emlegeti muszáj voltam beleavatkozni.
-Eric jobb ha most lelépsz!.-feleltem.
-Na megjött a másik is.-forgatta meg a szemét.
-Bella menj segíteni a többieknek mi ezt elintézzük.-felelte kimérten Harry.
Ránéztem Bellára de láttam hogy kicsit vonakodva de megfordult és a többiek irányába szaladt.
-Jobb ha békén hagysz mindenkit.-mondtam az előttem álló személynek aki nem bírta a vigyorgást abbahagyni.
-Nem érdekel mit mondtok! Megfogadtam hogy bosszút állok. Ezt vegyétek figyelmeztetésnek.-felelte mire elkiabálta magát mire körülnéztünk de mikor ismét ránéztünk volna már hűlt helyét találtuk.
Bella szemszöge:
Nem értem mi volt ez a beszélgetés de jobbnak láttam ha nem szólok bele. Egy dolog mégis zavart és ezt szóvá is fogom tenni. A vámpírok egyik pillanatról a másikra eltűntek mindenki megkönnyebülésére. A vérfarkasok mind leültek megpihenni kivéve egy nőt és egy férfit akik felénk tartottak. Mint kiderült Viki szülei akik alig bírtak hálálkodni hogy segítettünk nekik. Mindenki megpihent kicsit és mivel meghívtak minket hogy náluk ünnepség lett volna legalább ennyivel köszönjék meg hogy eszünk valamit amit szívesen elfogadtunk. Miután végeztünk megköszöntük majd hazaindultunk. Látszott hogy mindenki kivan merülve kicsit így ha hazaérünk biztos kidőlnek. De egy valami nem hagyott nyugodni így addig vártam amíg be nem értünk az ajtón.
-Na jó nem bírom tovább.-feleltem mire mindenki rám nézett értetlenül.
-Mi baj?-jött oda hozzám Hazz majd gyengéden megölelt.
-Valaki elmondhatná hogy mégis ki az az Eric és mit csináltál a húgával?!-néztem bele a szemébe majd azt éreztem mintha mindenki megfagyott volna körülöttem.
Harry szemszöge:
-Valaki elmondhatná hogy mégis ki az az Eric és mit csináltál a húgával?.
Ez az egy mondat járt az agyamban egyfolytában mikor Bella ezt megkérdezte. Tudtam hogy ez elfog jönni de miért most? Nem bírtam megszólalni ahogy a többiek sem.
-Na jó mondjon már valaki valami.-felelte feszülten.
Nem tudtam semmit csinálni csak álltam. De egy valamire rájöttem muszáj vagyok elmondani neki. Még ha el is veszítem emiatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése