I.évad 12.rész

*Visszatekintés*

1895

Mit is írhatnék még? Gondolkoztam el majd eszembe jutott és leírtam majd a levelet beletettem egy borítékba. Sajnos legjobb barátom távol volt így kénytelenek voltunk levelezni egymással hogy mégis tudjuk mi van a másikkal. Odaadtam az egyik inasunknak hogy küldje el majd megköszöntem és visszamentem a szobámba. Úgy fél óra múlva édesanyám kiáltott fel hogy kezdjek el készülődni. Tettem a dolgomat és felvettem az öltönyömet megigazítottam magamon majd leindultam a földszintre. Édesanyám és Édesapám ott vártak majd elindultunk mindhárman. Ja nem is említettem hova megyünk? Elnézést mindenkitől amúgy egy bálba vagyunk hivatalosak. Nem nagyon vagyok oda a bálokért mert mindkét szülőm azzal van elfoglalva hogy szerintük ideje lenne már találnom magam mellé egy lányt hiszen már 19 éves vagyok. Én ezzel nem nagyon értek egyet de mégsem szoktam soha megszólalni. Ahogy beértünk a helyiségbe körbenéztem mindenki szépen kivolt öltözve majd Édesanyám hirtelen a fülemhez hajolt:

-Menj nézz körül hátha találsz egy normális lányt.-mosolyodott el amire én csak bólintottam egyet.

Körül néztem szebbnél-szebb lányokat láttam csinosan kiöltözve de egyik sem fogott meg. Most felmerült bennetek hogy miért igaz? Hát azért mert elég unalmasak fojton vihognak és egy normális szót se tudok velük váltani a másik meg ha köszönök nekik vagy bármit megkérdezek egyből a barátnőihez szalad elmondani. A lányok körében olyasfajta "nőcsábászként" tartanak számon nem is tudom hogy miért 2 barátnőm volt azok se sokáig. Egy olyan barátnőre vágyom aki ezeknek a lányoknak az ellentéte sokkal vadabb és más személyiséggel. Beszélgettem sok mindenkivel az este folyamán de csak a barátaimmal nem nagyon kerestem a lányok társaságát így is elvoltam. Épp egyik barátom valamilyen hülye poént sütött el amikor körbepillantottam a termen és megakadt a szemem egy gyönyörű teremtésen épp engem nézett de amint észrevette hogy én is nézem őt csak mosolygott egyet és elfordult. Furcsa érzés kapott el úgy gondoltam muszáj odamennem hozzá így is tettem.
-Bocsánat kisasszony nem lenne velem kedve táncolni?.-mondtam mikor odaértem.
-Ezer örömmel uram.-mosolyodott el majd a kezét nyújtotta amit megfogtam.
-Megkérdezhetném a nevét?.-kérdeztem miközben táncoltunk a lassú zenére.
-Szólítson csak Caitlyn-nek Mr.Styles.-mosolyodott el.
-Tudja a nevemet?.-kérdeztem furcsállva.
-Itt szerintem mindenki tudja hiszen maga lenne a nagy "nőcsábász" ha jól tudom.-kuncogta el magát.
-Ne higgyen a pletykáknak nem igazak.-feleltem.
Ő csak bólintott egyet majd tovább táncoltunk hangtalanul. Vége lett a zenének majd kicsit eltávolodott tőlem megköszönte a táncot majd egy cetlit nyomott a kezembe és elment.
Gyorsan megnéztem mi áll rajta:

"Jöjjön 5 órakor a pajtába ott várom."

                                           Caitlyn

Elmosolyodtam rajta majd felnéztem az órára ami majdnem 5 órát mutatott ezért gyorsan szedtem a lábamat hogy odaérjek. Beléptem a pajta ajtón de nem láttam senkit ezért visszafordultam az ajtóhoz de abban a pillanatban két ajkat éreztem a számon. Nem bírtam neki ellenállni én is visszacsókoltam. Így folytattuk tovább míg nem elvált tőlem majd kiindult az ajtón én persze egyből utánamentem. Az erdő felé tartott de közben elkezdett szakadni az eső.

-Caitlyn megfog fázni menjünk vissza a házba.-kiabáltam utána.

Nem mondott semmit csak visszafordulva rám mosolygott majd futni kezdett mi mást tehettem volna futottam utána. Hirtelen eltűnt a szemem elől nem tudtam merre lehet majd hirtelen a semmiből valaki nekinyomott gyengéden a fának és megcsókolt. Ő volt az nem ellenkeztem.

-Félek hogy hibát követünk el.-felelte.

-Nem csinálunk semmit csak élvezzük egymás társaságát.-mondtam.

-Te ezt nem érted.-hajtotta le a fejét.

-Caitlyn megbízhat bennem.-emeltem fel a fejét.

Ami hirtelen elém tárult megrémisztett először vérbe volt a szeme és a szemfogai is kilátszottak.

Hátrálni próbáltam de a fa miatt nem tudtam ezért csak néztem őt. 

-Félsz tőlem?.-kérdezte.

-Nem.-feleltem igaz hogy elsőnek megijedtem de nem félek tőle most már bebizonyosodott hogy vámpírok igenis léteznek.

-Tényleg?.-simogatta meg az arcomat.

-Igen.-mondtam és hogy el is higgye megcsókoltam.

Tudtam hogy léteznek de nem gondoltam volna hogy pont egy vámpírba fogok beleesni. Csak csókoltuk egymást majd rátért a nyakamra és azt kezdte el puszilgatni majd megharapta amit egy fájdalmas nyögéssel tudattam hogy fáj. Nem csinált semmit csak lassan belém mélyesztette a fogait majd éreztem ahogy a vérem áramlani kezd. Nagyon elgyengültem nem szabadott volna hagynom hogy ezt csinálja.

-Caitlyn ne...-ennyit tudtam kinyögni már szinte a tudatomnál se voltam. Most már biztos hogy megfogok halni.

~*~*~*~*~

Hirtelen magamhoz tértem azt se tudtam hol vagyok. Körülnéztem és láttam hogy az erdőben vagyok de Caitlyn sehol sincs. A nyakamhoz kaptam ami tiszta vér volt de a sebet nem éreztem. Mi történhetett? Láttam hogy a nap már felmenőben van ezért felálltam nagy nehezen nem tudtam merre induljak az időérzékem teljesen elveszett. Kóvályogtam mindenfele de nem tudtam merre menjek a nap is már fent volt engem pedig a rosszullét kerülgetett. Hangokat hallottam embereket mégsem láttam ezért elindultam a hang irányába. Egy táborhelyhez értem ahol egy nő volt épp nekem háttal amikor valószínűleg meghallotta hogy itt van valaki hátrafordult.

-Óóó istenem jól vagy?.-szaladt felém.

Nem tudtam semmit válaszolni mivel hirtelen elöntött az éhség.

-Hívom a mentőket rendben?.-kérdezte.

-Nem kell. Én inkább csak éhes vagyok.-feleltem.

-Rendben várj meg itt mindjárt hozok valamit.-fordított nekem hátat.

Én abban a pillanatban ok nélkül rárontottam és a nyakába haraptam. Ami belőle egy hangos sikolyt váltott ki majd egyre csendesedett majd végül elhalkult. Hirtelen tértem magamhoz mit tettem? Ez nem lehet igaz mit műveltem? Megöltem egy embert! Most már mindent értem Vámpír vagyok...

Remélem tetszett :) Komizz és pipálj :)