A tisztásra értünk dél előtt pár perccel. A barátaim mind ott voltak már és rajtuk kívül még három lány akik valamit csináltak a földön.
-Nyugi. Ők csak a barátaim. Éppen a kört rajzolják meg hogy a démon ne tudjon kijönni belőle.-mondta Perrie.
-És pontosan mit kell csinálnom?.-néztem rá.
-Először kérdezni kell tőle. Hátha megtudjuk kinek a parancsára rakta rád az átkot. És persze vissza tudja e vonni ezt az egészet.
-Ha nem tudja visszavonni?-kérdeztem.
-Akkor csak az tudja megparancsolni neki hogy vonja vissza aki megkérte rá. Vagy megöljük. De egy démon megölése nem a legegyszerűbb feladat. Nekem olyan képességem meg fegyverem nem nagyon van. Csak bizonyos emberek jók ebben. Reméljük elárulja.-felelte miközben a kör közelébe mentünk.
-Kész minden?.-nézett a lányokra akik csak bólintottak és pár lépést hátráltak.
-Mindenki lépjen hátra kivéve Harry te maradj mellettem.-szólt mindenkihez majd egy ismeretlen nyelven elkezdett kántálni.
Ahogy mondta a szavakat és ránéztem a szeme lilán világított miközben egy ugyanolyan színű fénycsóva tört ki a kör közepéből. Eltakartam a szememet védve az éles fénytől majd mikor már nem érzékeltem hogy olyan erős lenne elvettem a szemem elől a kezemet. A kör közepén egy körvonalat véltem felfedezni majd ahogy teljesen megszűnt a fény a démon jelent meg teljes életnagyságában.
-Ki merte megidézni Aesma Deavet!-szólalt meg egy fura hang.
-Én voltam az démon! Pár kérdésünk lenne a számodra és utána békében elmehetsz.-felelte Perrie érzelem mentes hangon.
-Már miért segítenék nektek halandóknak?
-Mivel te raktál egy átkot a mellettem lévő személyre! És azt szeretnénk tudni hogy ki volt az.
-Életemben sok átkot adtam sok emberre.
-Igazad van. Csak ő nem ember hanem egy vámpír. Sokkal veszélyesebb. Azért kérjük a segítségedet.
-Rendben. Egyszeri alkalom de segítek nektek. Három kérdést tehet fel a fiú többet nem utána elengedtek.
Perrie rám nézett majd a démon felé bökött és egy kicsit hátrébb lépet. Közben én tettem előre még egy lépést.
-Ki parancsolta rád hogy átkozz meg?.-néztem rá.
-A nevét pontosan nem tudom. De azt igen hogy akkor még ember volt mikor engem felkeresett.
-Miért rakta rám?
-Azt mondta nekem hogy tudja hogy szörnyeteg vagy. Ezalatt úgy látszik a vámpír létedre értette. És remélte megölöd magad az átok miatt. De ez fordítva sült el. Mivel aki hozzád és hozzá is közel állt meghalt ha jók az információim.
Mikor kimondta az utolsó szavakat már tudtam. Akkor leesett hogy Eric volt az. És nála van Bella. Szóval ezért lett ő is "szörnyeteg" ő csinálta az egészet minden az ő hibája. Nem miattam halt meg Lexy hanem miatta.
-Hogy lehet rólam levenni az átkot?
-Ha meg akartok ölni annak semmi értelme nem lenne.-mosolyodott el.
-Aki megparancsolt attól kell hallanom hogy vonjam vissza. De ha egy hangfelvételt hoztok a hangjával amin azt hallom hogy rólad visszavonja az átkot az is elég.-nézett körbe.
-Köszönjük a segítségedet Aesma. Ha sikerül ugyanezen a helyen találkozunk.-lépett mellém Perrie majd bezárta a kaput.
-Tudom ki az.-mondtam miközben odaértünk a többiekhez.
-A démon elmondta? Bocs de annyira hátrajöttünk hogy szinte semmit nem hallottunk.-kérdezte Niall.
-Nem. De szerencsére olyan dolgokat mondott amiből rájöttem. Eric az.-néztem rájuk.
-Akinél Bella van?.-Liam.
-Igen. Szóval még nagyobb vágyat érzek aziránt hogy megöljem. Nem miattam halt meg Lexy ez az egész az ő hibája volt. És Bella annál az örültnél van.
-Vissza tudja a démon valahogy vonni az átkot?.-Louis.
-Azt mondta hogy Eric-nek kell megparancsolnia. De elég róla egy felvétel is hogy azt mondja. Ha megtalálom addig ütöm amíg kinek nyögi ezt a pár szót majd utána megölöm.
*~*~*~*~*~*~*~*~*
Mind hazaértünk Perrie-t is meghívtuk magunkhoz hogy pihenjen kicsit nagy varázslat volt így kicsit elfáradt. Kicsit nyugodtam voltam már hiába nem tudtam még merre is keressem őket de legalább már az átok terén nyomon vagyunk. Így megengedtem magamnak azt hogy kicsit ledőljek pihenni. Fárasztó volt az utóbbi 3 hónap.
Zayn szemszöge:
Mikor elsőnek megláttam Perrie-t nem tudtam mit gondoljak róla. Éppen belépett az ajtón és a többieket kérdezte merre van Harry majd utána ment is megkeresni. Mióta vámpír vagyok nőket csak kihasználok vagy csak megcsapolom őket és kész. Igaz Bella nem ilyen volt számomra csak neki Harry kellett és ezt elfogadtam. De nem tudom mi ez az érzés Perrie-vel kapcsolatban. Sikeresen meglett idézve a démon így amit sikerül kideríteni nyugodtabban jöhettünk haza. Perrie is velünk tartott mondása szerint kicsit sok erőt használt fel így nem e lenne baj ha nálunk töltene pár órát utána nem is zavar. Csak egy meggyengült mágusnak veszélyes egyedül lennie. A többiek nagy része elment pihenni kivéve Niallt és Lana-t ők a konyhába mentek majd egy kis idő múlva elmentek vadászni. Én a nappaliban a tv-t kapcsolgattam mikor mellém ült Perrie.
-Mit nézünk?.-kérdezte.
-Fogalmam sincs. Néha szoktam csak tv-t nézni.Miért nem pihensz még fent?-feleltem előre bámulva.
-Nem muszáj aludnom hogy visszatérjen az egész mágiám. Elég ha csak elfoglalom magam valami mással.-felelte mosolyogva miközben ránéztem.
-Értem. Nem nagyon ismerem milyen a mágusok élete.
-Egyel se találkoztál még?
-Nem szokásom ismerkedni. Tudod benne vagyok ebbe a természetfeletti világban de csak élem a saját életemet.
-Hát amit én már átéltem sok fura lénnyel találkoztam már.-felelte.
-Átéltél? Mégis mennyi idős lehetsz?.-néztem rá furán.
-Héé. Egy lánytól nem illik megkérdezni a korát.-akart rácsapni a vállamra nevetve de gyorsabb voltam és elkaptam a csuklóját.
-Csak kíváncsi voltam.-mosolyogtam miközben a szemébe néztem és ő is ugyanúgy engem nézett.
Nem tudom miért de elkezdtem közeledni felé automatikusan. Már majdnem a szám a szájához ért mire meghallottam hogy nyílik a bejárati ajtó így szétrebbentünk. Hihetetlen hogy a jelenlétével milyen dolgokra rá nem vesz. Életemben nem vonzott senki így. Megőrjít ez a nő....
Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése