I.évad 10.rész

-Apa!-rohantam oda hozzá majd megöleltem szorosan.
Nem tudom meddig tarthatott ez az idilli pillanat amikor csak öleltük egymást de végül megtört.
-Elárulhatnád végre hol voltál ennyi ideig.-vont kérdőre miközben a kanapéra telepedtünk le.
-Bocsi hogy nem szóltam csak elintéztem a célpontomat.-mosolyogtam rá.
-Tényleg??.-nézett rám meglepetten.
-Igen.-feleltem.
-Ügyes vagy kislányom akkor még ezen a héten kapod a következő célpontot ha te is akarod.-mondta.
-Hogyne akarnám.-mondtam.
-Na jó de most menj fel a szobádba és pihenj le fáradt lehetsz.-mondta mosolyogva.
-Rendben.-feleltem szintén mosolyogva majd elindultam az emeletre.
Beléptem a szobába majd becsuktam magam mögött az ajtót de hirtelen két kezet éreztem a derekamon amitől síkitottam egyet.
-Shhh.-tette az ujját a számra a göndör hajú.
Hirtelen kopogtak az ajtómon majd apám hangját hallottam meg.
-Kislányom minden rendben?.-kérdezte.
-Persze nincs semmi baj.-feleltem.
Egy "okét" mondott majd hallottam amint lemegy a lépcsőn.
-Te mégis mit keresel itt?.-vontam kérdőre.
-Csak meg akartam nézni hogy rendben hazaértél-e.
-Hát amint látod nincs semmi bajom ellentétben veled.-feleltem.
-Miért mi van velem?.-kérdezte.
-Az hogy nem vagy normális hogy bejössz egy vámpírvadász házába. Ha apám meglát kínyir téged.-mondtam el egy szuszra.
-Nyugodj meg nem fog észrevenni.
Csak megforgattam a szememet majd leültem az ágyamra. Kis hezitálás után Harry is helyet foglalt mellettem.
-Meddig maradsz?.-vontam kérdőre.
-Netán zavarok?.-húzta fel a szemöldökét.
-Dehogy csak kérdeztem.
-Oké. Amúgy nem tudom ameddig nem zavarok.-villantotta rám 1000 wattos mosolyát.
Nem tudtam erre mit felelni csak ültünk egymás mellett némán. Majd egy kis idő elteltével harry megtörte a csendet és elkezdtünk beszélgetni. Sok minden szóba került a múltja beleértve az enyém is. Igaz ő sokkal több mindenről tudott beszélni mert mint kiderült a beszélgetésünk során 105 éves. Elég meglepődtem rajta de miután azt is mondta hogy ő a legfiatalabb még jobban megdöbbentem. Kiderült hogy Niall 130 éves, Louis 145 éves, Zayn 155 éves és végül Liam 180 éves ő a legidősebb. Örültem ezen hogy ilyen sok mindent megoszt velem ezért én is elmeséltem neki az életem nagy részét kezdve attól amikor két vámpír megölte az anyámat. Látszott rajta a sajnálat és ez meglepő volt egy vámpírtól de nem foglalkoztam vele.
Kezdtem érezni hogy egyre fáradtam vagyok ezért elnézést kértem Harrytől ő persze megértette majd elbúcsúztunk és szinte bedőltem az ágyba. De még volt annyi erőm hogy megnézzem az órát ami hajnali 4-et mutatott jó sok időt elbeszélgettünk.

~Másnap reggel~

Reggel napsütésre ébredtem fel persze este elfelejtettem behúzni a függönyt hát ez remek.

Lassan felkeltem majd megnéztem az időt 13:25 hát ez remek jó sokáig aludtam majdnem 2-óra. Gyorsan leszaladtam a konyhába mert a gyomrom jelezte hogy enni kéne valamit. Ahogy beértem egy cetlit találtam a hűtő szekrényen.

"Szia kicsim amikor reggel benéztem hozzád még aludtál ezért nem akartalak felébreszteni. Bementem a főhadiszállásra pár gond adódott de ha minden jól megy estére otthon leszek."                                           

                                                                                                                                           Apa

Elolvastam majd nekiláttam reggelit készíteni ami egy egyszerű rántottából állt. Amint kész lettem megettem majd beraktam a tányért a mosogatóba és felmentem a szobámba. Úgy gondoltam elfoglalom magamat ezért bekapcsoltam a laptopomat majd felnéztem Twitterre. Két levelem is volt az egyik Ana-tól a másik pedig Stef-től. Mind ketten azt írták hogy hova tűntem? Miért nem válaszolok? Megértem őket hiszen aggódnak értem ezért gyorsan válaszoltam is rá hogy bocsánat csak apummal elutaztam ahol sajna nem kerültem net közelbe. Egy kis hazugság belefér nem? Na mindegy nem szeretném őket ebbe az egész vámpír dologba beavatni ezért is próbálok mindig jókat kitalálni ami hihető. Hirtelen jött még egy üzenetem gondoltam Stef vagy Ana válaszolt de nem ők voltak azok teljesen megdöbbentem.

Harry: "Hello na mi a helyzet ki aludtad magadat? :D"

Bella: "Szia hát valamennyire ki :) De neked mióta is van Twittered? :o"

Harry: "Mindig is volt szívi ;)"

Bella: "Szívi? Te jól vagy Harry?"

Harry: " Mindig is jól voltom édesem ;) De nem lenne kedved találkozni?"

Bella: "Minek is kellene találkoznunk?"

Harry: "Talán nincs kedved beszélgetni ;("

Ezen a szomorú kacsintós fejen elmosolyodtam Harry már nem az akit megismertem hanem sokkal kedvesebb.

Bella: "Na jó. De hol találkozzunk? :)"

Harry: "Mit szólnál a Hyde Park-hoz? :)ˇ

Bella: "Rendben. Akkor 2 óra múlva a bejáratnál jó lesz? :)ˇ

Harry: "Persze :) Akkor majd ott találkozunk :)"

Nem válaszoltam már vissza neki helyette lecsuktam a laptop tetejét és elmentem lezuhanyozni közben gondolkoztam. Mi üthetett Harry-be ilyen hirtelen hogy ilyen kedves velem és akármiről el tudunk beszélgetni vele. Nem tudtam rájönni az okára ezért inkább hanyagoltam is. Gyorsan magam köré tekertem egy törölközőt majd a hajamat is becsavartam egybe és kiléptem a fürdőből épp jókor hiszen a telefonom üzenetet jelzett.

"Sajnálom kicsim de el kell utaznom Amerikába kb 2 hétre. De addig is vigyázz a házra és magadra is ha bármi gond van meny be a főhadiszállásra és ott segítenek. Szeretlek."

                                                                                                                                          Apa

Hát ez remek itt hagy 2 hétre de ezt már megszokhattam volna de mindegy is. Lassan elkezdtem készülődni majd amint kész lettem felkaptam a telefonomat és indultam lefelé. Kulccsal bezártam az ajtót és indultam a park felé. Szerencsére nem volt túl messze ezért 20 perc alatt megtettem és már a bejárat felé közeledtem ahol ismerős alakot vettem észre. Ahogy egyre közelebb értem észrevett ő is engem és rám mosolygott amitől én is elmosolyodtam nem tudom miért...

Remélem tetszett :) Bocsi hogy sokáig nem írtam de nem volt időm :( Ezért egy hosszú résszel próbálom nektek pótolni :) Jó olvasást :) Pipálj és komizz ha tetszett :)