I.évad 31.rész

Drága Bellám,

Tudom hogy most sok kérdés fogalmazódik meg benned. Miért van ez a levél? Miért hagytalak egyedül? És még talán sok millió kérdés. De ha ezt elolvasod talán megértesz engem. Minden úgy kezdődött hogy édesanyád meghalt neked és nekem is szörnyű volt ez. Erről nem beszéltem neked de onnantól kezdve mindig a gyilkosok után kutattam. Nagyon sok év eltelt de semmi nyomuk nem volt. Pár héttel ezelőttig. Ezért kellett elutaznom megfigyeltem és végül megtaláltam őket. És amit találtam az egyszerűen lehetetlen. Mint kiderítettem ez a két férfi bérgyilkos vámpírok. Nagyon fáj ezt leírni de édesanyádat talán miattam ölték meg. Ilyen egy vámpírvadász élete mindig is féltem családot alapítani amíg meg nem ismertem anyukádat. Bevallom mikor meghalt és te egyre csak nőttél egyre jobban rá hasonlítottál. Szép, erős, határozott nő lettél Bellám. És sajnálom hogy itt kellett téged hagynom. Kiakartam szedni a bérgyilkosokból a választ hogy ki bérelte fel őket. De előtte megírtam ezt a levelet. Hiszen lehet nem bíztam benne hogy fog sikerülni és életben maradok. Búcsú nélkül pedig nem akartalak itt hagyni. Mikor ezt írom csak rád gondolok és tudom dühös is vagy hogy elmentem. De boldogulni fogsz nélkülem. Eric tudott mindenről hogy miért mentem el. Gondolom ha már a levelet olvasod beszéltél vele. Ha elég erős leszel hozzá hogy talán a gyilkosok után menj persze segítséggel Eric segíteni fog hogy merre vannak. Persze majd a vámpír barátaid is segíteni fognak neked remélem. És igen tudtam róluk nem volt nehéz észrevenni de amíg nem bántottak addig nem szóltam. Mikor pár napra eltűntél nem volt nehéz utánanézni. De örülök neki hogy nem bántottak igaz az egyik a célpontod volt de nem bánom. Legalább tudom hogy velük biztonságban leszel. Elérkezett a búcsú ideje. Mindent leírtam neked amit szerettem volna ha tudsz. Tudd hogy nagyon szeretlek törpe. És édesanyád is így szeretett ha nem jobban. Vigyázz magadra és a barátaidra is.

Szeretlek

Apu   

Mikor a levél végére értem úgy éreztem hogy zúg a fejem. Ennyi év után de rátalált egy nyomra hogy kik ölhették meg anyukámat. Visszatettem a levelet a borítékba majd letettem az asztalra. Haragudhatnék rá de egyszerűen nem tudok. Őt akarta megbosszulni hogy elvettek tőle és a lányától egy szeretett személyt. És mostantól úgy éreztem hogy engem is ez fog hajtani. Hogy azt a két személyt akit a világon a legjobban szerettem bosszút álljak értük. Lehet nem most de mikor készen állok rá meg fognak érte fizetni. Felálltam a fotelből majd az emelet felé vettem az irányt. Beértem a szobámba elővettem két bőröndöt és az egyikbe elkezdtem a még itt maradt ruháimat és egyéb dolgokat belepakolni amit nem akarok itt hagyni.  Mikor végeztem vele átmentem apa szobájába a másik bőrönddel. Nehéz és fájó dolog volt látni a dolgait amiket ő már sose fog használni. Odamentem a nagy tükör elé majd egy alig látszó gombot megnyomtam rajta. Lassan a tükör kettévált és betudtam lépni a helységbe. Egy fegyver raktár. Mindenféle vámpír elleni fegyverek. Voltak ott még prototípusok is de amit csak tudtam beraktam. A nagyobb fegyvereknek pedig hoztam még egy táskát. Olyan 1 és fél óra múlva mindent amit tudtam bepakoltam. Harryt felhívtam hogy értem jöhet bár tudtam hogy egy kis idő mire ideér. Addig még körülnéztem a házban. Hiányozni fog ez a ház. Jól tudom hogy még fogok ide jönni de már csak néha ha honvágyam lesz. Hirtelen egy dudaszót halottam az ajtóhoz mentem majd megfogtam a táskát és kiléptem. Harry elém jött és a két bőröndöt megfogta. Nem kérdezett semmit röviden a lényeget elmondtam neki telefonon keresztül hogy mostantól velük akarok lenni végleg. Előre ment a kocsihoz. Behúztam az ajtót majd kulcsra zártam. Talán pont az életemben is így zárult le egy fejezet. És valami új kezdődik. 

~*~*~*~*~*~*~

Pár óra elteltével végeztem a kipakolással. Mindenki elment vadászni így legalább kicsit egyedül maradtam. Hátramentem a ház háta mögé a kis tavacskához. Leterítettem egy pokrócot majd a kis kosarat is letettem magam mellé. Kivettem belőle az innivalót meg pár szendvicset amit készítettem magamnak. Megnyugtató ez a hely kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal. Fogalmam sincs mihez fogok kezdeni így hogy már nincs családom. Az iskolát is nemsokára befejezem utána mit fogok kezdeni? Még magam se nagyon tudom. Lefeküdtem kicsit és élveztem a napsütést.
-Mit csinálsz idekint?.-riasztott fel egy hang úgy tűnik kicsit elszundítottam.
-Zayn a frászt hozod rám.-ültem fel.
-Bocsi nem gondoltam hogy ilyen félelmetes vagyok.-ült le mellém.
-Nem vagy. Csak azért ne hozd a másikra a szívbajt.-néztem rá.
-Csak kerestelek. Azt hittem eltűntél.
-A többiek?.-kérdeztem.
-Még nem jöttek vissza. Csak én. Szétváltunk a vadászatkor és megbeszéltük aki végez az hazajön.
-Ja így már értem.-néztem a vízre kicsit már ment le a nap.
-Figyelj..tudom hogy nem nagyon beszéltünk elég régen már..de..
-Mi de Zayn? Felfogtam hogy valami miatt nem nagyon akarsz a közelemben lenni.
-Bella szeretlek érted? Már az elején amikor találkoztunk furcsa érzéseim voltak veled kapcsolatban. De rájöttem arra hogy én nem tudnám neked azt megadni amit Harrytől kapnál. 
-Ezt nem tudtam..azt hittem mikor az elején voltunk hogy csak szórakozol velem..Sajnálom Zayn..-néztem az arcát.
-Nem kell a sajnálat. De rájöttem ha igazán szeretlek akkor hagynom kell hogy boldog legyél. Talán valamikor én is találok valakit aki úgy fog szeretni mint ahogy te szereted Harryt..-mosolyodott el.
-Biztos hogy fogsz hidd el.-viszonoztam a mosolyát.
-És..sajnálom apukádat nagyon tényleg..rossz érzés lehet hogy elveszítettél valakit.
-Te még sosem veszítettél el senkit?.-néztem rá kérdően.
-De már sok mindenkit. De ha vámpír vagy Bella akkor megpróbálod magadból ezeket az érzéseket kiiktatni. 
Elgondolkoztam ezen amit mondott. Hiszen már mind elmúltak 100 évesek nagyon sok embert elveszíthettek már mégis túlélik.
-Lehet nem tudom kiiktatni magamból ezt az érzést ahogy te mondod. De megpróbálom elfogadni.-mosolyogtam rá halványan amit viszonzott.
-Gyere menjünk be. Nehogy a többiek keressenek.-segített felállni majd összeszedtünk mindent.
Miközben befelé indultunk elgondolkoztam amiket mondott. Igaz hogy nem szeretem őt úgy mint Harryt inkább barátként. És rájöttem arra is hogy hiába családom nincsen akkor is vannak akiknek fontos vagyok. Ahogy beléptünk a nappaliba ott voltak ők a második családom. Liam, Louis, Niall, Lana, Zayn mellettem és persze aki a világot jelenti nekem Harry...

Remélem tetszett a rész :) Komizz és pipálj :)